Egyre többen döntenek úgy, hogy külföldön próbálnak szerencsét. Munkát vállalnak, letelepednek. Így döntött három évvel ezelőtt a szombathelyi Antoni Aliz is, aki a facebook segítségével számolt be londoni tapasztalatairól és élményeiről.

- A dolog úgy indult , hogy 2006-ban kikerültem „au pairnek” egy családhoz Bradfordba. Ott fél évet töltöttem, és akkoriban sok barátom élt kint Londonban, úgy hogy meglátogattam őket egy hétre. Így jött az ötlet. 2009 nyarán gondoltam egyet, és elterveztem hogy kijövök Londonba, mert itt sok embert ismerek és mert mindenre van lehetősége az embernek egy nagy városban, különösen Londonban – kezdi beszámolóját Lizi.

- Úgyhogy felmondtam az akkori munkahelyemen, ahol nagyon szerettem dolgozni, de valami másra vágytam, valami újra, mert otthon kicsit unalmassá váltak a napjaim, és gondoltam még most kell élnem és utaznom , amíg fiatal és független vagyok- ecseteli a lány.

- Jelenleg egy Pret a Manger nevű franchise cégnél tevékenykedem, ez egy amolyan szendvics bár, ahol jelenleg asszisztens menedzserként dolgozom. Itt kezdtem 2009. decemberében, ez az első munkahelyem Londonban. Nem életem munkája, de megbecsülnek és nagyon könnyedén lehet előrelépni, ha jól dolgozik az ember és megbízható. A társaság pedig sokszínű és nagyon jó- mondja Aliz.

- Kint élni külföldön szerintem mindenféleképpen pozitív. Új tapasztalatokat szerzünk, és új barátokat. Engem, ami nagyon motivált az az volt, hogy innen Londonból az ember bárhová eljuthat jó áron, és hát nekem nagy szenvedélyem az utazás- sorolja lelkesen motivációit a lány.

Természetesen Angliában is lehet egy kicsit magyarnak lenni. Nagyon jó a kinti közösség. lehet enyhíteni a honvágyat.

- Rengeteg magyar él kint, sok rendezvényt is szerveznek: koncerteket, dumaszínházat. De bevallom őszintén, nem nagyon járok magyarok által szervezett eseményekre, abból volt és van otthon bőven, inkább más országok kultúrája érdekel. Nyelvtanulás szempontjából pedig nem túl előnyös csak magyarok társaságában lenni, nagyon sokan panaszkodnak emiatt, hogy nem megy az angol, mert 10-12-en laknak magyarok egy fedél alatt. Az olimpia alatt viszont együtt szurkoltunk egy magyar szurkolói klubban több százan – hangsúlyozza Lizi.

- Természetesen egyszer szeretnék majd hazaköltözni, de ez az idő még nem jött el, még sok helyre el kell utaznom. Otthonról legjobban a családom hiányzik, a barátok és természetesen a magyar ételek, bár néha eljárunk egy magyar étterembe, hogy azért ne felejtsük el mi is az igazán finom – nevet a lány.

Jó tanácsként pedig annyit tudna hozzá tenni:

- Ha van az embernek egy alapfokú nyelvtudása és magabiztosan el tudja adni magát, szerintem könnyű munkát találni. Érdemes megpróbálni.