-    Egységünk tagjait a földrengés másnapján, a kora reggeli órákban értesítették arról, hogy készüljünk az esetleges riasztásra, ami végül pár óra múlva be is következett – kezdte el beszámolóját Ökrös Árpád. 44 fővel utaztunk - a ferihegyi orvosi vizsgálatok után - Törökországba. A csapatban hat orvos az Országos Mentőszolgálattól, öt orvos a Magyar Honvédség állományából valamint a TEK-től tizenhatan tarotttak velünk. Két keresőkutyát is vittünk magunkkal. A repülőgéppel Anadába repültünk, onnan buszokkal és teherautókkal szállították kontingensünket a 200 kilométerre fekvő Antakya városába.

Útközben

szinte csak romokat és az azok között kétségbeesetten hozzátartozóikat kereső és kimenteni igyekvő civileket láttunk. Antakyában hat napon át dolgoztunk, napi huszonnégy órában – váltásokban. Kutattunk az élők után, mentettük a sebesülteket és – sajnos - gyűjtöttük össze a halottakat.

Nagy segítségünkre voltak a kitűnően kiképzett magyar keresőkutyák. Rendkívüli feladatokat kellett ellátunk, rendkívüli körülmények között. Munkánkat nehezítette, hogy azt, éjjel - 8-12 Celsius-fokos hidegben kellett végezni. Amúgy az első nemzetközi csapatok egyikeként érkeztünk, nagy segítségünkre volt Törökország magyarországi nagykövete, aki végig velünk volt. 

-    Ez volt a HUNOR első igazán nagy bevetése megalakulása óta – vette át a szót Veiczer Krisztián, akit éppen bevásárlás közben ért a riasztás. Próbáltam – amennyire egyáltalán lehetséges - lelkileg felkészülni a rendelkezésre álló kevés idő alatt. Megérkezve

Antakyába, egy 13 emeletes, mintegy 1000-1200 ember otthonául szolgáló, romba dőlt épületen kezdtük meg a kutatást. Elsődleges feladatunk, mint ilyenkor minden mentőegységnek, az élők felkutatása volt.

A hat nap alatt összesen 17 embert sikerült kimentenünk, más magyar egységek további 18 szerencsétlenül jártat tudtak élve a felszínre hozni.

-    Természetesen hosszú évek óta gyakoroltuk a hasonló szituációkat, de a helyszínen,

a valóságban a személyesen megtapasztalt tragédiára igazán teljesen soha nem lehet felkészülni. Felemelő érzés volt a túlélők között három gyermeket kimenteni, de nyomasztó és szívfacsaró ugyanilyen fiatalkorúakat holtan megtalálni…            

Érzelmileg is rendkívül  megterhelő akcióban vettünk részt- fogalmazta meg érzéseit Ökrös Árpád. Ennyi idő alatt, főleg szellemileg még nem pihentük ki magukat, ám, hogy beszélhetünk megélt élményeinkről, az hozzásegít bennünket azok feldolgozásban.