Ne legyen tabu

Gyakori probléma, hogy a gyerekekkel félünk megosztani a halállal kapcsolatos gondolatainkat. Pedig ez a félelem alapvetően belőlünk fakad. Ha mi magunk nem félünk attól a gondolattól, hogy egyszer eljön a nap, amikor a mi életünk is véget ér, akkor könnyebben is beszélünk majd róla. A legfontosabb, amit ilyenkor érdemes szem előtt tartanunk, hogy őszintén beszéljük a kicsikkel. Ha ők kérdeznek, akkor adjunk életkoruknak, és tájékozottságuknak megfelelő válaszokat. De semmiképp se bagatellizáljuk el a témát. A kérdéseket türelmesen, és érthetően válaszoljuk meg, és a beszélgetést mindaddig folytassuk, amíg a gyermek minden kérdését megválaszoltuk.

Ne érezzük magunkat zavarban, ha egy könny csordul a szemünkbe, egy közeli rokon hiánya miatt. Mondjuk el, hogy mit érzünk! Egy-egy ilyen őszinte beszélgetés sokkal közelebb hozhatja egymáshoz a család minden tagját. Ráadásul egy ilyen nagy tabu ledöntése a családi kommunikáció más színterein is kifejti majd jótékony hatását. Sokkal könnyebben nyílnak majd meg egymásnak a családtagok más helyzetekben is.

Saját kezűleg is készíthetünk koszorút

Szombathelyi virágkötők véleménye

A Halottak napja kapcsán több szombathelyi virágkötővel beszélgettem. Mindannyian egyöntetűen úgy nyilatkoztak – persze csak név nélkül, az üzletrontás elkerülése végett -, hogy sajnos a november eleji megemlékezés teljesen elveszítette mindazt, amiről eredetileg szólna. Állításuk szerint családon belül is gyakori az egymásra licitálás a koszorúk méretét, és árát illetően. Presztízs kérdést csinálnak sokan abból, hogy minél cicomásabb éket helyezzenek a sírkőre, és lenézik, aki csak egy gyertyával emlékezik otthon. Ez hiba. Sokan a lelkükben idézik fel elhunyt szeretteik emlékét. És sokan koszorú helyett az elhunyt unokáira költik azokat a forintokat. Legyen ez mindenki magánügye, és próbáljunk a valóban fontos dolgokra: a lelkületre koncentrálni!

Halál a különböző vallásokban

De miért is olyan nagy a hallgatás, ha a halálról beszélünk? Hazánkban inkább a néma gyász a jellemző, ami főként abból adódik, hogy a lakosság jelentős része keresztény hit szerint él. Feltámadás ide vagy oda, ahogy az asszonyok siratták Jézust, úgy siratják a hozzátartozók az elhunytakat. A hagyománytisztelő családokban a gyász egy évig tart, ilyenkor fekete ruhát viselnek, és rendszeresen látogatják az elhunyt sírhelyét. Ezt követően minden évben a halál évfordulóján tartanak megemlékező misét elhunyt szeretteikért.

A zsidók hite szerint, amikor a test meghal, a lélek visszatér a teremtőhöz. Amikor valakinek a halálhírét meghallják, a hagyományok szerint megszaggatják a ruhájukat. Az ortodox emberek az öltönyük hajtókáján ejtenek egy vágást, bal oldalt, a szív fölött, míg a nem ortodoxok a nyakkendőjüket vágják el. Szintén régi szokás, hogy a halott otthonában letakarják a tükröket. A temetést a lehető legrövidebb időn belül megtartják: a halál beálltának napján, vagy legfeljebb másnap - ezt is csak azért, mert temetést szombaton nem lehet tartani. Kis hasonlóság a keresztény hittel, hogy a szigorú gyászidőszak hét nap, de a szülők elvesztése esetén egy év. A közvetlen hozzátartozók évente megemlékeznek az elhunytról, méghozzá halálának héber naptár szerinti évfordulóján. Természetesen a sírhelyet is látogatják, azonban nem virágokat, hanem köveket helyeznek el rajta.

A buddhisták számára a halál az egyik életből a másikba való átmenetet jelenti, egy újfajta létezés kezdetét. Hitük szerint, amikor a halál bekövetkezik, a karmikus erők, melyeket az elhunyt élete során felhalmozott, aktiválódnak és meghatározzák a következő újjászületést. Pozitív és negatív értelemben egyaránt.

A hindu gyászszertartások elmélete és gyakorlata vidékenként eltérő és függ az elhunyt személy társadalmi státuszától is. A szertartások négy fő szakaszra oszthatók. Egy olajlámpát helyeznek el a test közelében, mely aztán három napig folyamatosan ég. A holttestet tiszta vízben megfürdetik, és új ruhákba öltöztetik. Ha a halott férfi volt vagy özvegy nő, akkor fehér ruhát adnak rá, ha viszont férjezett nő volt, akinek még él a férje, esetleg hajadon lány, akkor pirosat vagy sárgát.

Az iszlám vallásúak koporsót nem használnak és elvetik a holttest elhamvasztásának lehetőségét is. Halottaikat szentelt vízzel lemossák, kitörlik az orrát, megtisztítják a fogait, megtörlik, illatosítják, majd egyszerű, fehér vászonlepedőbe csavarják. A zsidókhoz hasonlóan a temetést lehetőleg egy napon belül ők is megtartják. A temetőben jobb oldalukra, arccal Mekka, az iszlám szent helye felé fordítva a földre fektetik a halottat. A gyászbeszéd után a nők és a gyerekek elhagyják a temetőt, a férfiak csak ekkor földelik el a holttestet.