Királylányként született, számkivetettként halt meg
Szent Erzsébet életét számos legenda örökíti meg. Különös módon kultusza előbb jelent meg külföldön, mint Magyarországon. A sors fintora, hogy egyik mellékneve - „türingiai” - arra a német tartományra utal, ahol életében mindig is megvetés tárgya volt, és ahonnan elűzték őt.
A szentté avatott hercegnő is volt szerelmes
Erzsébet hercegnő 1207-ben született II. Endre és a később meggyilkolt Gertrúd királyné gyermekeként. Négyéves korában, magyar udvartartásával együtt Türingiába küldték, ahol a tartománygróf fiával, Hermannal jegyezték el. (Később, felnőtt fejjel még visszatért hazájába -természetesen lóháton.) Ám Hermann idő előtt elhalálozott, így Erzsébet végül öccse, Lajos felesége lett. A két fiatalnak megadatott az a kiváltság, hogy dinasztikus házasságuk nem pusztán érdekszövetség, hanem lángoló szerelem lett. A korabeli német források megütközve számolnak be arról, hogy Lajos és Erzsébet akár „ezer” csókot is váltottak egymással. Az udvari etikettre fittyet hányva Erzsébet futott Lajos felé, szinte repült férje karjaiba. Étkezéskor pedig úgy ült mellé, mintha ez természetes lenne. Mindezt egy olyan korban, amikor a nők nem étkezhettek férjükkel egy asztalnál. Ám hiába rökönyödött meg rajta a fényes udvartatás, Lajosnak esze ágában sem volt megróni emiatt feleségét.
A vadóc királylány
Ám nem csak szenvedélyes természete váltotta ki környezete megrökönyödését. Erzsébet minden mozdulatában természetes volt, hiányzott belőle az alakoskodás és a gőg. Egyszóval sehogy sem illett a türingiai udvarba. Ebben a korban egy előkelő hölgy aprókat lépve, szemét lesütve tipegett - ellenben Erzsébet hosszúkat lépve, természetesen járt. A vadóc magyar hercegnő nem csak férfi módra lovagolt, de férfiakkal vette fel a versenyt kitartó vágtában, sőt férjét is lóháton kísérte el útjaira. Szolgáinak pedig megtiltotta, hogy tegezzék, és „úrnőnek” szólítsák. A legnagyobb megütközést talán az válthatta ki anyósából és sógornőjéből, amikor a templomban mindenki szeme láttára a földre helyezte az aranykoronáját. Nem akarta Krisztus előtt viselni.
A szegények hercegnője
Azonban nem a templomban való viselkedése volt az egyetlen oka annak, hogy Erzsébet nemtetszést váltott ki az udvarból. Lajos elnézte ugyan, hogy egy leprás gyereket ápolt a saját ágyában, ám gyóntatója, Konrád, keményen megbüntette érte. Az egyik leghíresebb Erzsébet-legenda, híres rózsa-csoda alapját pedig az adhatta, hogy a türingiai udvar valóban tékozlónak ítélte a hercegnő alamizsnálkodásait. Saját elmondása szerint az okozta számára a legnagyobb örömöt, ha az elesetteken segíthetett- még akkor is, ha ezzel kivívta anyósa, Ágnes haragját. Azzal se törődött, ha mások megvetették azért, mert betegeket ápol és ételt oszt a szegényeknek. (A türingiai udvar nem volt túl gazdag akkortájt.) Mikor gyermeke született, árvaházat alapított. A kórházban, melyet létrehozott, ő maga is kivette részét a betegek ápolásából.
A számkivetett királylány
Erzsébet eddig is erőteljes vallásossága és a szenvedők iránti együttérzése férje halála után vált életvitelszerűvé. Lajos őrgróf 1227-ben keresztes hadjáratba indult, és egy ideig Erzsébet is elkísérte. Uralkodói méltóságával nem törődve, könnyezve bontakozott felesége öleléséből. Aznap látta őt utoljára. Lajos még azelőtt megbetegedett, és meghalt, hogy a Szentföldre ért volna. Férje halálhírét eleinte nem is merték közölni Erzsébettel, ám mikor megtudta, heves fájdalomkiáltások és könnyhullatások közepette gyászolta férjét. Azt hitték, menten megtébolyodik a fájdalomtól. Nem így lett. Erzsébet mégis magára maradt egy olyan udvarban, ahol mindig is idegen volt. Nem telt bele sok idő, és férje rokonai, akik tékozló, vadóc lányt láttak benne, kiforgatták őt jogaiból, és gyerekeivel együtt elűzték a kastélyból. Erzsébet egy istállóban keresett menedéket, ahol fonásból próbálta fenntartani magát és gyermekeit. A legenda szerint azonban még ilyen szorult helyzetben is képes volt a szegényeken segíteni. Persze minden más lett volna, ha elfogadja II. Frigyes császár házassági ajánlatát. Ő azonban nem akart más férfival élni. Később Assisi Szent Ferenc harmadik rendjének tagja lett. Ettől fogva életét az áhítatnak és az elesettek gyámolításának szentelte.
A legenda
Árpád-házi Szent Erzsébet a teljes önátadás jelképe lett. Már egészen fiatalon aszkézist gyakorolt, keményen böjtölt, rajongó vallásossága pedig látomásokban, misztikus megtapasztalásokban teljesedett ki. Életéről és a sírjánál történt csodákról számtalan legenda beszél. Az egyik történet szerint egy harminc napja halott magyar kislány, akit Esztergomból hoztak hozzá, a sírjánál feléledt. Rövid élete során Erzsébet hercegnő kirekesztett volt, ám halála után máig élő kultusza alakult ki.
Kép: pecsiegyhazmegye.hu
