Az állatvilágban az azonos neműek közötti szexuális kapcsolatot gyakran „darwini paradoxonnak” is nevezik, mert nem jár utódokkal, nem segíti a szaporulatot – olvashatjuk a Nature oldalán.
A gerinctelen állatoknál, akár rovaroknál, fonálférgeknél ugyanúgy előfordul, mint a halaknál, hüllőknél, madaraknál, de a főemlősök között 51 fajnál figyelték meg úgy, hogy nem jellemző egyik nemre sem különösképpen, bárhol, bármelyiknél előfordulhat, függetlenül attól, hogy fogságban vagy szabadon él - írja az Index.
OKAI KÖZÖTT EMLÍTIK A TÉVES IDENTITÁST, A MÁSIK NEM ELUTASÍTÁSÁT VAGY A NAGY SZEXUÁLIS FOGÉKONYSÁGOT.
Egyes fajoknál az azonos neműek szexuális viselkedése véletlenszerű, és csak különleges helyzetekben fordul elő, de a fajok 40 százalékánál akár nagyobb gyakorisággal is megtörténik a párzási időszakban.
Szociálisan erősítő
José Gómez spanyol evolúcióbiológus, az új tanulmány szerzője munkatársaival nagy evolúciós mintákat keresett, amelyek bizonyos fajok viselkedésében megjelentek, másoknál viszont nem. 6649 emlősfajt vizsgáltak meg, amiknek az ősei már 250 millió évvel ezelőtt jelen voltak a Földön, és 261 olyan fajt találtak, melyeknél jellemző volt az azonos neműek közötti szexuális kapcsolat.
Voltak olyan fajok, amelyeknél a hímeknél és a nőstényeknél is megjelent az azonos neműekkel való szexuális kapcsolat, például a gepárdoknál és a fehérfarkú szarvasoknál. José Gómez szerint nem egyszerre alakult ki a fajoknál, hanem több hullámban, különböző időszakokban. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a mai is élő (fő)emlősök őseinél nem volt bevett szokás az azonos neműek intim kapcsolata, utódaiknál jöttek be ezek a szokások, amikor szociálisan tagozódtak.
A majmok körülbelül 25 millió évvel ezelőtt ágaztak el más főemlősökről, és azóta szaporodott meg az azonos neműek szexuális viselkedése, például a makiknál. Gómez és munkatársai elemezték az evolúciós elágazásokat, és megfigyelték, hogy inkább a társas fajoknál alakultak ki ezek a szokások, nem pedig a magányosan élőknél, mert előnyeik között van, hogy
- segítik a pozíciók megszilárdítását,
- elősegítik a dominancia és hierarchia kifejezését,
- csökkentik az agresszivitást,
- megerősítik a szövetségeket, kapcsolatokat.
Az erőszakot ugyan nem szüntetik meg, de enyhítik, ezért gyakrabban fordulnak elő agresszívebb fajoknál, amelyeknél vad, akár gyilkosságokba torkolló párzási és pozícióharc jelöli ki a csoporton belüli szerepeket.
A NŐK EGYMÁSRA IRÁNYULÓ AGRESSZIÓJA FŐLEG AZ UTÓDOK ÉS AZ ERŐFORRÁSOK VÉDELMÉBŐL FAKAD.
A konfliktusok elsimításáról van szó például a nőstény bonobók és a nőstény japán makákók csoportjai között, a hím palackorrú delfineknél a szövetségeket erősíti meg, az amerikai bölénycsordákban pedig a dominancia, hierarchia kialakulását segíti.
A tücsök a kakukktojás!
Ennek ellentmond a tavaszi tücsökkísérlet, amelyből kiderült, hogy a nem társadalmi csoportokban élő kis zenészek is hajlamosak az azonos neműek közötti szexuális gyakorlatra: a hím tücskök néha udvarlási dalokat produkálnak, és megpróbálnak párosodni más hímekkel. Úgyhogy itt nem a vitás helyzetek, ellentétek enyhítéséről van szó (az talán csak a hangyával van a tücsöknek, ahogy páran meg is írták), inkább arról, hogy a tücsök pajzán stratégiája az, hogy a lehető legtöbb párosodási lehetőséget kihasználja.
(Borítókép: Uso / Getty Images Hungary)
Forrás: index.hu
