A mai világban, a mobiltelefon mindenkinek hozzátartozik a privát szférájához. Valljuk be, senki nem szeretné, ha illetéktelenek beleolvasnának az SMS-einkbe, leellenőriznék a híváslistánkat vagy esetleg meglesnék a heti elfoglaltságainkat. Az okos telefonok ma már helyettesítenek sok mindent. Nem csak a számítógépet, a jegyzetfüzetet, a határidőnaplót, hanem a kézzel írott leveleket és a direkt kommunikációt. Megóvnak minket attól a kontextustól, mely régen a telefonálással együtt járt.

Volt ez még így sem...

Azt gondolom, hogy az utcák természetes velejárói a lámpaoszlopokhoz, és a szemeteskukákhoz hasonlóan, a bank automaták és a telefonfülkék. Így, én legalábbis, minden sarokra oda tudok képzelni egyet-egyet ezekből. Fotós kollégámmal útnak indultunk, hogy telefonügyileg feltérképezzük Szombathely belvárosát.

Közben kicsit nosztalgiáztunk, bizony nekünk még vannak emlékeink az élelmiszerboltokban elhelyezett közös kávédarálókról és a lakótelepi vagy falubeli telefonfülkékről, abból az időből, mikor még nem volt minden lakásban telefonkészülék vagy épp kávédaráló. Nem, hogy mobil, de még vezetékes telefonok sem voltak, s így az utcában lévő egyetlen készüléknél, minden héten egyszer vagy kétszer sorban álltunk, hogy felhívjuk a nagymamánkat vagy a távoli rokonokat.

Merre is induljunk?

Elindultunk az általunk jelentősebbnek gondolt környékekre, mint a lakótelepek, buszpályaudvar, vasútállomás, belváros és a kórház környéke, hogy kipróbáljunk néhányat az említett utcai telefonokból.

A Derkovits lakótelepet körbejárva találkozhattunk egy két készülékkel. Valószínűleg ezek már nem azt a célt szolgálják, mint a mi gyerekkorunkban – mesélte egy környékbeli néni. Volt idő, mikor nagyon fontosak voltak ezek a telefonfülkék, ma már sajnos többet tönkretesznek és nem mindegyik használható, pedig előfordulhat, hogy az ember egy váratlan esetben rászorul – tette hozzá egy szintén lakótelepi idősebb úr.

Tovább haladva a kórház környékén épp egy, az előbb említett esettel találkoztunk. S bár itt az egyetlen fülke, amit találtunk akadálymentesített, épp nem szolgálja a szükséget. Bár a kagylót leemelve megjelenik a „minimum 50 Ft” felirat, sajnos az úrnak nincs szerencséje. Ez egy különleges eset, lemerült a telefonom, de ez csak visszadobja a pénzt – panaszkodik az úr, aki éppen édesapját próbálta utolérni. Segítettünk rajta, s hát jobb híján kölcsön adtunk neki egy mobiltelefont.

Az Ady téren és a vasútállomáson viszont, működő telefonfülkékkel találkoztunk, volt alkalmunk bepótolni az elmúlt években elhanyagolt utcai telefonálást. A vasútállomásnál még egy régi telefonkártyás készülékbe is belebotlottunk. Szerettük volna kipróbálni, így elindultunk, hogy beszerezzünk egy telefonkártyát. Nem jártunk sikerrel. Egyik trafikban sem találtunk. Az újságosnál azt mondták, már rég nem forgalmaznak ilyet. Sőt a legtöbben azt sem tudnák megmondani, létezik e egyáltalán még kártyás telefonfülke.

A végeredmény...

A jellegzetes kék készülékek abban térnek el a régiektől, hogy a telefonkagyló a szolgáltatót igazoló színt öltötte magára. A piros fülke azonban eltéveszthetetlen. Kivéve a Fő téren. Itt már eltűntek a piros fülkék, modernizálódott a kivitelezés, de itt is akad 6 darab használható készülék. Az új, dizájnos fülkében egy tájékoztató is található a szolgáltatótól, melyek tartalmazzák a segélyhívó számokat, a fülke telefonszámát, országok hívószámait és a pénzérme sorban a 10, 20, 50, 100 forint mellett, az 50 cent és az 1-2 euro is fel van tüntetve. 

Sajnálatos a helyzet az aluljáróban. Itt csak a falból kilógó vezetékek, és a telefon felirat emlékezteti az arra járókat, hogy ott valamikor telefonfülkék sorakoztak.

El kell ismerni, hogy a már jelképpé vált brit telefonfülkék, melyeket a világ minden pontján felismernénk, nagyobb becsben tartott különlegességek, mint a hazai darabok. De azért városunkban is akadnak még használható, ép telefonfülkék, ha netalántán egy angol turista szeretne egy fotót egy magyarországi jellegzetes, piros fülkében pózolva, Szombathelyen megteheti.