Hat helyett hét frakció

Arra például senki nem számított pár hónappal ezelőtt, hogy nem hat, hanem hét frakciót kell majd a parlamentben létrehozniuk. Márki-Zay Péter miniszterelnök-jelölti győzelme ugyanis azzal jár, hogy ő is szeretne maga mögött tudni egy olyan csapatot, amelynek a lojalitásában maximálisan bízhat, nem elégedhet meg csak azzal, hogy a – valójában tőle független – hat párt jóindulatára támaszkodik. Információink szerint

erről tárgyalt már Gyurcsány Ferenccel, de a DK elnöke amellett, hogy tudomásul vette az igényét, rövid úton közölte vele, szó sem lehet tízfős Márki-Zay-frakcióról.

Az azonban valószínűsíthető, hogy 6-8 embere azért lesz a – jelenleg még – hódmezővásárhelyi polgármesternek, s bizonyára köztük lesz a talán leglelkesebb híve, a KDNP-t is megjárt Lukácsi Katalin.

De ha Márki-Zay ragaszkodik ahhoz, hogy három roma nemzetiségű politikus is bekerüljön a parlamentbe, akkor az általa gründolt Mindenki Magyarországa Mozgalom nem lesz jelen túl sok emberrel.

A listaállítás másik fő kérdése, hogy valóban a korábbi miniszterelnök-jelölti aspiránsok kerüljenek-e fel az első helyekre – mint ahogy ez az utóbbi hetekben felvetődött –, tehát az ő neveik legyenek-e olvashatók a szavazólapon. Ez első megközelítésre logikusnak tűnik, de ha alaposan belegondolunk, nem túl jó ötlet, és ezzel már az alkudozó pártok is tisztában vannak. Márki-Zay áll az élen, ez eddig rendben van (pontosabban, Gyurcsány Ferencék nagyon húzzák a szájukat, de gyaníthatóan le kell nyelniük ezt a békát). Második lenne Dobrev Klára mint az előválasztás második helyezettje és a legerősebb ellenzéki párt politikusa? Igen, de ő jelenleg éppen európai parlamenti képviselő, és ha bukik az ellenzék – amire komoly esély van –, akkor semmi értelme nem lenne otthagynia a kies brüsszeli, strasbourgi munkahelyét a roppant kemény Kossuth téri padsorokért.

Mit keres Karácsony az első ötben?

A Párbeszéd, az MSZP, valamint az LMP jelöltje volt Karácsony Gergely. Ő ugyan mit keresne a lista elején, amikor nyilvánvalóvá tette, hogy nem akar országgyűlési képviselő lenni? Persze az, hogy ma mit mond a főpolgármester, másnap – vagy lehet, hogy már aznap – talán már nem is érvényes. De ha abból indulunk ki, hogy most valóban ragaszkodna ahhoz, hogy a Városházán marad – feltéve persze, ha addig el nem adják az épületet –, akkor legfeljebb szimbolikus értékű lehet az ő szerepeltetése. Ám figyelembe véve azokat a bakugrásokat, amelyeket az előválasztási kampányban művelt, s ha mindehhez még hozzávesszük a Budapest ellen elkövetett „merényleteit”, nem biztos, hogy jó ómen őt kirakatbábuként szerepeltetni.

A Momentum már döntött, hogy a közös lista legelőkelőbb lila párti helyén Fekete-Győr András lesz. Ám ismerve a bukott elnök kampánybeli szereplését, a rá leadott 3,39 százaléknyi, alig több mint 21 ezer szavazatot, ez nem tűnik túl megfontolt ötletnek. A Momentum nyilvánosságra hozott részlistája egyébként is tartogat néhány meglepetést. Nincs rajta például

az elnökválasztás két legesélyesebbje, Orosz Anna és Donáth Anna,

a harmadik ringbe szálló, Hollai Gábor pedig csak a 12., azaz nem bejutó helyen áll. Orosznak van ugyan esélye, hogy egyéniben nyerhet Újbudán, de a másik két aspiráns nem fog indulni. Ugyancsak nem került fel a listára a párt egyik emblematikus figurája, Hajnal Miklós. Így ő csak akkor kerülhet be a parlamentbe, ha legyőzi a rendkívül aktív fideszes Fürjes Balázst, meg persze a kutyapárti Kovács Gergőt, aki az utóbbi időben a csúcsra járatta az ingyen sörös, örök életes kampányát. Ha nem győz – amire nagy sansz van –, akkor legalább folytathatja a közgazdasági és jogi tanulmányait, hogy végre legyen egy diplomája.

Jakab Péter szerepeltetése a lista elején egyértelmű, indult a miniszterelnök-jelölti megméretésen, egyben pártelnök is. Ugyanakkor nagyon megégett a negyedik helyével, s kérdés, hogy a Jobbiktól irtózók – azért vannak sokan ilyenek – mit szólnak ehhez, de legfeljebb majd befogják az orrukat.

Gyurcsány helye nagy fejfájásra ad okot

Újabb gondot jelent, hogy a pártot mégis csak az elnöke személyesíti meg, tehát nekik is az élbolyban kell lenniük. A Jobbikról és a Momentumról már volt szó, de itt van mindjárt Gyurcsány Ferenc ügye. Tíz év alatt a nulláról építette fel a DK-t a legerősebb ellenzéki párttá, de amennyien istenítik a baloldalon, legalább annyian irtóznak is tőle. Nagy kérdés, meg fog-e elégedni például a hatodik hellyel, vagy a többiek elviselik-e, hogy ott legyen.

A végelgyengülés jeleit mutató MSZP-nek két elnöke is van, bár a közvélemény jelentős részének fogalma sincs, hogy egyikük, Tóth Bertalan egyáltalán a világon van.

Tóth Bertalan nem indul egyéniben, tehát valahogy be kell szuszakolni a T. Ház falai közé.

S nem árt, ha a nála ismertebb Kunhalmi Ágnes is biztos helyet kap a listán, elsősorban presztízsokokból, meg azért ki tudja, mit hoz az egyéni választókerület eredménye. Persze alapos okkal reménykedhet, hogy győz, de ehhez lesz még egy-két szava a Fidesznek is.

A valójában csak papíron vagy talán már ott sem létező Párbeszédet is ketten irányítják. Karácsony mellett Szabó Tímea – akinek egyébként most kissé rosszak az idegei, nehezen viseli, ha újságírók próbálják faggatni –, aki Kunhalmival azonos cipőben jár.

Kérdés, hogy a joggal szerény LMP mit akar elérni, hiszen a Schmuck Erzsébet és Kanász-Nagy Máté irányította zöld alakulat is a végnapjait éli. A hölgy társelnök indul egyéniben, akár győzhet is Nagykátán, ennek ellenére illik őt előre rakni. A fiatal férfi társa úgy tűnik, megelégszik az újpesti alpolgármesteri pozícióval, s nem kéredzkedik fel a közös hajóra.

Buktak, de meghatározó figurák

De nemcsak az elnökök szerepe vitatott, hanem minden pártnak van olyan meghatározó figurája, aki nem indul egyéniben: vagy eleve nem akart, vagy elbukott az előválasztáson. Ilyen például a DK-s Kálmán Olga, Komáromi Zoltán, Molnár Gyula, a párbeszédes Burány Sándor, az LMP-s Ungár Péter vagy a frakcióvezető Keresztes László Lóránt, a jobbikos Demeter Márta, az MSZP-s Bangóné Borbély Ildikó, Gurmai Zita, Komjáthi Imre – aki egyébként a párt elnökhelyettese –, netán Mestrházy Attila, bár neki valószínűleg lehúzták már a rolót. Vagy mi lesz az Új Világ Néppárt elnökével, Pálinkás Józseffel?

S az igazán nagy kérdés, hogy a lista összeállításánál milyen arányban veszik figyelembe az előválasztás eredményeit, illetve a közvélemény-kutatási adatokat. Az sem mindegy, hogy a felméréseket végző intézetek közül melyekre támaszkodnak: a függetlenek mellett azokra is, amelyek nyíltan vagy burkoltan kötődnek valamelyik párthoz? Ha netán valamilyen átlagot végül ki is tudnak számolni, akkor az is eldöntendő, hogyan osztják el azt

a mintegy 40-50 befutásra esélyes helyet.

Nyilván nem egyenlően jutnak pozícióhoz a pártok, a nagyobbak többet kapnak, mint a kisebbek. S még arra is kell ügyelniük, hogy azok, amelyek nehezebben nyerhető egyéni körzetekben indulnak, s így több helyen várható a bukásuk – ez leginkább a Jobbikra jellemző és kisebb mértékben a DK-ra igaz – itt kompenzálást kapjanak.

Mindezek után nem csoda, hogy öldöklő csatára kell számítani azokban a bizonyos füstös szobákban, nagy meglepetés lenne, ha a karácsony előtt elő tudnának állni egy mindenki számára elfogadott választási listával.

(Nyitókép: A miniszterelnök-jelöltek az ellenzéki pártok Egységben a szabad Magyarországért! címmel tartott megemlékezésén, az Andrássy úton az 1956-os forradalom és szabadságharc 65. évfordulóján, 2021. október 23-án. Akkor még nagyon egységesek voltak, vagy legalábbis úgy csináltak...)

Forrás: mandiner.hu