A gyűjtők társadalma sokszínű: van, akit a kellemes időtöltés, a „vadászat”, a szerzés élménye, a birtoklás öröme hajt, lehet kincsképzés a gyűjtés célja, másokat az információszerzés, a tudás gyarapítása, vagy a hasonló érdeklődésű emberekkel való kapcsolatteremtés lehetősége csábít. Az ókortól napjainkig számtalan könyvtár és múzeum létrejötte köszönhető a tevékenységnek – bár veszélyei sem tagadhatók, függőséget is okozhat. A képek – festmények, rajzok gyűjtése a 19. sz. első felétől a fotográfia korai változataival egészült ki: dagerrotípiával, talbotípiával, ambrotípiával, vizitképekkel stb.
A fotótechnika tökéletesedésével egyre fontosabbá, mára pedig nélkülözhetetlenné vált a vizuális adatrögzítés, a fotográfia pedig a képtudomány meghatározó részévé vált. A kötet szerzője – bevallottan – nem tudományos művet kíván olvasói kezébe adni. Bevezetőjében hangsúlyozza jelenkori gyűjtésének sajátos indítékait: nem a szokásos szempontok motiválják. Sokkal lényegesebb számára az adott korhoz: a 19. század változó évtizedeihez, s a 20. sz. elejéhez kapcsolódó különböző, mára elfeledett szokások feltárása. Ezért nemcsak a fényképek érdeklik, hanem további „holmik” is – legfőképpen a hozzájuk kötődő történések, fontos, vagy éppen apró gesztusok, mozzanatok – lényegében a történelmi, társadalmi kontextus megismerése miatt. Életstílust, gondolkodásmódot, az adott kor mentalitását meghatározó és befolyásoló tényezők sorát „gyűjti”, igyekszik ki- és felderíteni, ezt tartja saját gyűjtési szenvedélye, a személyes vonatkozás lényegének, központi mozgatójának.
Torjay Valter 3 évtizede gyarapodó gyűjteményének válogatott darabjait vehetik szemügyre az album lapjain, mely fotográfiák 1858–1914-ig készültek. Az első kollekció, és a múlt iránti érdeklődés szenvedélye apai örökség volt. Édesapját, dr. Torjay Valter orvost a család történetének szakavatott kutatójaként tartották számon: aki a szájhagyományban őrzött adatokat levéltári és egyéb intézményekben végzett kutatásokkal egészítette ki, rögzítve gondosan utódai okulására. A korabeli, Trianon előtti tágas Magyarország különböző foglalkozású és társadalmi hovatartozású alakjainak színes és izgalmas tablója ez, akár Mikszáth és Jókai regényeinek szereplői is lehetnének. Nemesek, földbirtokosok, feltörekvő polgárok, jogászok, ügyvédek; kincstári jogügyek igazgatóságának tisztviselője, tanfelügyelő, főerdőmester, a tatai Esterházy uradalom főhalászmestere, 19. század végi írónő, majd iparos, kispolgár, földműves, urasági cseléd, országosan ismert tokaji bortermelő, kereskedő és széles látókörű, lelkiismeretes tisztviselő: uradalmi zálogváltsági, s országos határ- és birtokperek rendezője, intézője – akit a korabeli mágnás családok összeköttetéseikkel mégis sikeresen kiiktattak a közéletből.
Magánmitológiák és a korabeli közéletről tudósító leírások váltakoznak a fotográfiák mellett: Buday Imre jogász, táborkari százados, és lánya, a novellákat írogató Etelka elegáns, romantikus portréja, halászokat és uradalmi baromfiudvaron aprójószágot etető nőket megörökítő helyszíni felvételt követően csónakázókról, teniszezőkről, kapatos férfitársaságról és a kőszegi leányiskola tanulóiról készült csoportkép, tréfás és szokatlan szögből készített amatőr pillanatkép egyaránt látható. A családi képekből válogatott összeállítást a kőműves és kéményseprő mesterről készült műtermi felvételek zárják (utóbbiak nőtagja okkultista szeánszok médiumaként volt ismert).
De nemcsak a társadalmi tabló széles, a család kiterjedése földrajzilag is tágas, Felvidéktől Erdélyig ívelően, anyai és apai ágon különböző vidékekhez kötődtek. Érdemes a képeket kiegészítő szövegeket figyelmesen végigolvasni, mert így – mint szó volt róla – a látvány révén, a 19. század végén játszódó irodalmi olvasmányaink – hol nevesített, hol névtelen – szereplőivel szembesülhetünk.
Tanulmányozhatjuk a kor divatját: hajviseletét, öltözetét és lakáskultúráját a fotográfiákat készítők hiteles tolmácsolásában. A képeket kísérő írások, gondolatok szabadon kalandoznak a közölt fotók mellett: hol a felvételeken látható személyekről (arcáról, viseletéről, életéről, haláláról), hol a műterem bútorzatáról, máskor a felvételt készítő fényképészről, vagy a modellek beállításáról, a műterem berendezéséről esik szó, ill. az alkalmazott mesterségbeli fogásokról, vagy arról, honnan sikerült megszerezni a régi felvételeket. A „régi világot” gyűjtve, az egykori emberek ünnep- és köznapjait kutatva mindez a mai nézők számára már mese – ugyan a való élet meséje –, de mégiscsak mese. Történetek, melyeket egykoron valóságos emberek ténylegesen megéltek, - ma már a história távoli horizontján túlról szemlélhetők, tűnnek elénk: albumin-színárnyalatok, mozdulatlan, legtöbbször mosolytalan arcok mögé rejtve, zsinóros kabátban feszítő, vagy hosszú, súlyos szoknyákba burkolt nők titkait találgatva. A képek megőrzése értékmentés is, természetesen, de a gyűjtőszenvedély lélektani magyarázata itt sokkal inkább az, Torjay Valter szeretne visszautazni az időben – megérteni, megérezni valamit abból a korból, atmoszférából, szokásrendszerből, ami a képen látható férfiak és nők életét meghatározta. Akik végiglapozzák az albumot, így mesékbe ágyazott időutazáson vehetnek részt!
A könyvbemutatón a történelmi korszakot bemutatja:
Dr. Melega Miklós levéltár-igazgató, főlevéltáros - Magyar Nemzeti Levéltár Vas Vármegyei Levéltára
A fotográfia és a fotóművészet megszületéséről Garas Kálmán fotográfus mester, fotóművész, a Magyar Fotóművészek Szövetségének tagjától hallhatunk.
Helyszín: AGORA – MŰVELŐDÉSI ÉS SPORTHÁZ / Szombathely Március 15. tér 5.
Időpont: 2023. december 11. (hétfő) 17.00 óra
