- Tavaly töltöttem be a huszadik évemet – kezdte el a bemutatkozást a csinos kézilabdázó. Pornóapátiban nőttem fel, ebben a kis határmenti német nemzetiségű községben töltöttem a gyermekkoromat. Hét éve költöztünk be Szombathelyre, de sok szál köt még a faluhoz, 13 éves koromban kezdtem el ott kézilabdázni.
- Szombathelyre kerülve sok sportág közül választhattál, végül a kézilabdára esett a választásod.
- Előtte is sportoltam. Három évig úsztam, majd a bátyám hatásra a Controll SE-ben a kick-boxot is kipróbáltam. Testvérem, Emánuel egyébiránt Európa- és világbajnok sportágában. Fel is nézek rá, egyrészt az elért eredményei, másrészt a világ dolgaihoz való hozzáállása miatt.
- Közben iskolába is jártál.
- Igen az általános iskolát Felsőcsatáron jártam ki, majd másfél évig a Kanizsai Dorottya Gimnázium utána pedig a Nagy Lajos Gimnázium diákja voltam. A váltás oka főként az volt, hogy utóbbi helyen sporttagozatos osztályba járhattam és az edzéseket jobban össze tudtam hangolni a tanulással. Most az Eötvös Loránd Tudományegyetem szombathelyi sportszervező szakára járok.
- A több kipróbált sportág ellenére miért éppen a kézilabda ragadott meg. Mi az, ami miatt szereted?
- Az úszás és a kick-box egyéni sportágak, ahol kevés a kötődés az edzőtársakhoz. A kézilabda pedig csapatsportág, ahol a társak adott esetben kisegítenek. Lehet, hogy kívülről egy kicsit agresszívnek tűnik, de én szeretem a küzdést. Az elvégzett munkában hiszek, annak előbb - utóbb meg kell lennie az eredményének. Ez igaz az egész csapatra, ha hiszünk a munkában. akkor annak a pályán is meglesz az eredménye.
- Említetted, hogy 13 évesen kezdtél el kézilabdázni. Először nyilván kíváncsiságból, de mikor érezted, hogy komolyra fordult nálad a dolog?
- A serdülőcsapatban kezdtem el játszani, majd hamarosan, 15 évesen már felkerültem az ifjúság gárdához. Ekkor az NB I. B-ben játszott az akkori felnőtt csapat. Talán akkor döntöttem el, hogy minden energiámat beleteszem, szeretnék majd a felnőttek között is játszani, sőt egyszer a magyar válogatottba is bekerülni. Nagy terveim vannak a kézilabdában, maximalista vagyok.
- Ez így is helyes, célok nélkül nem érdemes komolyan sportolni. Jó úton is jársz, hiszen megadatott, hogy 18 évesen az első osztályban is bemutatkozhassál.
- Igen, az első idényben csak néhányszor, majd tavaly már többször kaptam lehetőséget az edzőimtől. Nagyon élveztem ezeket a meccseket, amikből sokat tudtam tanulni.
- Van tehát összehasonlítási alapod, ezért kérdezem, mi a különbség az első - és a másodosztály között?
- Az NB I.-ben sokkal keményebb a védekezés, gyorsabb a tempó, és a hibafaktor is kevesebb. Tehát kevesebbet lehet hibázni, ehhez pedig gondolkodásban is fejlődni kell.
- Ennek a szezonnak egyértelműen a visszajutás céljával vágtatok neki. A hamarosan elérkező bajnoki hajrá előtt, hogyan látod az esélyeiteket? Miben kell esetleg javulni, hogy a hőn áhított feljutás meglegyen?
- Szerintem a leginkább abban, hogy a negatív érzelmeinket a meccsek alatt ki tudjuk zárni. Sokszor vettem észre, hogy elvittek minket az érzelmek, idegesebbek voltunk a megengedettnél. Stresszhelyzeten pedig a düh, az idegesség nem segít, inkább hátráltató tényező, hiszen többet hibázunk. Taktikai téren is mindig van hova fejlődni, de ha a saját játékunkat tudjuk tartósan játszani, akkor sikeresek lehetünk.
- S akkor az NB I.-ben ismét a Győri ETO és a Fradi és világklasszisok ellen játszhattok. Van-e neked példaképed akár a kézilabdázók, akár más sportágak képviselői között?
- A kézilabdázók közük a Győrben játszó norvég Kari Brattset játékát nagy figyelemmel kísérem és szeretem. Mellette feltétlenül meg kell, hogy említsem Emánuelt, a testvéremet, akinél egészen közelről láthattam, hogy hogyan építette fel magát, állta szó szerint is az ütéséket és lett sikeres.
- A sportolás és a tanulás mellett, ha marad egy kevés szabadidőd, azt mivel töltöd?
- Szeretek vásárolgatni, sportolókról, csúcsteljesítményekről szóló könyveket olvasni. Utazni és kirándulni is szívesen járok, általában családi és baráti társasággal. Testvéremmel is gyakran találunk ki közös programot.
