A reggeli félelmet keltő tankfelvonulást hamarosan fegyverropogás váltotta fel. E napig a vasi megyeszékhelyen nem lehetett ellenállásról beszélni. A szovjet inváziót ugyanis egész Vas megyében nem kísérte elkeseredett szabadságharc.
November 4-én, vasárnap hajnalban egyébiránt az egész ország ágyúdörgésre ébredt. Az október 23-án kitört forradalom leverésére érkező szovjet csapatoknak két fő céljuk volt. Egyrészt meg kellett szállniuk a katonai objektumokat, lefegyverezniük a magyar honvédséget és a nemzetőr alakulatokat. Annak rendje és módja szerint a laktanyákat körülzárták, és az ellenállás legkisebb jelére tűzcsapással válaszoltak.
Szombathelyre is ilyen szándékkal érkeztek.
A „Forgószél” nevű hadművelet során a Sztálin (ma: Széll Kálmán) utca 27. számú háznál kialakult tűzharcban vesztette életét hét bátor szombathelyi nemzetőr.
Egyes elmondások szerint egy konvoj érkezett a nemzetőrök itteni székházához, majd felszólították a őket, hogy jöjjenek ki az épületből. A teljes történetet nem könnyű rekonstruálni, de annyi bizonyos, hogy az oroszokat Tóth Dezső, a kommunista párt megyei titkára kísérte oda. Egyes szemtanúk szerint vele tartott Szántó Jenő, a Vas Vármegye főszerkesztője is. Ma már nem tudható, hogy kettejük közül melyikük kiabált fel. A nemzetőrök közül többen a kiáltozásra ébredtek fel, s pizsamában futottak le.
A történtekből kiolvasható, hogy
nehéz valódi tűzharcról beszélni, hiszen a váratlanul betörő Szovjet (korábban: Vörös) Hadsereg orosz katonái a fegyvertelen embereket álmukból felverve lőtték agyon. Annak ellenére is, hogy ők – a reménytelen helyzetben - meg akarták adni magukat.
A támadást csupán az a néhány ember élte túl, akik a felsőbb emeleteken tartózkodtak, és megadásukat az oroszok, ha nehezen is, de elfogadták.
A Sztálin utcai vérengzés áldozta lett Gosztonyi József 21 éves, nagygencsi születésű csillés, Jászfi Ferenc 20 éves, nárai születésű tűzcsőgyártó, Kollarits Tivadar 20 éves, kámoni születésű lakatos segéd, Magyari Károly 46 éves, szombathelyi születésű kocsilakatos, Márfy Alfréd 20 éves, szentkirályi születésű lakatos, Nagy Károly 42 éves, nemeskoltai születésű MÁV lakatos. Kórházba szállítás után a lövési sérülésekbe halt bele Pintér Károly 28 éves, szombathelyi születésű öntő.
S ezzel még nem volt vége a szombathelyi mészárlásoknak. A véres intervenció áldozata lett a vasútállomáson Hegyi József 56 éves, andráshidai születésű portás. Szabó István 26 éves balozsameggyesi és Szép Gyula 23 éves szombathelyi születésű, valamint Szijj Vilmos 41 éves, vépi születésű rendőrt pedig a Beloiannisz (most: Kőszegi) utca 2. szám alatti városi kapitányság ügyeleti irodáján lőttek agyon.
Sajnos rajtuk kívül is számos áldozata lett a szovjet és magyar kommunista terrornak, akik nem Szombathelyen, hanem az ország különböző pontjain estek áldozatul a megtorlásoknak. November 4-én az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének, a szovjet csapatok bevonulásának évfordulóján ezekre az áldozatokra emlékezünk.
E napot a kormány 2013-ban hivatalosan nemzeti gyásznappá nyilvánította.
Forrás: Feiszt György: Az 1956-os forradalom vasi halottai
Fotók: fortepan.hu ,epa.oszk.hu
