A múzeumi törvények megváltozása nyomán eddig minden évben műtárgykölcsönzési szerződést kellett kötni a Hadtörténeti Intézet és Múzeum kihelyezett műtárgyaira azzal a szervezettel, aki befogadta a relikviákat. Szombathelyen a Katonatörténeti Kiállítás esetében ezt a szerepet a Magyar Honvédség töltötte be, ám a jogszabályok értelmében - és mivel nem volt meg a kellő akarat a további együttműködésre - a Hadtörténeti Intézet és Múzeum műtárgykölcsönzési szerződés hiányában eszközeit nem tudta tovább itt tartani és elszállították a korabeli eszközöket.
- Valójában nem is baj, hogy elszállították, mert ezeken már erősen megmutatkozott az idő vasfoga, esztétikailag sem nyújtottak már maradandó élményt. Több kiállított eszköztől is meg kellett válnia ily módon a szombathelyi Katonatörténeti Kiállításnak, aminek eredményeként a tárlat 30 százaléka visszakerült Budapestre. A hiányt pótolni kellett és megszólítottuk az eddig is velünk együttműködő partnereket, akik különböző katonai tárgyak, relikviák, egyenruhák és eszközök büszke tulajdonosai. Örömmel voltak a segítségünkre, aminek köszönhetően a Katonatörténeti Kiállítás üresen maradt virtinjeit meg tudtuk tölteni - mondta el lapunk érdeklődésére Jagadics Péter nyugalmazott alezredes.
A szombathelyi katonatörténeti intézmény legnagyobb kiállítótermével szemközt helyezkedik el két másik kisebb helyiség, amelyek közül a belsőt ifj. Pajor István hagyományőrző műgyűjtőnek köszönhetően rendezték be, aki szívesen ajánlotta fel a birtokában lévő II. világháborús és Magyar Királyi Honvédségi egyenruha gyűjteményét, valamint a családi relikviáit. A szobában helyet kapott két fotel és egy asztal is, ezek együttesen szimbolizálják és bemutatják azt a környezetet, ahogy anno egy tiszti szalon, egy iroda kinézett. Az egyenruhák pedig, amelyek a vitrinekben láthatóak, a Magyar Királyi Honvédség különböző fegyvernemeinek és kimenő öltözeteinek eredeti egyenruhái a kitüntetésekkel és a díszítésekkel együtt. Ezekből jutott még a nagyterembe is, ahol egy 1950-es évekbeli orvosi egyenruha és egy 1944-es harctéri egyenruhafelszerelés is megtekinthető.
Az üresen maradt területeket vitéz Fonyódi László korabeli fényképeivel és újságkivonataival egészítették ki. Ennek lényege, hogy
a látogató megtudhatja ezekből a forrásokból, milyen körülmények uralkodtak a II. világháború frontszakaszain.
Még a belső helyiségnél maradva egy a többitől eltérő bakaruhára lettünk figyelmesek. Érdeklődésünkre Jagadics Péter elmondta, hogy egy 1944-es partraszálló angol gyalogos egyenruha másolatáról van szó, amit azért állítottak ki, hogy a látogató különbséget tudjon tenni a szövetséges hadsereg és a Magyar Királyi Honvédség uniformisa között. Utóbbinak jellegzetes része volt a hosszú köpeny, ami kifejezte a több mint 100 éves hagyományokhoz való ragaszkodást is, hiszen ezt az öltözetet az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregében viselték először, utána pedig minden kor a saját szájíze szerint alakította át. Feltétlen szót érdemel az egyik vitrinben helyet foglaló fűzős csizma is, amelynek érdekessége, hogy ezt még csak lábfejnél volt mód megkötni, megkönnyítve ezzel a menetelést a katonák számára.
A nagy kiállítótérhez közelebb eső kis helyiségben I. világháborús relikviákat lehet megcsodálni, részben a Smidt Múzeum, részben pedig Kelemen Csaba jóvoltából.
- A katonák rengeteg használati eszközt vittek magukkal a csatatéren, többek között a rendszeresített haditechnikai eszközöket és mellettük a személyes ápolási és egyéb felszerelési tárgyakat. Itt a vitrinben zömében használati tárgyak láthatóak. Egy katona alapfelszereléséhez tartozott a puska, - amihez társult egy tölténytáska benne a töltényekkel - a szurony, a kenyértarisznya, dögcédulák, övcsatok - az uralkodó névjegyeivel ellátva -, valamint a lövészárkokban használatos eszközök, mint például a buzogány - ismertette a vitrin tartalmát Kelemen Csaba műgyűjtő.
A nagyterem tárlata alapvetően nem változott a korábbiakhoz képest: az orosz egyenruha helyére került a korábban említett II. világháborús Magyar Királyi Honvédség uniformisa, a nagy magyar zászló helyére pedig az '50-es évek orvos egyenruhája.
A kiállításnak nincs állandó látogatási időpontja, mivel önkéntesek működtetik. Van azonban egy Facebook oldala - Szombathely Katonatörténete címmel - ahol egy telefonszámon keresztül előzetes egyeztetés alapján lehet felkeresni a múzeumot.
Az intézmény kapuit egyetlen érdeklődő előtt is megnyitják.
A tervek szerint hetente két alkalommal lenne fix nyitvatartása az intézménynek, ehhez azonban még nyugdíjas önkénteseket kell toborozni.
