A minap dr. Hende Csaba nosztalgiázott a Dózsa György utcai iskola előtt. A térség országgyűlési képviselőjének már az édesapja is a Nagy Lajos Gimnáziumba járt, igaz, a korábban a premontrei rend által működtetett intézményt épp ebben az időszakban államosították. - Itt tanult a bátyám is, és én is. Aztán a rendszerváltozás utáni évben megszületett az a bölcs döntés, hogy a Nagy Lajos Gimnázium hagyományát is megtartva indult újra a Premontrei, és ezzel nemhogy gyengült, inkább erősödött Szombathely oktatásügye. A Dózsa György utcai iskolában, a Hajós Alfréd által tervezett vakok intézetében lelt új otthonra a gimnázium - mondta a Frisss.hu-nak a képviselő, aki egyébként éppen ebben az épületben, a Dózsában járta a felső négy általános osztályt, hiszen itt azelőtt általános iskola is volt.
Az 1970-es évek közepén az ország egyik legjobb gimnáziuma volt a Nagy Lajos. - Ami a felvételi arányszámokat illeti, úgy emlékszem, az első ötben volt az iskola országos viszonylatban. Sok kitűnő tanár tanított itt, és a gyerekek is jó képességűek voltak, az intézmény válogatni tudott a tehetségek közül - emlékezett vissza dr. Hende Csaba, aki hozzátette, hogy Dózsa ugyanakkor, ahová általános iskolába járt, nem tartozott az elitintézmények közé, az inkább a külvárosi kétkezi dolgozók gyermekei jártak oda. - Nem is sokan mentünk át a Nagy Lajosba. Ez egy másik világ volt, a művelt értelmiség világa. Olyan kiemelkedő tanáregyéniségek tanítottak itt, mint Bán József tanár úr, akit csak Kis Pipinnek becéztünk a Karoling-ház nagy királyának neve után, és aki történelmet és földrajzot tanított kiválóan. Nagyszerű pedagógus volt Heigl István tanár úr is, aki matematikát és fizikát tanított. Nagy szeretettel emlékszem vissza osztályfőnökömre, Kokoly Miklósra, aki magyar nyelv és irodalom tantárgyat, illetve oroszt tanított nekünk, és ugyanilyen remek tanár volt Csuti Sándorné is - sorolta.
Erős iskola volt a Nagy Lajos, manapság talán "versenyistállónak" mondanánk. - Folyamatosan versenyekre készültek itt a gyerekek. Szinte nem volt olyan tantárgy, amelynek országos versenyein az első tízben ne lett volna diákunk. Utóbb rengeteg kiváló orvos, matematikus és mérnök lett közöttünk, Haklits Györgyi háziorvos, vagy Nagy László, aki az intaházi pszichiátriai intézet főorvosa és igazgatója. Fölöttünk járt az ő bátyja, Nagy Lajos professzor, a Markusovszky Kórház mai igazgatója, ide járt Kiss Péter, a fiatalon elhunyt egykori kancelláriaminiszter is, és még sok-sok jónevű személyiség, hosszan lehetne sorolni, ki mindenki végzett itt - mondta dr. Hende Csaba, hozzátéve, hogy ne feledkezzünk meg azokról sem, akiknek a nevét nem ismeri a széles közönség, mégis elmondható róluk, hogy kiváló emberek.
Magas volt a felvételi arány, szinte mindenki továbbtanult a Nagy Lajos Gimnáziumból. - Ez nagy dolog volt, hiszen abban az időben az évfolyamok mintegy 10-15 százaléka került csak be a felsőoktatásba, ma ez az arány 40 százalék körül mozog. Mást jelentett tehát akkor továbbtanulni, bejutni egy egyetemre. Az akkori rendszer szerint 20 pontot lehetett szerezni, és a szombathelyi intézményben nagyon sokan voltak, akik 19 vagy 20 ponttal jutottak be a felsőoktatásba.
Hende Csaba 1978-ban érettségizett osztálya időnként találkozókon idézi fel a régi idők emlékét. - El szoktunk menni a régi iskolába, a Széchenyi utcába, hiszen oda jártunk. Remek ilyenkor a régi sztorikat elővenni. Jólesik együtt lenni, emlékezni - mondta lapunknak a képviselő, aki azt is elárulta, hogy egy valamire kevésbé szívesen emlékszik vissza: ez pedig a közepes matekérettségije. De nem emiatt mondja utólag azt, hogy az iskola szigorú volt. - Kártyás László volt az igazgatónk, aki rendkívül tekintélyt parancsoló személyiség volt. Amikor végigment a folyosón, a légy zümmögését is hallani lehetett, ugyanakkor nagyszerű tanár volt - jegyezte meg.
Akkoriban, ahogy ma is, egy-egy jó nevű iskola sikere, eredményessége a sok évi szívós munkának és néhány nagy egyéniségnek volt köszönhető, hiszen így tudták a jó tanárokat megtartani - fűzte hozzá dr. Hende Csaba.
