Három eseményre emlékeztet az ünnep: a napkeleti bölcsek imádására, Jézus megkeresztelkedésére a Jordánban és Jézus első csodájára, amelyet a kánai menyegzőn mutatott be.

A keleti egyházakban sokáig egyet jelentett a születés és az epifánia ünnepe, Jézus keresztsége lett hangsúlyos (erre emlékeztet a vízszentelés), nyugaton pedig a napkeleti bölcsek (háromkirályok) látogatása került előtérbe – olyannyira, hogy a római katolikus egyház a második vatikáni zsinat óta csak ezt ünnepli vízkeresztkor.

A katolikus egyházban a karácsonyi ünnepkör az ünnepet megelőző készületi időből és az ünnepet kifejtő időszakból áll. Jelenleg advent első vasárnapjától a vízkereszt utáni vasárnapig tart. Vízkereszt egyben a farsangi időszak kezdete is.

Házszentelés, háromkirályozás

Vízkereszthez kapcsolódóan különböző népszokások alakultak ki. Szokás volt a szenteltvíz hazavitele, amelynek gyógyító hatást tulajdonítottak, megitatták az állatokat, magukra locsolták, a bölcsőre hintették vagy akár a ház földjét is meglocsolták vele. Az ünnephez kötődő szokások közül ma már csak az él, hogy ekkor szokás leszedni a karácsonyfát – olvasható a Híradó.hu cikkében.

Az utóbbi időkben Magyarországon és a határon túli magyar területeken is visszatérőben van vízkereszt napján a házszentelés régi, szép hagyománya. A katolikus családok a hagyomány szerint ezen a napon meghívják házukba, lakásukba plébánosukat, aki szenteltvízzel meghinti a lakás helyiségeit. A házakat vízzel és sóval szentelték meg, és

a pap krétával írta a szemöldökfára a házszentelés évét és a háromkirályok nevének kezdőbetűit, G. M. B. (Gáspár, Menyhért, Boldizsár). Az idei esztendőben például így: 20 + G + M + B + 22.

Más értelmezés szerint ez a három betű a latin áldásformula kezdőbetűit rejti: Christus Mansionem Benedicat (Krisztus áldja meg e házat). A papot ilyenkor meghívja a család ebédre vagy vacsorára.

A karácsonyi ünnepkört lezáró naphoz néphagyományainkban számtalan szokás, szertartás fűződik.

Az ünnepi népszokások közé tartozott a csillagozás vagy háromkirályjárás hagyománya, a bibliai királyokat megszemélyesítő alakoskodók köszöntő felvonulása, dramatikus játéka. Az alakokat – a betlehemezés mintájára – gyerekek személyesítették meg.

Ez a népszokás időről időre napjainkban is feléled.

Forrás: magyarnemzet.hu