Nagyon úgy tűnik, hogy a szombathelyi városvezetést nem érdekli ez a nap. Tény, hogy szerveztek egy ünnepséget mára, gondolom, afféle kötelező-muszáj jelleggel. Ha ugyanis körülnézünk a városban, akkor nemzeti színű lobogóknak a nyomát sem látjuk. Pedig zászlóból amúgy nincs hiány, bárhová néz a gyanútlan sétáló, mindenütt az „Éljen Szombathely” zászlóit fújja szél. Hmmm. Úgy látszik, egyeseknek az identitása jobban kötődik egy politikai mozgalomhoz, mint magához a magyar nemzethez. Persze ezen nem is nagyon lehet csodálkozni, amikor az álcivil egyesületben ott vannak a Momentum képviselői, akik az Európai Parlamentben saját hazájuk ellen beszélnek, és még büszkék is erre. Mellettük - ha Magyarország ellen kell agitálni - a Demokratikus Koalíció sem marad el.
Pedig a mai napon sajnos van mire és miért emlékezni. E napon, június 4-én írták alá az első világháborút lezáró, gyalázatos trianoni békediktátumot. A trianoni békeszerződés értelmében
az ország (Horvátországgal együtt) elvesztette területének több mint kétharmadát (71,4%), és népességének közel kétharmadát (63,5%). A Kárpát-medencében élő mintegy tízmillió főt kitevő magyar anyanyelvű népességnek azonban csak a kétharmada élt az új magyar határok mögött,
azaz mintegy 3,2 millió magyar anyanyelvű személy a szomszédos államokhoz került. Különösen fájó volt, hogy többségük közvetlenül az új határ túloldalán élt, vagyis a döntéshozók az etnikai elvet teljes mértékben figyelmen kívül hagyták. A románok, a csehek és a szerbek, amikor nem tudták etnikailag megindokolni követeléseiket, akkor gazdasági-közlekedési érveket hoztak fel. Különösen fontosnak tartották a főbb vasúti csomópontok és vasútvonalak megszerzését, így került a partiumi terület (Szatmárnémeti–Nagyvárad–Arad) Romániához, illetve Sátoraljaújhely vasútállomása Csehszlovákiához. A szerződést a felek 1920. június 4-én 16 óra 32 perckor írták alá a versailles-i Nagy-Trianon kastély 52 méter hosszú és 7 méter széles folyosóján, a La galérie des Cotelle-ben.
A Magyar Országgyűlés 2010-ben nyilvánította június negyedikét a Nemzeti Összetartozás Napjává, kimondva, hogy
„a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme.”
Ma, amikor a szomszédban háború dúl, és a kárpátaljai magyarok élete forog veszélyben, különösen aktuális az emlékezés.
Ráadásul az Európából naponta érkező politikai vezetői megnyilvánulások a háború kiterjedésének veszélyét hordozzák magukban.
A háborúpárti politikusok belesodornák Magyarországot egy újabb konfliktusba, tálcán kínálnák a magyarokat egy olyan háborúban, amely nem a magyarok háborúja. A vasárnapi európai parlamenti választáson most ténylegesen a háború vagy béke kérdésében kell állást foglalnunk!
