Az Iseumi Szabadtéri Játékok harmadik koncertje előtt mindenki fohászkodott, hogy ezúttal ne szóljanak közbe az égiek, hiszen kora este még bőségesen jutott a vasi megyeszékhelynek az áldásból. Szerencsére a koncert előtt már a nap is előbújt, így telt ház várta a Hermine Pack vezette Savaria Szimfonikus Zenekart, valamint Helmut Tomschitz-t és zenekarát. Az este különlegessége abban rejlett, hogy hamisítatlan pop-rock slágerek csendültek fel, mindez szimfonikus hangszerek tálalásában, amelynek az Iseum Savariense adott otthont.

A kezdés az eredeti időponthoz képest csúszott, de ez inkább pozitívan hatott a közönségre, amely már az első taktusok alatt teljesen a zene hatása alá került. A jól ismert Toto dallamok után együtt kerültünk hisztérikus állapotba, köszönhetően a Muse együttes által megálmodott dalnak. Hermine Pack egyébként tökéletesen vezényelt az egész este során, ahogy az osztrák vendég zenekar is remek összhangban volt a szimfonikusokkal.

Helmut Tomschitz egyébként nem csak a gitárhúrok tépésében jeleskedett, hanem remekül énekelt is, igaz csak másodhegedűs lehetett Veres Mónika, Nika mellett. A tehetséges és gyönyörű énekesnő ezúttal is bebizonyította, hogy hangjának nincs párja. Nem volt okunk kételkedni a rátermettségében, mert Bon Jovi Livin' On A Prayer felvételét kevesen tudják jól prezentálni. Nikának ez is sikerült. Az első felvonás utolsó darabjaként Robbie Williams egyik nagy sikerét hallgathatta meg a közönség (Let me entertain you), ezt követően pár perces szünet várt a közönségre.

Monti csárdásával folytatódott az este, amely rendkívül érdekes volt, hiszen a klasszikus hangszerek mellett szóló és basszusgitár is csatlakozott az előadás során. A szólista egyébként Kónyai Flórián volt, aki bámulatosan játszott a hegedűjén. Nem csoda, hogy percekig zúgó tapssal hálálta meg a közönség produkcióját. Ezt követően Michael Jackson Smooth criminal dalát hallhatta a közönség, amely szintén varázslatos volt, hiszen a pop királya aligha vonósokra írta legismertebb slágerét.

Majd Whitney Houston I will always love you taktusai csendültek fel. A tragikus sorsú énekesnő dalát egyébként hibátlanul adta elő Nika, aki az egyik refrén során rám mutatva vallott szerelmet. (Igaz, több emberre is rámutatott, de ezt a pillanatot akkor sem veheti el senki - a szerk.) Nika egyébként több dalban bizonyította tehetségét, hiszen az Evanescence bring me to life felvétele sem nevezhető könnyűnek. Ő mégis játszi könnyedséggel dalolt.

A közel két és fél órás koncert végén egy Falco, majd egy Kylie Minogue - Robbie Williams duett csendült fel. A koncert sikerét remekül mutatja, hogy két ráadást is játszottak az este főszereplői, amelyet a közönség percekig tartó vastapssal és álló ovációval honorált. Lehet-e egy ilyen csodálatos estét elfogulatlanul értékelni? Szerintem nem, de ez nem baj! Igazi mestermunkát láthattunk péntek este és mindenki megkapta, amiért érkezett. A zenebarátok egy frenetikus koncertet, a zenészek pedig a megérdemelt elismerést. Egyetlen negatívum azért maradt bennem, miért nem lehet minden héten Rock-Symphony?!