A vaol.hu idézi a kollégák búcsúzó szavait: 

„Mind itt vannak velünk, kik lettek illattá, fellegé, fényekké, zengő madarakká…” 

/Szabó T Anna/

Vajon ki ismerhette jobban az élet és a halál titkait, a születés és az örök elválás könnyes-szép útjait Nálad? Szülész-nőgyógyász főorvosként hosszú évtizedek áldják-dicsérik fáradhatatlan munkádat. Immár felnőtt emberek, szülők, nagyszülők, akiknek világra jöttét Te segítetted, szeretettel gondolnak rád soha nem feledve a nevedet.

Miként Isten útjai kiszámíthatatlanok, csak Te tudhattad, hogy szépséges életet adó hivatásod miként folytatódhatott, teljesedett ki az onkológia küzdelmes, embert próbáló feladataiban. Ám az itt végzett munkád is példa értékű volt, a nőgyógyászati onkológia területén magas szintű, professzionális ellátást kaptak a betegeid, tudományos precizitással, egyedülállóan nagy tapasztalattal és emberséggel. Mert, hogy emberségből is jelesre vizsgáztál, tetteidben finom voltál és elegáns. Munkatársaiddal kollegiális, korrekt, segítőkész, talpig úriember. Egész lényedet áthatotta a nők végtelen csodálata és tisztelete.

Jóllehet éveken át gyötört fel-fel lángoló súlyos betegséged, életed, és közös-létünk sötét démona, soha nem adtad fel. Mindvégig veled voltunk, hisz tudtuk és éreztük, hogy értékes, jó ember vagy, közülünk való és hozzánk tartozó. Aztán csendesen, szelíden mentél el, úgy ahogy éltél.

Kollegiális tisztelettel, őszinte szeretettel, szomorúan egy utolsó imával búcsúzunk Tőled:

„Emberi gyarlóságból, gyengeségből eredő bűneidet törölje el a Mindenható, legyen áldás végső végtelen utadon.”