Németország az utóbbi hónapokban – a migráció és a háborúpárti retorika mellett – a sztrájkoktól volt hangos. Szinte minden hétre jutott egy figyelmeztető munkabeszüntetés, mert az emberek elégedetlenek azzal, hogy az infláció következtében a reálbérek meredeken csökkentek . Miért fontos ennek tükrében az, hogy Orbán Viktor az évértékelő beszédében veszélyként jelölte meg az inflációt?
Az elhibázott brüsszeli szankciók negatív hatásai – melyet a német reálbércsökkenés is jelez –, már megközelítőleg egy éve érzékelhetők Európában. Orbán Viktor miniszterelnök az évértékelő beszédében jelezte, hogy Európa növekedési pályáját először a COVID-járvány veszélyeztette, most pedig a háború és az infláció jelent veszélyt Európára nézve. A magyar miniszterelnök szavait a német Szövetségi Statisztikai Hivatal számadatai igazolják. A német reálbérek már 3 éve csökkennek, de az infláció hatását valójában 2022-ben – a háború kirobbanásával és a szankciós csomagok megszavazásával egyidőben – kezdték el érzékelni a németek a pénztárcájukon. A Szövetségi Statisztikai Hivatal adatai alapján 2021 negyedik negyedévében csak 1,4%-os reálbércsökkenést hozott a COVID az előző évi adatokhoz képest, míg 2022 első negyedévében további 1,86%-os csökkenés következett be.
2022 HARMADIK NEGYEDÉVÉRE MÁR EGY JELENTŐS, 4,4%-OS REÁLBÉRCSÖKKENÉST KÖNYVELHETTEK EL A NÉMETEK, MELLYEL NÉMETORSZÁG LAKOSSÁGÁNAK ÉLETSZÍNVONALA JELENTŐSEN ZUHANNI KEZDETT.
MÍG ORBÁN VIKTOR FELISMERTE, HOGY AZ INFLÁCIÓT KELL LEKÜZDENI A NÖVEKEDÉSI PÁLYA VISSZAÁLLÍTÁSÁHOZ, A NÉMET POLITIKUSOK AZ INFLÁCIÓT ELŐIDÉZŐ ÚJABB SZANKCIÓS CSOMAGOK MEGSZAVAZÁSÁN MUNKÁLKODNAK, MELYET JÓL LÁTHATÓAN A NÉMET ÁLLAMPOLGÁROK IS NEHEZMÉNYEZNEK.
Annak érdekében, hogy Európa növekedési pályája a válság előtti időszakhoz hasonlóan visszaállításra kerüljön, elsőként a kritikus problémák azonosítása, és az azok megfelelő kezelését szolgáló cselekvési terv kidolgozása szükséges, amelyet a magyar miniszterelnök is megtett.
Február 5-én lépett életbe az EU olajembargójának második fázisa, amely már az olajtermékekre is vonatkozik. Miért volt ez káros Európának, miért nem látják be a brüsszeli döntéshozók, hogy még inkább a tönk szélére sodorják a kontinenst?
Az olajembargó megszavazásával a brüsszeli bürokraták rendkívül nehéz helyzetbe hozták az európai ipart: a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) becslései szerint
AZ EMBARGÓVAL KÖRÜLBELÜL NAPI EGYMILLIÓ HORDÓ OROSZ OLAJAT, ILLETVE TOVÁBBI 1,1 MILLIÓ TONNA OROSZ OLAJTERMÉKET KELL NÉLKÜLÖZNIE AZ EU-NAK.
Európának új olajexportőrökre van szüksége, de a megnövekedett keresletet kihasználva az OPEC-országok is egyre drágábban szolgáltatnak nyersanyagot. A Nemzetközi Energiaügynökség és az OPEC számításai szerint is a következő hónapokban 2 millióról 2,3 millió hordóra fog növekedni a napi olaj iránti kereslet, a COVID-ot követő kínai gazdasági újranyitással az oroszok pedig felvevőpiacot is találtak maguknak.
A BRÜSSZELI POLITIKUSOK NEM AKARJÁK BELÁTNI, HOGY AZ OROSZOK TALÁLTAK MAGUKNAK MÁS PIACOKAT ÉS A SZANKCIÓKKAL CSAK A NAGY OLAJTERMELŐ ORSZÁGOKNAK KEDVEZNEK, MÍG EURÓPÁT ELZÁRJÁK A KORÁBBI LEGNAGYOBB OLAJBESZÁLLÍTÓJÁTÓL.
A kialakult helyzettel az európai ipar termelési és szállítási költségei jelentősen növekedni kezdtek, melyet a fogyasztók infláció formájában érzékelnek, de mindez láthatóan nem érdekli a brüsszeli döntéshozókat, és nem kívánnak változtatni a hibás politikájukon. A brüsszeli fősodorral ellentétes véleményt alkotók a kivetett szankciók vonatkozásában már régóta keresik az észszerű indoklást, de csupán annak hiányára, valamint az elfogult politikai hozzáállásra jutottak.
Az Európai Unió és az Egyesült Államok már az ukrajnai különleges művelet megkezdése előtt szankciókat dolgozott ki Oroszország ellen – mondta Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság vezetője a müncheni biztonsági konferencián, amelyről a politikus videót közölt a Twitteren. Ez miért érdekes és lényeges a jelenlegi helyzetet tekintve?
Elsőként azért érdekes, mert a világháború után, a mainál nagyobb távlatokban gondolkodó politikusok vezényletével jött létre a mai Európai Unió elődje, többek között azzal a céllal, hogy Európa nemzetei között a békét fenntartsa és megőrizze. Az EU alapszerződése, a Lisszaboni Szerződés azokat az alapértékeket hivatott védeni, amelyek alkalmazásával és védelmével egyben a kontinens békéjét hivatott biztosítani.
AZ EURÓPAI UNIÓ AZONBAN BÉKEKÖZÖSSÉGBŐL A NEMZETKÖZI KONFLIKTUST ESZKALÁLÓ SZERVEZETTÉ VÁLT, ÉS A KÜLSŐ NAGYHATALMI ÉRDEKEKET HELYEZTE AZ EURÓPAI POLGÁROK ÉRDEKE ELÉ.
Az EU meghatározó vezetői már a háborúra készültek, és nem elkerülni próbálták azt. Elgondolkodtató tényeket találunk a gazdasági oldalon is: miközben a Nemzetközi Pénzügyi Intézet (IIF) az orosz GDP 15 százalékos csökkenését jósolta 2022-re, és a JP Morgan is 12 százalékos visszaeséssel számolt, ehhez képest az orosz gazdaság mindössze 2,2 százalékkal zsugorodott tavaly. Miközben Oroszország energia bevételei a háború ellenére csak tovább nőttek, az uniós polgárok mindennapjait a szankciós infláció teszi mind nehezebbé és feszültebbé, amint azt például a nyugat-európai tiltakozások is mutatják. Mára megbukott a brüsszeli háborús politika, és felmérések is bizonyítják, hogy például Ukrajna felfegyverzése már erősen megosztja az európai közvéleményt, ahogy a szankciók bevezetése óta növekedett a brüsszeli energiapolitika elutasítottsága is Európában.
Forrás: origo.hu
