"Főleg Erdélyben akadozik ez a történet, nagyon kevés aláírást sikerült összegyűjteni, aminek oka talán a bizalmatlanságban keresendő" - nyilatkozta lapunknak Bálint Éva, a Weöres Sándor Színház színésze. "Bár nem echte román a kormányfő és ugyan a magyarok többsége rá szavazott a legutóbbi választásokkor, most mégis úgy tűnik, hogy a miniszterelnök hátat fordít a magyaroknak és cserben hagyja őket. Anno az RMDSZ volt a legerősebb magyar párt, de azzal sem voltak igazán megelégedve, mert honfitársaink úgy gondolják, többet is lehetett volna tenni a magyarságért. Sokan talán azt hiszik a csalódások következtében, hogy ennek sem lesz foganatja. Rokonaim, ismerőseim mindannyian aláírták ezt a petíciót - köztük én is természetesen -, de ugyanakkor mindenkiben ott van a kétség, nem bíznak túlzottan a pozitív következményekben"- fogalmazott a színésznő.

Hozzátette: a jelen helyzet még mindig egy fokkal jobb mint a Ceaușescu-időszakban. "Édesapám a helyi tűzoltó alakulat parancsnoka volt és minden farsangkor egy színdarabot tanított a falubeli önkénteseknek és amikor gyerek kellett, akkor én is beugrottam. Egyszer talált egy olyan színdarabot, aminek nem volt meg sem a címe, sem az írója, viszont a témája a fogságról szólt. Tehát egy picit rá lehetett vetíteni azt, hogy a magyarok hogyan élnek Romániában. Ezt a darabot nem akarták engedni, hogy bemutassuk, mert hazaárulásnak tartották. Megfenyegettek minket, hogy ha bemutatjuk, akkor mindenkit letartóztatnak. Emlékszem arra a gyönyörű pillanatra, amikor eldöntöttük, hogy mindennek ellenére bemutatjuk a darabot. Mindenkiben ott volt a félsz, ki is jött a rendőrség a bemutatóra, és bármelyik pillanatban letartóztathattak volna bennünket. A falu apraja-nagyja ott volt a kultúrban, és rettentően kiszolgáltatott helyzetben éreztük magunkat. Ez a kiszolgáltatottság ma is jellemző, főleg Hargita, Kovászna és Maros megyékre vonatkozóan, hiszen például Hargita megyében - ahonnan én is származom - nem tudnak az emberek románul, csak magyarul. A mi falunkba, Gyergyótekerőpatakra egyetlen román család került, és meg kellett tanulniuk magyarul, mert körülöttük senki sem beszélt románul. Én is csak akkor tanultam meg románul, amikor elkerültem egyetemre, Marosvásárhelyre" - emlékezett vissza Bálint Éva.

A színésznő szerint lelkileg és gazdaságilag is biztos jót tenne a petíció sikere. Ugyanis a 2004-es kettős állampolgárságról is szóló magyarországi népszavazás végeredménye nagy törést okozott a határon túli magyarságban. "Van egy gyerekkori barátom, aki régész és Magyarországon több helyütt is tartott és tart most is történelmi témájú előadásokat. Ő akkoriban azt mondta, ha minket nem tekintenek magyarnak, akkor nem hajlandó magyarul tartani előadásait, és attól a pillanattól már csak románul adott elő és tolmács kellett mellé. Őt például ennyire megviselte lelkileg az elbukott népszavazás. A petíció biztos elősegítené az elmaradt területek gazdasági fellendítését. De ugyanakkor azt is hozzá kell tennem, hogy az éremnek mindig két oldala van.        

Sok szempontból is fontosnak tartja az aláírásgyűjtést Bálint Éva párja, Szabó Tibor színművész. "Egyrészt, megvan az önrendelkezése az adott népcsoportnak, másrészt pedig tudvalevő, hogy messze nem annyit oszt vissza a magyaroknak a beszolgáltatott adókból, járulékokból az állam, mint amennyit befizetnek. Románia moldvai része elmaradottként van nyilvántartva, bár a szociáldemokrata pártnak ott működik a legerősebb bázisa, akik mindent elkövetnek azért, hogy minél több juttatás kerüljön Moldvába. Erdély pedig és azon belül Székelyföld finoman fogalmazva háttérbe van szorítva és meglehetősen mostohán bánnak vele. Korábban már felvetődött a román politikában, hogy ismét régiósítják a romániai részeket, ami azt jelentené, megtörténhet, hogy többségében magyarlakta megyéket csatolhatnak teljesen román területekhez. Tudniillik a székely régiók és megyék a Kárpátok alatt húzódnak, Moldvával és Dél-Romániával szomszédosan. A területek újraelosztásával nem titkolt szándéka a román kormányzatnak a magyarság felszámolása. Teljesen mindegy, ki van hatalmon, 100 éve ezen dolgoznak a legfőbb politikai döntéshozók, hogy ezt véghez vigyék. Egy ilyen petíció a nemzeti kisebbségek önbecsülésének is sokat jelent, hiszen megerősíti őket az önrendelkezési jogukkal kapcsolatban" - hangsúlyozta Szabó Tibor.      

Szombathely Jóléti Alapítványának korábbi kuratóriumi elnökét, Hamza Istvánt születésétől fogva abban a szellemiségben nevelték, hogy a magyar nemzet a Kárpát-medencében él, amit Trianon gyalázatosan szétszakított. "Ebbe a szörnyűségbe a mai napig nem tudok belenyugodni" - sóhajtott Hamza István. "De tudomásul veszem a kialakult helyzetet. Az elszakított területeken élő magyarságot sajnálom, és egyben felnézek rájuk helytállásukért. Én is azt mondom, nem az a megoldás, hogy elköltözzenek onnan, hanem, hogy boldogan élhessenek ott. Ha ez a célja az Európai Uniónak is, akkor igenis támogatnia kell az őshonos nemzeti kisebbségeket. Amennyiben az 1 millió aláírás nem jön össze a Kárpát-medencén belül, az annak a szégyennek a megismétlődése lesz, ami 2004-ben bekövetkezett. Arról a népszavazásról álmomban sem gondoltam volna, hogy eredménytelen lesz. Most is úgy néz ki, hogy vagyunk jó néhányan, akik határozottan kiállunk a határon túli magyarok ügye mellett, a közösségi médiában én is naponta felhívom erre a figyelmet, de sajnos ezt is csak egyszer lehet aláírni. Botrányosnak tartom, hogy az Unió nem foglalkozik kellőképpen az őshonos nemzeti kisebbségekkel. Arra biztatok mindenkit, hogy aki még nem tette meg, írja alá ezt a petíciót, ez közös magyar érdek" - szögezte le Hamza István.                        

A nemzetközi kampány sikeressége érdekében a magyar Írdalá.hu oldal mintájára elkészítették az Iamsigning!.com felületet, amelyet igyekeznek minden erővel népszerűsíteni az online térben. A papíralapú gyűjtés közel két hónapja elhalt a vírus miatt, ami nagyon nagy vérveszteség, mert a témára fogékony idősebb embereket az online térben nehezen vagy egyáltalán nem tudják elérni.