Még csak húszéves vagy, de már rutinos tetoválónak számítasz. Hogy lehetséges ez?

Úgy, hogy már középiskolás koromban nekiálltam dolgozni. 16 éves voltam, amikor tanulni kezdtem a tetoválást, és egy évvel később már fogadtam az első vendéget. A Szombathelyi Művészeti Szakgimnáziumban tanultam grafikusnak, és közben esténként igyekeztem elsajátítani ezt a  mesterséget. Nagyon korán eldöntöttem, hogy képzőművészként megtanulok egy kifizetődőbb szakmát is. Én magam nem voltam oda a tetoválásokért - rajtam nincsenek is fekete, csak fehér tetoválások -, tehát nem emiatt döntöttem így. Sokkal inkább maga a munka, a lehetőségek, a projekt jelleg, az utazás vonzott, illetve az, hogy sokféle embert megismerhetek. Azt vettem észre, hogy

rendkívül sok embert érdekel a tetoválás, sokkal nagyobb rá az igény, mint ahogy azt egy kívülálló laikus gondolná!

Mi terelt mégis ebbe az irányba? Hogyan találkoztál először a tetoválással mint tevékenységgel?

Felkértek, hogy tervezzek mintát két teljes karra. Sok tetováló egyébként nem vállal ilyet, a legtöbben csak kész rajzokból dolgoznak. A tervet elkészítettem, és el is mentem a varratásokra, ahol kikérdeztem a tetoválókat. Megtudtam tőlük, hogy nagyon korán kezdték a szakmát, és hamar önállósodni tudtak, saját vállalkozást indítottak, meg tudtak belőle élni, és mivel már érdekelt a tetoválás, ez így együtt nagyon tetszett. Ekkor döntöttem el, hogy érettségi után én is megpróbálom.

"Elég" hozzá, ha az ember grafikusművész?

Magyarországon nincs szükség külön képzésre - sajnos, teszem hozzá. Európában több hónapos oktatáson kell részt vennie a későbbi tetoválónak, ahol a színeket, stílusokat megtanulja.

Volt mestered, akitől sokat tanultál?

Itthon a legtöbben autodidakta módon, videókból tanulják meg a szakmát, én viszont egy olyan szalonban dolgozom, ahol a főnökömet megkérhettem, hogy segítsen. Ő tanította meg nekem az alapokat, de a munkatársaim is segítettek, és van egy mesterem is, akihez rendszeresen járok. Nézem, ahogy varr, rajzolunk, megtanít egy-két stílust, ötletet.

A legtöbbet azonban úgy tudok fejlődni, ahogy kapom a kuncsaftok kéréseit, mert ezzel szisztematikusan haladok előre.

Mi volt az első munkád, és hogyan álltál hozzá? Féltél, hogy milyen lesz, vagy magabiztosan ment?

Egy barátnőmnek készítettem a hátára egy nagyon pici mintát, három órát vett igénybe. Alig mertem belebökni a bőrébe a tűt, de nem rajta kezdtem el gyakorolni!

Van egy műbőr darabom, azon próbálgattam fél évig, és egyébként a sarkon, talpon is lehet gyakorolni, mert lekopik a tinta. Az emberi bőr egyébként teljesen egyedi, mindenkinél más vastagságra, hidratáltságra, érzékenységre kell számítani, és máshogy reagálnak a tűre, a festékre is. Mindig meglepetés.

Röviden összefoglalnád, hogyan készül a tetoválás?

A vendégnek általában van egy elképzelése, amit megbeszélünk. Szerencsés, ha eleve ahhoz a tetoválóhoz megy az illető, amelyik a neki tetsző stílust képviseli.

A legjobb együtt kitalálni, hogy kinek mekkora méret, milyen minta állna jól.

Ha megvan, kinyomtatom, átstencilezem, fertőtlenítek, és ráteszem a bőrre. Nagyon nagy bizalomnak kell lennie mindkét fél részéről, mert ezután már a varrás következik. Ha kész van, fólia kerül rá, és nagyjából két hét alatt be is gyógyul.

Ki mindenki érkezik hozzád tetováltatni?

Sokféle ember jön, a gyári dolgozótól a kávézótulajdonosig minden réteg képviselteti magát. Az indíttatásuk is sokféle lehet,

van, aki azt szeretné, ha szavak nélkül is látnák rajta mások, hogy mit gondol, mit vall, vagy csak azt, hogy milyen a stílusa.

Ők inkább díszítő motívumokat varratnak magukra. Mások emléktetoválást kérnek: egy feliratot, egy sokat jelentő mondatot, egy elhunyt kézírását idéző szöveget, mondjuk a nagyszüleinek az aláírását, vagy egy fotó alapján rajzolt vonalas tetoválást. Nem ritka az elhunyt kiskutya portréja sem.

Jól értem, a kutyát ábrázolja a tetoválás?

Igen, nagyon sokan kérik. Egyfajta testékszerként hordják a kutyáról készült tetoválást, legutóbb vállra varrtam ilyet, de alkarra is szokták kérni. Ez egy nagyon szoros kapcsolatot feltételez ember és kutya között. A gazda ilyenkor szeretné folyamatosan magán látni a kutyája képét, hogy így emlékezzen. Van, hogy valaki a hobbijára utal a tetoválással: nemrég hegedűt készítettem, más a kedvenc állatát, egy pandát varrat magára. Olyan is akad, hogy valaki egyszerűen tetkóimádó, és mindent kér, ami csak megtetszik neki. Az egyik tenyerében egy szív van, amelyből egy vonal indul ki végig a testén, egészen a másik tenyeréig, ahová egy agyat tetováltam. De előfordult, hogy valaki egy realisztikus erdei jelenetet kért.

Idővel változnak a tetoválások. Ezt hogy élik meg a vendégek?

A tetoválás kophat, és sejtosztódás miatt terül is a bőrben a festék. Tudni kell, hogy a sejtek felismerik a szomszéd sejt színinformációját, így egy idő után alkalmazkodnak egymáshoz, és a környezet elkezdi felvenni a festékes sejt színét. És ez még nem minden, a bőr víztartalma is változik, érik hatások. Minél vastagabb vonalakkal, erőteljesebb mintákkal dolgozunk, annál kevésbé látszódik a változás. A vékony vonalak esetében már az elején, a gyógyulás fázisában előfordul, hogy a bőr kidobja a tintát, ilyenkor korrekciót végzünk utólag.

Kellett már lebeszélned valakit a tetoválásról?

Persze, főleg a fiatalokat! Ha látom rajuk a bizonytalanságot, inkább azt kérem, hogy menjenek haza, és jöjjenek vissza később, mert utólag lézerrel eltávolíttatni a tetoválást nem pont ugyanolyan, mint bemenni egy új hajfestékért a boltba.

Melyek a legemlékezetesebb, legkülönlegesebb kérések?

Például amikor fülbe vagy szájbelsőre varrok, többnyire valamilyen feliratot. Tetováltam már fejbőrre, azt nagyon kedveltem, de szeretnék egyszer már arcra varrni. Nincs olyan felület egy testen, ahová ne lehetne tetoválni, még szemgolyóra is tetováltatnak! És hangsúlyozom, mindettől az illető személye nem változik, mégis sok az előítélet.

Neked is van tetoválásod.

Van, igen, fehér. Kicsit jobban kell figyelni rá, amikor készül, nehogy a vér beszínezze a tintát, és többször kell átmenni rajta.

Eredendően nem nagyon akartam magamnak, de szerettem volna tudni, hogy mit éreznek a vendégeim. Most már úgy gondolok rá, mint testékszerre.

Miért döntöttél a fehér festék mellett?

Hogy kevésbé legyen feltűnő. Sokan nem is a külvilág vagy a magamutogatás, inkább saját maguk miatt tetováltatnak, ezért nem feltétel, hogy a kész minta feltűnő legyen, még azok esetében sem, akik sötét festéket kérnek.

Egy esztétikai klinikán is dolgozol, ott mi a tetoválás funkciója?

Nagyon szeretem ezt a munkámat, mert a testi elváltozásokat egészítem ki és korrigálom bőrszínű festékkel. Egy égési sérülés, egy pigmenthiányos rész, egy stria gyönyörűen kijavítható, ami önbizalom-növelő hatással bír, és végül a vendég szívesebben néz tükörbe.

Van egy célom: szeretnék azoknak a nőknek segíteni, akik mellrákon estek át, és leamputálták a mellbimbójukat.

Hihetetlen sokat jelenthet számukra, ha tetoválással helyreállítják a mellbimbójukat, bizony, ilyen területe is van a tetoválásnak, ami nagyon érdekel és motivál! Ilyet még nem csináltam, de nagy szakmai vágyam! Úgy szeretnék dolgozni tetoválóként, hogy segítek vele az embereknek.