Annak ellenére, hogy Vas megyében több eső esett az országos átlaghoz képest a nyár elején, most szomorú látványt nyújt a természet.

- A rendkívül csapadékszegény tél már eleve megágyazott a nyári aszálynak, és megnehezíti az élőlények dolgát a vegetációs időszakban. Mára drámaivá vált a helyzet: egyre több patak szárad ki, itt, a közelünkben is

- hangsúlyozta az ELTE Savaria Egyetemi Központ tanára. Példaként említette a Bakonyból szaladó Concó patakot, amely Győr és Komárom között éri el a Dunát, és amelynek most száraz a medre. - Az őrségi patakok vízhozama is kritikus. Azok az élőlények, amelyek a víztől függnek, komoly veszélyben vannak, hiszen ha egy állat friss folyóvizet igényel, nincs lehetőség alkalmazkodásra. Több ilyen elpusztult őshonos folyami rákot láttam a napokban, amelyeknek az okozta a vesztét, hogy a víz lelassult, felmelegedett és lecsökkent az oxigéntartalma. Nincs menekülési útvonaluk, mert még a források is elapadnak - részletezte a Frisss.hu érdeklődésére a szakember. Megtudtuk: a kis patakokban számos olyan rovar- és halfaj él, amely a tiszta folyami víztől függ. Ilyenek bizonyos csíkfajok - a vágó csík, a törpe csík vagy a kövi csík -, ezek most szintén életveszélyben vannak.

Az állóvizeknél szintén elindult egy olyan drasztikus vízminőségromlás, ami a bennük élő állatok számára már a tavak kiszáradása előtt a halált jelenti. Kedvezőtlen vízminőséget jelző algák szaporodnak el, elszíneződik a víz, ami a laikus számára is jelzi, hogy kezd élhetetlenné válni a terület.

- Az aszály folytatódik, nem várható érdemben a csapadékmennyiség növekedése. A baj az, hogy azokkal a minimális lehetőségekkel sem élünk, amelyek rendelkezésünkre állnának.

Az emberek részéről már csak akkor tapasztalunk elvárható viselkedést, amikor a saját ivóvizük utánpótlását látják veszélyben - hangsúlyozta Szinetár Csaba, hozzátéve: csak magunkért aggódunk igazán. Ezen a ponton azonban már akkora a gond, hogy közben más fajok már régen elvesztették az életterüket.

Van remény: a folyóvizek viszonylag gyorsan képesek megújulni.

Ha a forrásvidékeken van olyan menedék, ahová az élővilág visszahúzódhat, onnan még megvan a visszatelepülés lehetősége, de csak addig, ameddig ezek a forráspopulációk élnek. A biológus tanár bízik benne, hogy a Kőszegi-hegységben eredő vagy Ausztriából érkező patakok - mint amilyen a Gyöngyös - vízutánpótlása biztosított lesz. Ha azonban ezek a jelenségek gyakoribbá válnak, nőnek a veszteségek is. Hiba lenne azonban mindenért a természetet, a klímaváltozást okolni.

- Az ember sok mindenért felelős - szögezi le Szinetár Csaba. - Amit a Kárpát-medencében a vizünkkel csinálunk, hosszú távon tarthatatlan. A folyószabályozásokkal, az árvízvédelemmel csak azt érjük el, hogy évente több balatonnyi vizet kergetünk ki az ország területéről, ami pocsékoló, öngyilkos stratégia. Nem megoldás a gigatározók építése sem, mert az azokban tárolt víz nem élővíz, vagyis a hozzánk ivóvíz minőségben érkező vízből magunk csinálunk, a jól ismert közérthető kifejezéssel posványt - fogalmazott.

- Vegyük észre, hogy amit teszünk, nem lehet folytatni. Nyilván ettől nem esik több csapadék, de a meglévő vizünkkel még mindig gazdálkodhatnánk okosabban

- tette hozzá a biológus szakember.

A tetteinket, intézkedéseinket többnyire egyetlen szempont szerint hozzuk, és még akkor is hibát hibára halmozunk - véli Szinetár Csaba, aki szerint azzal is károkat okozunk, hogy a tavaink vizét állandó szinten akarjuk tartani - turisztikai, gazdasági okokból -, és ezzel a víz minőségének sokat ártunk. Azok a kedvezőtlen folyamatok vállnak jellemzővé, amiket a mesterséges tározók esetében is láthatunk. Később pedig panaszkodunk a vízminőségre. Önmérséklet, alázat - ezek kellenek, hogy ne súlyosbítsuk magunk is a természeti csapásokat.