Ha egy tagállam kormánya azt csinálja, amit Brüsszel akar, úgy akkor sem indítanak az adott ország ellen vizsgálatot, ha ott nagy a korrupció és lopják az uniós pénzeket. Ellenben ha egy tagállam szembemegy Brüsszel akaratával, akkor folyamatos támadásokra számíthat – összefoglalva erről beszélt Dalibor Rohac, egy amerikai kutatóintézet munkatársa abban a videóinterjúban, amely a brüsszeli kettős mércét leleplező terjedelmes dokumentumhalmaz részeként, ismeretlen e-mail-címről érkezett a Magyar Nemzet szerkesztőségéhez. A kutató a korrupció és az orosz kapcsolat megítélésén keresztül mutatta be a Magyarországgal szemben alkalmazott alaptalan megkülönböztetést, támadást. Egyúttal közölte: Brüsszelben nagyon megkönnyebbülnének, ha Orbánt leváltanák, és ismét a baloldal kerülne kormányra Magyarországon.

Nemcsak politikai, hanem gazdasági kérdésekben is kettős mércét alkalmaz Magyarországgal szemben Brüsszel, valamint a vele összejátszó nemzetközi média. Ez derül ki Dalibor Rohac korábbi videónyilatkozatából, a férfi az American Enterprise Institute munkatársaként vizsgálta Kelet-Közép-Európa és az unió folyamatait.

A beszélgetés egy pontján az interjú beazonosíthatatlan készítője arról faggatta a kutatót, hogy ha Magyarországot miniszterelnökként nem Orbán Viktor vezetné, de ugyanolyan intézkedéseket hozna, mint a mostani kormányfő, az illető milyen hozzáállásra számíthatna az európai sajtó és politika részéről.

„A médiaelitek és az európai intézmények hajlamosak arra, hogy a saját embereiknek tartott szereplőknek megadják az ártatlanság vélelmét, például azokban a szituációkban is, amikor ezt Orbántól megtagadják” – kezdte válaszát Rohac, majd Robert Fico volt szlovák miniszterelnököt hozta fel példaként.

A névleg szociáldemokrata Fico vezette kormány meglehetősen korrupt volt, ám Ficót mégis a saját emberüknek tartották, mivel az európai szocialisták frakciójában ült

– fogalmazott a kutató, majd később ezt azzal egészítette ki: Ficónak mégsem kellett olyan kedvezőtlen brüsszeli reakciókkal szembenéznie, mint Orbán Viktornak.

„Véleményem szerint

ha Orbánt leváltanák, és ismét a szocialisták kerülnének kormányra Magyarországon, akkor Brüsszelben nagyon megkönnyebbülnének

– vélekedett Rohac, s azt is kifejtette, miért gondolja így: „ne feledjük, hogy 2010-ben a szocialisták korrupciós botrányokba buktak bele, és Magyarország megosztottsága sem Orbánnal kezdődött”. Rohac minden bizonnyal arra utalt, hogy bár Brüsszel rendre a korrupció miatt támadja, bünteti a jelenlegi magyar kormányt, ám a visszaélések vélt vagy valós mértéke a legkevésbé sem érdekli az uniós bizottságot.

Ezután Rohac megvilágította Brüsszel szempontjait: „Nem gondolom például, hogy a magyar szocialisták megpróbálnák az európai migráció elszánt ellenzőiként feltüntetni magukat” – mondta a kutató, majd arról beszélt, hogy szerinte a hazai baloldal kevésbé bocsátkozna bele az Európa egészének helyzetét taglaló olyan vitákba, mint például a migrációról, a multikulturalizmusról, vagy a liberalizmusról szóló diskurzus. Ezzel pedig – vélekedett Rohac – jóval nagyobb mozgásszabadságot vásárolhatna magának Brüsszelben, ahogy tette azt Bulgária és Románia.

A kutató ezen a ponton rántotta le a leplet a brüsszeli kettős mércéről. Így fogalmazott:

„Bulgária és Románia diszfunkcionálisabb és korruptabb Magyarországnál, és összességében rosszabb állapotban van.

Ám az európai intézmények szemszögéből könnyebben kezelhetőek abban az értelemben, hogy nem vétóznak meg európai kezdeményezéseket.

Ezért pedig elég pénzt kapnak a strukturális alapból, s még ha azokból el is lopnak, vagy más visszaélés történik is, akkor is ezek az országok nagy vonalakban azt csinálják amit az EU elvár tőlük.”

Rohac beszélgetőpartnere nem hagyta a levegőben a meghökkentő kijelentést, s rákérdezett: „Tehát azt mondja, hogy az EU elvárásainak megfelelő országokat nem részesítik negatív elbánásban, miközben azokat a magyar vagy a lengyel vezetőket igen, akik több függetlenségre törekednek?”

Igen, ez is a reálpolitika működésének egyik oldala

– felelte a kutató, végül azt fejtegette: jó lenne, ha Brüsszel ugyanazokat a normákat kérné számon minden tagállamon, de éppen Magyarország és Lengyelország példája mutatja, hogy a valóságban erről szó sincs.

Nyitókép: MTI/EPA pool/Olivier Hoslet