A cukor elterjedéséig a méz volt az egyetlen édesítőszer, melyből tartós szárazsütemény készíthető, így a mézeskalács sok nép több ezer év óta ismert eledele. Magyarország méhészetének 11. századi írott nyomai vannak. Mai ismereteink szerint az első magyarországi mézeskalácsos-céh 1619-ben alakult Pozsonyban, de Kassa is mézeskalácsos központnak számított a 17. században – idézi fel a hazai méztermelés történetét a Wikipédia. A mézeskalács – mivel évente csak egyszer sütjük – sohasem meg ki a divatból. Íme egy alaprecept, amelyet vérmérséklete és ízlése szerint mindenki továbbfejleszthet.

Hozzávalók: ¼ kiló mézhez 3 tojás, 15 deka porcukor, 5 deka margarin és majdnem háromnegyed kiló liszt kell. Plusz valamilyen lazító anyag: szódabikarbóna vagy szalakáli. Én szalakálit használok, vigyázni kell a mennyiséggel, mert amikor először sokat tettem bele, toronymagas mézeskalácsaim lettek, amelyeket világosszürkére fakított az ízén is érezhető ammónium. A feni mennyiséghez elég belőle 20 gramm.

A mézeskalács tipikus karácsonyi ízét az fahéj és szegfűszeg adja. Előbbiből egy evő- utóbbiból viszont csak egy teáskanálnyit adjunk a tésztához. Körültekintően adagoljunk hozzá gyömbért (egy vékony teáskanál), szerecsendiót (négy-öt reszelésnyi). Ha van otthon, ánizs, édeskömény és koriander akkor az is kerülhet bele, de ezekből összesen nem kell több, mint egy teáskanál. (Minden fűszer őrölt formában értendő.) Ízfokozóként három csipet só szükséges. Ha bizonytalanok vagyunk vagy nincs kedvünk/időnk kísérletezni, inkább vegyünk mézeskalács-fűszerkeveréket a boltban.

Ha minden hozzávaló a kezünk alatt van, akkor a vajat és a mézet egy lábosban kis lángon olvasszuk fel. Vigyázzunk, hogy a keverék ne kezdjen el forrni. Egy nagyobb edényben két tojást a fehérjével együtt, a harmadiknak a sárgáját, a porcukrot és a fűszereket meg a szalakálit alaposan összedolgozzuk, majd hozzáöntjük az olvadt vaj-méz keveréket. Újra alaposan összedolgozva, néhány adagban szitálva hozzágyúrjuk a kb. 70 deka lisztet. Ha már alaposan összedolgoztuk az ekkor már ragadós és tömör tésztát, egy edényben letakarjuk és pihentessük egy napig a szobában. Ha a tészta sehogy nem áll össze, tegyünk hozzá még olvasztott margarint.

Másnap jöhet a sütés. Először is kapcsoljuk be a sütőt. Kezünk melegétől a tészta valamelyest meglágyul, így újragyúrhatjuk. Dolgozzunk gyorsan, határozott mozdulatokkal, mert ha sokáig dédelgetjük a tésztát ismét beleragad a kezünk. Kis adagonként, lisztes deszkán nyújtsuk egyenletesen 2 milliméteresre. A formázó eszközünket lisztezzük meg, és szaggassunk. A legpraktikusabb, ha a tepsiben sütőpapírt használunk; a darabokat úgy rakjuk bele, hogy legyen helyük megkelni. A forró sütőbe helyezve néhány perc alatt átsül és kész a finom mézeskalács. Ne ijedjen meg senki, a művelet közben kiáramló kellemetlen, szúrós szagtól, csak dolgozik a szalakáli. Ha fényes felületet szeretnénk, sütés előtt le kell kenni a darabokat egy felvert egész tojással.

A hófehér díszítéshez 1 tojás fehérjéhez 4 deka átszitált porcukrot és néhány csepp citromlevet keverjünk. A porcukor mennyiségével szabályozhatjuk a massza sűrűségét. Ha rajzolni szeretnénk, a kanálról komótosan csorgó massza kell, amit a sarkán kilyukasztott nejlonzacskóval nyomhatunk a kihűlt mézeskalácsokra.

A kommentekben várjuk az Ön variációját vagy tippjeit. Jó étvágyat és boldog Karácsont kívánunk!