A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ bár állami tulajdonban van, a várossal kötött megegyezés szerint az AGORA telephelyeként működik jelenleg. Négy évtizeddel ezelőtt megyei hatókörű közművelődési intézményként adták át. - Arra gondoltunk, hogy ezt az évfordulót méltó módon ünnepeljük meg márciusban, egészen pontosan 19-én. Az MMIK-ban régóta működő csoportokat, köztük a Ferrum Színházi Társulást, a Mesebolt Bábszínházat és az Ungarescát kértük fel, hogy közreműködjenek az esemény szervezésében. Tervben volt az is, hogy a korábbi kollégákkal a régmúlt eseményeit felidéző visszaemlékező beszélgetést tartunk, és mindemellett még kiállítással is készültünk, de sajnos a járványhelyzet és az azzal összefüggő intézkedések következtében a programok szervezésével fel kellett hagynunk. Ráadásul március elején hunyt el Horváth György, akinek a neve egybeforrt az intézménnyel, hiszen két évtizeden keresztül vezette azt. Ez is közrejátszott az ünnepi esemény elnapolásában – mondta el lapunkat Horváth Zoltán, az AGORA igazgatója.
Az AGORA a Facebook-oldalán nemrégiben akciót hirdetett: akinek bármifajta emléke van az MMIK-val kapcsolatban, küldje be az intézmény által közölt elérhetőségekre. Az AGORA munkatársai mindezekből az emlékekből egy videót állítottak össze, amely már megtekinthető az intézmény online oldalain. Ezt az összeállítást a közeljövőben újabbak követik, köszönhetően a számos beérkező emlékanyagnak.
– Mint kultúrakedvelő kisgyermekes édesapa normál időszakban szinte heti rendszerességgel látogatjuk a kislányommal az MMIK-ban a Mesebolt Bábszínház előadásait. Tehát nemcsak mint jelenlegi intézményvezető, hanem mint érdeklődő is sokszor felkeresem az intézményt – tette hozzá az AGORA igazgatója.
– Amikor elvégeztem az itteni főiskolát népművelő-történelem szakos hallgatóként, gyakorlatra kellett mennünk. Ez az 1980-as évek vége felé volt. Gyakorlatvezetőnknek Horváth Györgyöt nevezték ki, aki akkoriban még nem az MMIK igazgatója volt, hanem Körmendre kellett kijárnunk hozzá - kezdte visszaemlékezését Kiss Andrea, az AGORA igazgatóhelyettese. – Ha jól emlékszem, negyedévesek voltunk, amikor Horváth Györgyöt kinevezték az MMIK igazgatójának, és így a gyakorlatos csoportot hozta magával vissza Szombathelyre. Utolsó féléves gyakorlatunk így az MMIK-ban zajlott, és olyan feladatokat kaptunk, hogy szervezzünk hétvégi fiatalos, táncos rendezvényeket, szórakoztató gyermekprogramokat. Államvizsga után kezdődött az álláskeresés. Az én sorsom úgy alakult, hogy a munkakeresés idején az MMIK-ban felajánlottak egy állást. De nem kerültem azonnal a főépületbe, csak 2-3 hónapot követően. Akkor indult útjára az a kezdeményezés, miszerint már nemcsak kis csoportokat, és a közművelődésnek a közösségszervező feladatait látta el az intézmény, hanem már szolgáltatási funkciót is betöltött – mondta el a Frisss.hu érdeklődésére az AGORA igazgatóhelyettese.
Akkoriban ugyanis még nem voltak rendezvényszervező irodák, ezt a tevékenységet is a művelődési központ végezte. Kiss Andrea akkor, kezdőként egy ilyen csoportba került. Mikulás-programokat, versmondó, előadó és felolvasó esteket szervezett társaival, és híres színészeket utaztattak körbe a városban. - Ez két évig tartott, nagyon szerettem ezt a munkát. Mindeközben az MMIK berkein belül elkezdett mozgolódni egy másik csoport is, akik a művészeti és irodalmi oldalt preferálták, és azt mondták, csináljunk egy bábszínházat. Ez meg is történt oly módon, hogy gyakorlatilag ennek a csoportnak a tagjaiból állt össze az amatőr bábszínházi társulat. Egészen pontosan öten alkottuk ezt a csoportot, első nagy produkciónk a János vitéz volt. Hogy mégis hogyan keveredtem ebbe bele?
Egyszer összefutottunk a folyosón az ötletgazdákkal, és megkérdezték, hogy van-e kedvem ehhez, mert azt hallották, van hozzá affinitásom. Hát ez az affinitás az óvónőképző szakközépiskolából volt eredeztethető, ahol köztudottan volt egy olyan tantárgy, amelynek keretében el lehet sajátítani a bábozás alapjait. Hát így lettem a társulat tagja. Attól kezdve az MMIK-s munka mellett báboztam is.
Ezt követően alakult ki a professzionális bábszínház – mondta Kiss Andrea, aki 1995-ig dolgozott az intézményben, amely akkor még virágkorát élte, volt élet és pezsgés az MMIK-ban, amely az országban egyedülálló, modern kezdeményezéseket indított útjára.
Később aztán elkerült a Gyermekek Házába, de nem szűnt meg a kapcsolata az intézménnyel. – Nagyon sokszor dolgoztunk együtt az MMIK-sokkal, mivel nálunk nem voltak meg a térbeli adottságok például egy nagyszabású gálaműsor lebonyolításához. De oda mindig mehettünk, megkaptuk a nagytermet, és tudtunk dolgozni. Nekem akkor is olyan érzésem volt, mintha hazamentem volna, hiszen egy család voltunk, csak másik szobában laktunk – fogalmazott.
Kiss Andrea lapunkkal azt is megosztotta, hogy csornai kisdiákként már gyermekkorában fellépett az MMIK világot jelentő deszkáin, de ez csak később, itteni tanulmányai során tudatosult benne. – Az élet furcsa fintora, hogy amikor tizenéves voltam, 1980 őszén, az MMIK átadásának idején tartottak Szombathelyen egy Éneklő Ifjúság elnevezésű több napos versenyt. Iskolásként elhoztak bennünket az akkoriban rendkívül megkapó külsejű és belső kialakítású, hatalmas intézménybe. Olyan művelődési házat én még addig életemben nem láttam. És lám, a sors visszairányított ugyanabba a művelődési központba, ahol annak idején gyerekként felléptem – jegyezte meg. Ezek után nem is meglepő, hogy Kiss Andrea azt vallja: soha meg sem fordult a fejében, hogy hivatást váltson.
