A Phillip-szigeti százlábú (Cormocephalus coynei) valóban impozáns méretű, akár 30 centiméteresre is megnőhet, ráadásul erős mérget termel, amit módosult lábaival juttat áldozatába.
A The American Naturalist című tudományos folyóiratban megjelent kutatás szerzőit elsősorban az érdekelte, hogy az ízeltlábú étlapján milyen állatok szerepelnek. Megdöbbenésükre kiderült, hogy az egzotikus százlábúak évente több ezer feketeszárnyú viharmadár (Pterodroma nigripennis) fiókát ejtenek el. E megdöbbentő teljesítmény az Ausztráliától keletre található Phillip-sziget csúcsragadozójává teszi a fajt.
Bizonyos értelemben véve a százlábúak a hiányzó ragadozó emlősök helyét töltik be a szigeten"– írták tanulmányukban a kutatók.
A Phillip-szigeti százlábú éjszakai életmódot folytat, zsákmányát érzékeny csápjaival észleli. Elsődleges célpontjai a feketeszárnyú viharmadarak fiókái, ez a madárfaj ugyanis a talajon fészkel. Az ízeltlábú előbb a gyanútlan áldozatába fecskendezi a mérgét, amitől az megbénul. Ezt követően semmi nem akadályozza meg a százlábút abban, hogy a védekezésre képtelen prédát felfalja.
A szakértők a százlábúak tápcsatornájából, valamint a zsákmányállatok maradványaiból vettek szövetmintákat, ezek segítségével állapították meg, hogy a ragadozó faj évente nagyjából 2109-3724 fiókát ejthet el, ezen kívül nem veti meg a gekkókat, tücsköket, halakat sem.
A tanulmány másik érdekessége, hogy először sikerült élesben rögzíteni a Phillip-szigeti százlábú éjjeli portyázását.
A kutatócsoport összesen 132 órát töltött a ragadozó megfigyelésével.
AZ ADATOK ALAPJÁN A SZÁZLÁBÚ ÉTLAPJÁNAK 48 SZÁZALÉKÁT GERINCES FAJOK TESZIK KI
– közülük körülbelül 8 százalék a fiókák aránya.
Bár az eredmény első látásra hátborzongató, a Phillip-szigeti százlábú semmiképpen sem tekinthető kártevőnek, fontos ökológiai szerepe van, a viharmadarak levadászásával ugyanis tápanyagokat biztosít a helyi növényvilágnak.
A Phillip-sziget élővilágát az ember a nyulak, disznók és kecskék betelepítésével az 1700-as években egyszer már majdnem kiirtotta, a 20. században kezdődő környezetvédelmi intézkedések nyomán azonban a behurcolt fajokat eltávolították a szigetről, amitől a madarak és a százlábúak populációi növekedésnek indultak, az eredeti ökoszisztéma pedig végül helyreállt.
A tudósok remélik, hogy az új eredmények segítenek megérteni, a nagyobb ízeltlábú fajok miként tudják betölteni a ragadozó emlősök eltűnésével megüresedő ökológiai fülkéket.
Forrás: Live Science
Kép: LUKE HALPIN
