Árpád-házi Szent Piroska a Bizánci Birodalom legnagyobb és legtiszteltebb császárnéja volt, aki idegen földön is kiállt hazája mellett. Arcképét az Hagia Sophia őrzi.
Piroska hercegnő Szent László király és Adelheid királyné elsőszülött lányaként jött a világra 1088 körül. Hős apja halála után bölcs unokabátyja, Könyves Kálmán vette gyámsága alá. A bizánci krónikás szerint a fiatal hercegnő nem csak szép és nemes volt, de eszes és jószívű is. Szüksége is volt ezekre a tulajdonságokra, hiszen Kálmán király tizenhat éves kora körül hozzáadta őt a bizánci császár fiához, Komnénosz Jóannészhez. Házasságuk a Magyar Királyság és a Keletrómai Birodalom kapcsolatát volt hivatott megerősíteni.
Nem csak a császár számíthatott rá, de az elesetteknek is támasza volt
Férjét, Komnénosz Jóannészt 1118-ban, huszonegy éves korában koronázták császárrá, és mai napig a birodalom egyik legkiválóbb uralkodójaként tartják számon. Piroskával négy fiuk és négy lányuk született, akiket Piroska – életrajzírója szavaival élve - „pompásan és császári módon nevelt fel”. A nép rajongott bölcs és jóságos császárnéjáért, aki felkarolta a nincsteleneket, menedékházat, idősotthont, rokkantotthonokat, árvaházakat, szegénykonyhákat hozott létre. A nélkülöző alattvalók érdekében közbenjárt a császárnál. Olyan uralkodónő volt, aki a fényűző palotájában is meghallotta a szegények panaszait. Az Hagia Sophia mozaikképen is jótékonykodás közben láthatjuk. A krónikák persze arról sem feledkeznek meg, hogy mindezek mellett a politikában is részt vett.
Eirénéként sem szűnt meg Piroskának lenni
Okkal mondhatjuk, hogy a császárné idegen földön is magyar maradt. Ő maga fogadta a magyar követeket, és aktívan részt vett a hazája és új birodalma közötti diplomáciában. Mégis semmi sem bizonyítja jobban nemzeti öntudatát, mint az, hogy mikor férje a magyar királyt alattvalójának nevezte, Piroska kiállt a hazájáért. Még akkor is, ha a császár ezért kezet emelt rá. A családi perpatvar akkor kezdett komolyra fordulni, amikor Piroska mindezt levélben mesélte el II. Istvánnak. Ennek a levélnek az lett a következménye, hogy II. István seregei hadat indítottak Bizánc ellen, elfoglalták Barancs várát, sorra aratták a győzelmeket, a csatákban pedig kis híján a császár is fogságba esett. Nem tudni, hogy Jóannész vajon bocsánatot kért-e a feleségétől, vagy a magyar királytól, de ezt követően ő volt az, aki végül békét kért II. Istvántól. (Ezt a meggondolatlan kirohanását leszámítva Jóannész valószínűleg szerette Piroskát. Nemcsak azért, mert gyönyörű asszony volt, hanem azért is, mert Piroska halála után azt mondta, úgy érzi, a lelke felét helyezték sírba.)
A leghíresebb műemlékek mecénása volt
Amíg a jócselekedetek az alattvalók szeretetét érdemlik ki, az utókor megbecsülését a minél pompásabb építkezések vívják ki. Piroska megalapította Konstantinápoly legnagyobb vallásos komplexumát: a Pantokrátor-épületegyüttest. A Pantokrátor három templomot, két kolostort, kórházat, valamint különféle szociális intézménykét, például árvaházat foglalt magában. A tervezésben maga is részt vett, és Xénia, azaz „idegen” néven maga is belépett a közé. A Pantokrátor nem csak építészetileg volt egyedülálló, de szemléletében.
A tervezésben maga is részt vett, és Xénia, azaz „idegen” néven maga is belépett a nővérek közé. A Pantokrátor nem csak építészetileg volt egyedülálló, de szemléletében is messze megelőzte a korát.
