A kínai fővárosban a 24. téli játékokat rendezik meg. Az első még 1924-ben volt a franciaországi Chamonix-ban. Külön érdekesség, hogy csak utólag minősítették az eredetileg Téli Sportok Nemzetközi Hetén futó eseményt ötkarikás játékokká. A téli játékok tekintetében ez idáig mindössze 7 éremre futotta, első olimpiai bajnokságunkat éppen az előző olimpián Pjongcsangban nyertük meg a férfi rövidpályás gyorskorcsolyázó váltó révén. Bízzunk benne, hogy Pekingben jelentősen bővül az éremkollekció. A Vas megyeieknek azonban már most is van mire büszkének lenniük.

Nagy László-Nagy Mariann: páros műkorcsolyázás

Nagy testvérek 1951

A régi Haladás-pálya előtti felöntött téren sajátította el a korcsolyázás fortélyait egy fiatal testvérpár. Az 1927-ben született László, és két évvel fiatalabb húga, Mariann tehetségére hamar felfigyeltek. Még tinédzserek voltak, amikor 1943-tól a Budapesti Korcsolyázó Egylet műkorcsolyázói lettek. 1947-től már válogatottak voltak egészen 1958-ig. 

Páros műkorcsolyázásban több mint egy évtizeden keresztül a világ élvonalába tartoztak. Három téli olimpián vettek részt. 1948-ban St. Moritzban a 7. helyen végeztek, de 1952-ben Oslóban, majd 1956-ban Cortina D’Ampezzo-ban már bronzérmet nyertek.

Maga Mariann mesélte el e sorok írójának, hogy az olaszországi olimpiát megnyerhették volna, ha létezett volna magyar sportdiplomácia… A téli játékokon nyert érmeken kívül az 1950. évi oslói és az 1955. évi budapesti Európa-bajnokságon aranyérmesek lettek. Négyszer ezüstérmet akasztottak kontinenstornákon a nyakukba. Világbajnoki szerepléseiket 3 bronzérem (1950, 1953, 1955) fémjelzi, kétszer nyertek főiskolai vb-t. Pályafutásukat az 1958-as pozsonyi Eb-n fejezték be. Számos újítás és korcsolyázóelem kötődik nevükhöz. László 2005-ben, míg Mariann 2011-ben hunyt el. Hollán Ernő utcai szülőházukon emléktábla őrzi emléküket, de Mariannról könyv, és Jégkirálynő címmel - a Boros Ferenc - Horváth Zoltán szombathelyi alkotópáros jóvoltából - film is készült. Két érmükkel jelenleg ők a legtöbb érmet nyert magyar téli sportolók!

Szántó Kornél: rövidpályás gyorskorcsolya

Szántó Kornél 

A mostani olimpián magyar szurkolóként legnagyobb reményekkel várt short track magyarországi története az 1980-as évek végéig nyúlik vissza.

Ma már sajnos kevesen tudják, hogy az egyik első jelentős nemzetközi eredmény az 1978-as, szombathelyi születésű Szántó Kornél nevéhez fűződik.

Ő Európa-bajnoki összetett ötödik helyezést ért el az olaszországi Bormióban, 2000-ben. Sőt tagja volt az első Eb-érmes férfi váltónknak is (Knoch Balázs, Kövér Balázs, Szabó Krisztián, Szántó Kornél) 2001-ben Hágában! Az 1978-ban született koris a Sabaria, az SZTSE, majd a Szombathelyi Főiskola SE színeiben versenyzett. Az akkori mostoha edzési körülmények ellenére kivívta a jogot, hogy részt vehessen a 2002-es Salt Lake City-beli olimpián. Itt 1000 méteren a 21., míg 1500 méteren a 23. helyen végzett, azaz tisztességgel helytállt. Hozzá is köthető egy "leg", ugyanis ő az eddigi egyetlen téli olimpikonunk, aki szombathelyi klub, nevezetesen a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Sportegyesület színeiben indult.

Kornél az olimpia után felhagyott a versenyzéssel, egy ideig edzőként dolgozott a szombathelyi főiskolán, majd Ausztriában vállalt munkát egy klubnál. Kis ideig osztrák szövetségi kapitányként és a nemzetközi korcsolyázó-szövetség szaktanácsadójaként is tevékenykedett 2006-ig, majd még a bíráskodást is kipróbálta. Jó ideje Budapesten él, de időről időre Szombathelyen is felbukkan, hiszen soha nem tagadta meg gyökereit.

Haklits András: bobozás

Horvát bobcsapat

Alighanem fogós kvízkérdés lenne, ha feltennénk:

Ki az a Vas megyében született sportoló, aki nyári és téli olimpián egyaránt részt vett, ám nem magyar színekben? Nos, a megfejtés: a szentpéterfai Haklits András! 

Ő kiskorától Németh Pál híres dobóiskolájában sajátította el a kalapácsvetés fortélyait. Ám a 90-es években akkora volt a hazai konkurencia, hogy Pali bácsi javaslatára – élve a horvát nemzetisége adta lehetőséggel – felvette a horvát állampolgárságot. Az 1977-ben Szombathelyen született sportoló négy, egymást követő olimpián (2000 Sydney, 2004 Athén, 2008 Peking, 2012 London) képviselte a horvát színeket. Legjobb eredménye a pekingi döntőben elért 10. hely volt. Számos más világverseny után, de még negyedik, londoni olimpiája előtt a kitűnő felépítésű, 191 cm magas atlétát az éppen alakuló horvát bobcsapat is felfedezte. Ő maga - egy 2010-es interjúban - így vallott arról, hogy miért akarja kipróbálni a jeges Forma 1-et:

„Négy éve tévén néztem a torinói olimpia bobversenyeit, ahol a horvát csapat is elindult. Miután izgalmasnak találtam az őrült száguldást, elhatároztam, hogy az olimpia után megkeresem a horvát bobosokat. A gondolatot tett követte, 2006 őszén részt vettem az első edzőtáborozáson. A bobosoknál egyébként nem ritka, hogy atléták, főként sprinterek és dobóatléták alkotják a csapatot, kiegészülve a kormányossal. Bár az atlétikai szövetség nem örült az ötletemnek, de hallgatólagosan tudomásul vette döntésemet.”

A kalandos kedvű András valóban belevágott az ismeretlenbe, és sikerrel is járt. Miután a horvátok négyes bobban kiharcolták a részvételt, így 2010-ben, Vancouverben immár téli olimpikonnak is mondhatta magát. Tisztességgel helytálltak, hiszen öt csapatot is megelőzve a 20. helyen végeztek. Bár Haklitsnak később is lett volna lehetősége bobozni, ő több ok miatt mégis felhagyott vele. Manapság Szombathelyen egy könyvelőiroda tulajdonosaként kamatoztatja az USA-ban szerzett diplomáját.