Honnan jöttetek? És mit tanultok Szombathelyen? 

Asad: Pakisztánból érkeztem, és mérnöki karon tanulok, ez lesz a harmadik félévem.
Rawad: Én libanoni vagyok, gépészmérnöknek készölök, és a negyedik félévemet töltöm itt. 

Miért döntöttek úgy, hogy külföldön folytatjátok a tanulmányaitokat, ráadásul ilyen távol a szülőföldetektől? 

Asad: Már otthon is mérnöknek tanultam. Az iskolában hallottam a magyarországi ösztöndíjról, és gondoltam, megpályázom. Szerencsére az eredményeim jók lettek, így eljöhettem ide, és nem bántam meg! 
Rawad: Nekem már gyermekkortól fogva az volt az álmom, hogy külföldön fogok tanulni. Ezért utánajártam, hogy milyen külföldi ösztöndíjak vannak, és végül Magyarország mellett döntöttem. 

Mit gondoltok, milyenek a magyar emberek a libanoniakhoz/pakisztániakhoz képest? 

Asad: Én személy szerint nagyon együttműködőnek és kedvesnek tartom őket. Szeretetteljesek és vendégszeretők. 
Ezt jó hallani!
Asad: Igen, nagyon jó tapasztalataim vannak Magyarországgal és a magyar emberekkel kapcsolatan. 
Rawad: Ahogy nekem is. Sok barátot találtam itt, főleg Szombathelyen. Nagyon mások, mint a libanoniak, mert hát a kultúránk is különbözik. De tényleg csodás emberek, és örülök, hogy megismerhettem őket. 

Mik a legnagyobb különbségek a ti országaitok és Magyarország között?

Asad: A legnagyobb különbség talán az, hogy a mi kultúránk nem ilyen nyitott. Ezzel szemben Magyarországon egyfajta jó értelemben vett tömegkultúrával találkoztam.
Rawad: Az is különbség, hogy a magyarok nyugodtabbak, itt olyan jó, csendes atmoszféra vesz körül minket. Nálunk minden sokkal kaotikusabb, mert mi rengetegen vagyunk, és állandó a zűrzavar. Számomra ez a legfontosabb különbség.  

És mi az, ami a legjobban hiányzik? 

Asad: Csak a családom. Ez minden. A családomat leszámítva itt megvan számomra minden. 
Rawad: A családom nekem is hiányzik, és persze a barátaim is. Meg persze a mediterrán konyha! A mediterrán étrend nagyon változatos, nincs olyan, aki ne szeretné. Talán ez hiányzik a legjobban, mert én nem tudok olyan jól főzni. (nevet)

A magyar ételekről mit gondolsz? 

Rawad: Finomak, főleg a húsok, a sertéshús. Itt azt nagyon szeretem, zsíros, de jó. És a bor! A házi bor nagyon különleges.

Van már kedvenc magyar ételetek? 

Asad: Szerintem Magyarországon nagyon jó a pizza! 

Pakisztánban nincs pizza? 

Asad: Dehogy nincs, csak itt jobb. (nevetünk)

Mi volt a legfurcsább élményetek Magyarországon? 

Asad: Valahányszor nehézségeim adódnak, a magyar emberek legtöbbször kérés nélkül jönnek és segítenek. Például, amikor Budapestre érkeztem, és kerestem valamit, egy magyar hölgy valahogy észrevette, hogy bajban vagyok, és azonnal odajött hozzám segíteni.
Rawad: Nekem sem voltak furcsa tapasztalataim. Csak az okozott nehézséget, hogy amikor megérkeztem, nem értettem a nyelvet, és ez kicsit zavaró volt, mert a legtöbben nem beszélnek angolul. Nem volt könnyű elmagyarázni, mit és hogyan szeretnék. De furcsa élményeim soha nem voltak.

Azt mondják, a magyar nyelvet nagyon nehéz megtanulni. Szerinted egy nap el fogod sajátítani?

Rawad: Remélem! A nyelvekkel meggyűlik a bajom, mert nem szeretem tanulni őket. De néhány magyar szót már megtanultam.
Asad: Számomra egy kicsit nehéz a magyar, de azért már egyre ügyesebb vagyok. Például, ha hallok két magyart beszélgetni, valahogy megértem őket. Bár még nem tudok magyarul megszólalni, de azért egyre többet értek meg. Remélem, hogy az évek alatt majd megtanulok magyarul.

Ez azért is szép teljesítmény, mert a magyarok hajlamosak nagyon gyorsan beszélni.  Másoknak is ajánlanátok, hogy tanuljanak Szombathelyen?

Asad: Én már a nyári szünetben otthon, Pakisztánban is azt tanácsoltam a barátaimnak, hogy menjenek ők is magyar egyetemre, mert ez egy fejlett „új nyugati” ország. 
Rawad: Én is csak ajánlani tudom, eddig nagyszerű élményeim vannak, főleg Szombathelyen. Az elején persze nehéz volt elkezdeni ezt a nemzetközi programot, de jó látni, hogy egyre több hallgató érkezik ide.

Mesélnétek kicsit az otthonotokról, a kedvenc ételeitekről, a kultúrátokról?

Rawad: Én Libanon hegyvidékéről származom, ez egy gyönyörű, színes, zöld terület, nagyszerűeket lehet ott túrázni, és úszni a folyókban. Ami az ételeket illeti, a mi hagyományos ételünk a tabbouleh-saláta és a hummusz barbecue-val. Annyira hiányoznak!
 Asad: Pakisztán szintén tele van természeti kincsekkel, amelyek ma már egyre felkapottabbak a turisták körében. A pakisztáni ételek is elég jók, bár a külföldiek szerint kicsit csípősek. A leghíresebb ételünk a csirke kaya és a briani, amelyeket más országokban is szeretnek.