Konkoly István püspök hívására ön Győrvári Edith-tel és Horváth József atyával karöltve fogott a munkába 1991-ben. Ekkor szerveződött újjá a karitászmozgalom, és az országban az elsők között a Szombathelyi Egyházmegyében kezdődött el ez a jószolgálati tevékenység. Sikerült-e megvalósítani a kitűzött célokat?
Ma az egyházmegye vasi és zalai településein 80 közösség, 900 önkéntes szorgoskodik azon, hogy segítsen a rászorulókon, legyen az bármilyen élethelyzet. Azt gondolom, ez talán a legjelentősebb eredmény. Nekik óriási köszönet jár azért az áldozatos munkáért, amelyet nap mint nap végeznek!
Melyek voltak a jelentősebb mérföldkövek az eltelt harminc évben?
Kezdetben adományokkal segítettük a jugoszláv háborús menekültek ellátását, a kárpátaljai és a tiszai árvíz károsultjait. A plébániai csoportjaink a legkülönbözőbb módokon (anyagi, tárgyi és lelki támogatással) fordultak a környezetükben élő nehéz helyzetbe került emberek felé. Szombathelyen létrehoztuk a szenvedélybeteg-segítő szolgálatot és a pszichiátriai problémákkal küzdők ellátására szakosodott intézményeket. Veres András megyéspüspök szorgalmazta, hogy tekintsünk távolabbra is, így jöttek létre a Kríziskamra-intézmények.
Ez utóbbi, példaértékű program az elmúlt évtizedben szárnyra kapott. Mi mozgatja ezt a kezdeményezést?
Kondor Jánossal, a gyáriparosok szövetségének megyei elnökével beszéltük át még 2010-ben, hogy mit lehetne tenni annak érdekében, hogy embereken segíthessünk, ugyanakkor a cégek mentesüljenek a rehabilitációs hozzájárulás megfizetésének kötelezettsége alól, ha helyben nem tudnak megváltozott munkaképességű munkavállalót foglalkoztatni. Így született meg a mintaprojekt. Üresen álló plébániaépületeket újítottunk fel, ahol nagyobb cégek alkalmazásában álló megváltozott munkaképességű emberek védett, akadálymentes környezetben végezhetik a rájuk bízott feladatot. Ők a napi négyórás munkájukért fizetést kapnak; ugyanakkor a karitász nappali ellátást biztosít számukra, melyért az állam normatív támogatást ad, így biztosítottak a működés feltételei. Jól jár a munkáltató, ugyanis teljesíteni tudja a törvényi előírást, és nem kell a hozzájárulást befizetnie. A település is gyarapodik, mert egy központi épülete nem az enyészeté lesz. A karitász is előre léphet, hiszen a foglalkoztatottaknak nem segélyt kell adnia. A legjobb persze az ellátottaknak, akik munkát, munkabért, hasznos elfoglaltságot, odafigyelést kapnak, és a családjuk terhein is könnyítünk. Az első ilyen intézmény a vásárosmiskei Levendula ház volt, majd megalapítottuk a nagylengyeli Szent Család Szociális Központot, a kemenespálfai Szent Pál Szociális Központot, továbbá a szombathelyi Hársfa házban, a RÉV- és a Szikla-intézményben is foglalkoztatunk megváltozott munkaképességű embereket. Mindegyik intézményben kreatív, alkotó munka is zajlik, valamint a vidéki épületek udvarán növény- és gyümölcstermesztéssel is foglalkozunk.
Azt, hogy mi minden készül a karitászintézményekben, a Castellum Teaházban vehetik szemügyre vagy éppen meg is kóstolhatják, megvásárolhatják az érdeklődők. Érdemes még szót ejteni az ölbői Szent Miklós Gyógyfüvesházról és a Szent Anna Gyümölcsészetről is!
A vidéki intézmények udvarán telepített gyümölcsfák, bokrok terméséből, a gyógyfüvesház kertjében ültetett és a környékén fellelhető gyógynövényekből teát, lekvárt, szörpöt készítünk Ölbőn. Ezeket – akárcsak az ellátottjaink által készített kézműves termékeket – értékesítjük, és a bevételt visszaforgatjuk az ellátásba.
Ezzel még nem értünk a karitász által működtetett intézmények felsorolásának a végére, folytassuk!
Székely János püspök atya támogatásával hozhattuk létre a Fair Play kávézót, melynek a bevétele ugyancsak karitatív célokat szolgál. Az egyházashetyei Szent Jakab Szociális Központban pszichiátriai és szenvedélybetegek gondozásával foglalkozunk. A legutóbbi pedig a Szent Márton-ház, ahol krízishelyzetbe kerültek számára alakítottunk ki átmeneti szállást.
A társadalom széles rétegeinek nyújt segítő kezet a karitász, ennek része a nyári gyermektábor is.
Igen, ez a szívünknek nagyon kedves vállalásunk. Egy jó ideje már Nardán, nyolc héten át sok önkéntes segítő közreműködésével tesszük szebbé évről évre egyre több gyermek szünidejét.
Erről a szerteágazó tevékenységről ad számot az utazó kiállítás, amelyet az egyházmegye számos településére elvisz a karitász a jövő év végéig. A szabadtéri, látványos fotókkal tarkított bemutatóval céljuk az is, hogy friss nyugdíjasokat és fiatalabbakat is meggyőzzenek arról: adni jó, másokon segíteni öröm! Várják azoknak a jelentkezését, akik csatlakoznának a karitászönkéntesek nagy családjához.
Kép: magyarkurir.hu
