Horváth Dániel „Dudu” egy véletlen folytán került kapcsolatba először a hegedűvel, aminek a hangja szépen lassan magába szippantotta. A művész azóta több zenei projektben is részt vesz.

Hogyan indultál el a pályán?

Nyolcéves korom óta hegedülök, még a szombathelyi Váci Mihály Általános Iskolában kezdtem második osztályos tanulóként. A hangszerrel való kapcsolatom elég érdekesen indult. Egy osztályfőnöki órán történt, hogy váratlanul berontott az iskola akkori hegedűtanára és azt mondta, menjek vele. Bevitt egy kisebb szobába, ami tele volt hegedűkkel. Választottunk egy hangszert és onnantól kezdve szinte nem is tudtam letenni.

Úgy tudom, hogy már nagyon fiatalon felkerültél Budapestre. Milyen érzés volt ez gyerekként?

Bancsó Ervin mesterem - aki az általánosban tanított- említette meg a Rajkó Talentum Tànc és Művészeti Iskolát -, ahol fiatal roma gyerekek zenei továbbképzésével foglalkoznak. Ez a suli egy nagyon szerteágazó zenei képzést képviselt és képvisel a mai napig. A klasszikus zene mellett itt belekóstolhattam például a magyar cigànyzenébe, a népzenébe és a jazzbe is. Viszonylag sokat jártunk fellépni, 12 évesen – nagyjából ekkor kerültem fel a fővárosba is - nagy lehetőség volt az Operaházban játszani olyan művészekkel, mint Baráti Kristóf vagy Lajkó Félix. Viszont elég nehezen éltem meg ezeket az éveket, nem volt egyszerű ilyen fiatalon kiszakadni otthonról.

Mit játszol a legszívesebben?

Klasszikus zenén nevelkedtem és azt gondolom, hogy a játékom – bár kicsit elmegy népzenei irányba - a mai napig tartalmazza azokat a klasszikus elemeket, amiket tanultam. Ez az a művészeti ág, amihez igazából ragaszkodom. Ehhez az irányzathoz mindig vissza lehet térni, ha az ember jobban szeretne teljesíteni, vagy kiteljesítené a zenei igényeit.

Fut most valamilyen zenei projekted?

Rendszeresen járok Budapestre próbálni egy Aznap nevű formációval. Tízen vagyunk és különböző nációk jelennek meg a bandánkon belül. Vannak Szlovákiából, Lengyelországból, Amerikából és Romániából is tagjaink.  Mindenki a saját kis világát építi bele a zenekarunk közös munkájába.

Milyen stílusú zenét játszotok?

Leginkább világzenének mondanám, ez a társaság összetételéből is adódik. Játszunk magyar, román és szerb népzenét, valamint jazzt és klasszikus zenét is. Ezeknek egyfajta vegyülete az egész. 

Úgy tudom, van egy Kellene Kis Kert nevű együttesed is. Erről mit lehet tudni?

Kezdetben Mészáros Szabolcs, szombathelyi festőművésszel kezdtünk el együtt zenélgetni. Ő cajonon és egyéb ütős hangszereken is játszik. Ezeket nagyon izgalmas volt összefűzni brácsával, hegedűvel vagy mandolinnal. Kezdetben improvizáltunk, majd próbáltunk egy-egy „zeneművet” összeállítani. A duó később tovább bővült, jött hozzánk két gitáros, akik újabb ötleteket hoztak, így egy komplett zenei anyagot tudtunk mára már összerakni. Ezzel a formációval szeretnénk a közeljövőben koncertezni.

Mit érzel, amikor hegedülsz?

Ha az ember együtt tud rezegni a hangszerrel, akkor egyfajta meditatív állapotba kerül, hiszen a hangok hatással vannak például az agyra és a szívre is. Igaz, nálam néha megvan a kontroll hiánya is, mert a zene nagyon el tud vinni magával.  

Más hangszereken is játszol?

Igen, brácsán, mandolinon és zongorán. Egy kicsit belekóstoltam a harmonikázásba is, de mostanában nem igazán foglalkoztam vele. De nem is baj, mert több figyelmet kapnak az előbbi hangszerek.

Van olyan hangszer, amivel bővítenéd a repertoárod?

Nemrég nagyon megtetszett a kaval, ami egyfajta természetközeli hatást gyakorol rám. Ezen szívesen tanulnék.

A zenén kívül érdekel más művészeti ág?

A szövegírás mozgatja még a fantáziámat. Viszont azt gondolom erről is, mint a zenéről: komoly tudás kell ehhez is, odafigyelés és tapasztalat. Így lehet igazán komoly érzelmi töltete a műveknek.

Az utóbbi időszakban rengeteg helyen zenéltél. Többek között Selmecbányán, Komáromban, Dunaszerdahelyen, Nagymaroson. Volt olyan élményed, ami különösen megmaradt benned? 

Az elmúlt egy évem egy nagy sztori, gyökeres változáson estem át. Nagyon boldog vagyok ebben a pillanatban is. Kevés pénzem van, mert rengeteget utazok, de megéri, mert sok érdekes embert ismerhetek meg. Azt gondolom, hogy a legfontosabb dolgokat nem az anyagiakban találjuk meg.

A koncertezés mellett vannak más terveid is?

Több színházi darabhoz volt már szerencsém zenét írni, ez már nagyjából három éve tart. Szeretek kísérletezni és akusztikus felvételekkel dolgozni. Ezt a későbbiekben is szeretném folytatni.