Na de ki vagyok én?

Emlékeznek az Oltári nő című filmre? Nos, nekem volt szerencsém személyesen is találkozni egy hozzá hasonló fiatal nővel. Volt ő hiper-trendi plázacica, aztán underground fesztiválarc, majd a legnagyobb biciklis éllovas, ezután a túrák királynője. Balos, aztán jobbos… Persze csak míg kapcsolatban volt. Aztán letette a futó cipőt, azóta sem volt fesztiválon, eladta a bringáját, és turkálóból öltözik. Hogy is van ez?! Harminc-x évesen fogalma sincs róla, hogy mit szeret, és mit nem. De fogalmazzunk egyszerűbben: nem tudja, hogy ki ő valójában. Ehhez kell az egyedül töltött idő.

Julia Roberts az Oltári nő című filmben

Páratlanul jó lehet

Míg nem vagyunk túl a szakítás okozta gyászkorszakon, teljesen normális, hogy van bennük egy nagy hiányérzet. Furcsa, hogy félig üres az ágy, vagy épp a szekrény. Ilyenkor az első és legfontosabb, hogy lakjuk be a fizikailag kiürült tereket! Élvezzük ki, hogy nagyobb helyünk van a ruháinknak, és hogy akár keresztben fekve is alhatunk az ágyban. Nehéz lesz megtenni az első lépést, de higgye el, érdemes! Ez a fajta szabadság mámoros jókedvvel tölti majd el – élje át, merje megtenni, legyen picit önző, és gondoljon csak magára.

Hova tűntek a barátok?

Ekkor jön a feketeleves. Mámoros jókedvünkben égető vágyat érzünk arra, hogy elmenjünk egyet bulizni, és „kalap kúrával” orvosoljuk a szív bajait is. No de hova tűntek a barátok?! Oltári nőnk (és pasink éppúgy) míg ezerrel kínlódott halálra ítélt párkapcsolatában, tökéletesen felszámolta a baráti kapcsolatait. Rettentően kínos hónapok, sőt néha évek elteltével újra felemelni a telefont. Épp ezért kell, és érdemes mindig időt szakítani a barátokra. De most úgy őszintén, kéthetente egy este nem fér bele?! Kell ennyi szabadság mindkét félnek a kapcsolatban is, és tegyük hozzá, hogy ha ennyi külön töltött időt nem bír el a kapcsolat, az is elgondolkodtató. Ó, hogy az próbára teszi a bizalmat, és a hűséget? Igen! Mi ezzel a baj? De van ám itt még egy dolog!

Tét nélkül szeretnek

Párkapcsolatban az ember hajlamos csak egy szemszögből megközelíteni a dolgokat. Mindig mindenért a másik a hibás, és mi magunk persze soha semmiben. A barátok nem csak azért jók, mert szeretnek, és féltenek minket, épp ezért szólnak, ha valaki „hülyére vesz” minket. Hanem azért is, mert akkor is szólnak, ha mi magunk vagyunk a hülyék. A barátaink, ha szeretnek minket, és látják, hogy egy remek párt találtunk magunknak, akkor szóvá teszik, ha készülünk elbaltázni a dolgot. Hiszen a barátaink ismerik a legjobban a gyengeségeinket – hiszti, félrelépés, vagy bármi más. A barátok értékes társaink egy életen át, vigyázzunk rájuk!

Mindazok, akik hisznek az égi segítők és angyalok létezésében, úgy tartják, barátaink az angyali üzenetek szószólói. Ők kézbesítik azokat az égi üzeneteket, amiket mi a szívünkre hallgatva nem voltunk hajlandóak tudomásul venni – ők tekerik fel a hangerőt.

És vissza is értünk az eredeti gondolatkörhöz. Barátok. Ha vigyázunk rájuk, akkor szakításkor is ott lesznek mellettünk. Ők a garancia arra, hogy ne legyünk „Oltári nők” (és pasik). Ők tudják, hogy mi melyik zenekart kedveljük igazán. Ők tudják, hogy mi a véleményünk az aktuálpolitikáról, mert velük beszélgettünk éjszakákon át a világ nagy dolgairól egy pohár borral a kezünkben. Ők jelentik számunkra az origót. Persze csak akkor, ha kitártuk szívünket, és igazán közel engedtük magunkhoz.

A múlt héten úgy fogalmaztunk, hogy: „Néha előbb nemet kell mondanunk, míg megérkezik a nagy IGEN… Ha benne élünk egy általunk rossznak ítélt kapcsolatban, addig boldogtalanságra leszünk ítélve, míg nemet nem mondunk. Hiszen, míg együtt vagyunk valakivel, elkerülnek azok a helyzetek, amikor rátalálhatnánk a másik felünkre.”

"Ez nem egy kötél nélküli Bunge-jumping lesz a semmibe, hanem ők tartják a hálót, és elkapnak, ha kell."

Mi döntünk, ők támogatnak

Barátaink, és az angyalok erőt adnak, ha csak türelmesnek, és megértőnek kell lennünk társunkkal szemben. Segítségünkre sietnek, ha hullámvölgybe értünk, és valahogy át kell vészelnünk azt. Ha érezzük ezt a támaszt, sokkal könnyebben kimondjuk a nemet is, ha eljött az idő. Mert érezzük, hogy ez nem egy kötél nélküli Bunge-jumping lesz a semmibe, hanem ők tartják a hálót, és elkapnak, ha kell.

Természetesen minden döntés a miénk, és nem hagyhatjuk magunkat teljes mértékben befolyásolni, de a magánytól való félelem legalább már nem bír minket maradásra. Ha bizonytalanok vagyunk, akkor alkalmazzuk a már korábban leírt technikát: rendezzük gondolatainkat. A szívünk pedig egyértelmű választ fog adni a „menni vagy maradni” kérdésre!

Ha elengedjük ilyen módon is azt, ami rossz, akkor lehetőségünk lesz arra, hogy bevonzzuk azt, ami jó. Egy olyan partnert, aki társunk lehet testileg, lelkileg és szellemileg egyaránt. Tudja: csak kérni kell, és megadatik! Ha elhiszi, hogy megérdemli a boldogságot, akkor el is érheti azt!