“Gorcsev Iván, a Rangoon teherhajó matróza még huszonegy éves sem volt, midőn elnyerte a fizikai Nobel-díjat. Ilyen nagy jelentőségű tudományos jutalmat e poétikusan ifjú korban megszerezni példátlan nagyszerű teljesítmény, még akkor is, ha egyesek előtt talán szépséghibának tűnik majd, hogy Gorcsev Iván a fizikai Nobel-díjat a makao nevű kártyajátékon nyerte el, Noah Bertinus professzortól, akinek ezt a kitüntetést Stockholmban, néhány nappal előbb, a svéd király nyújtotta át, de végre is a kákán csomót keresők nem számítanak; a lényeg a fő: hogy Gorcsev Iván igenis huszonegy éves korában elnyerte a Nobel-díjat.” - Rejtő Jenő, A tizennégy karátos autó

Ungár Péter országgyűlési képviselőt a hírek szerint kitünteti Szombathely városa. Nomármost a kitüntetéssel kapcsolatban lenne pár gondolatom.

A jogtudományi szankciórendszerezés szerint a kitüntetés pozitív szankciónak számít. Tehát valamit jól csinált az illető, valami hasznosat, olyan dolgot, amiért egyfajta elismerés, egy megemlékezés jár neki.

A Belügyminisztérium, a Külügyminisztérium, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, de számos más állami szerv, állami vezető adományozhat kitüntetést. Alapíthat ilyet önkormányzat is.

Minden állami szerv és önkormányzat által alapított díjban, kitüntetésben ugyanakkor egy dolgot mindenképpen közös jellemzőként kell megállapítanunk: valami olyat kell tenni, ami az általánosan elvárható dolgon túl jelentős, valami komoly hasznot hoz a közösségnek, vagy egyes embereknek.

Számtalanszor hallottunk arról, hogy például egy rendőr vagy egy tűzoltó élete kockáztatásával rángatott ki valakit a halál torkából - mondjuk egy égő autóból.

De ne legyünk ennyire szigorúak, hiszen például a Nobel-díj annak jár, aki valamilyen nagyobb hatású felfedezést tesz, vagy például egy újszerű irodalmi művet alkot, netán békét köt.

Művészek, szobrászok, tudósok is kapnak díjakat, valamilyen jelentős alkotásért, netán felfedezésért. Néha azért is, hogy évtizedeken keresztül tartó munkával tanítanak tanárok nebulókat, no szóval sokféle kitüntetést lehet kapni.

Valami ilyen definíciója van a kitüntetésnek ma Magyarországon: olyan személyeknek jár, akik különleges módon járultak hozzá a magyar közgondolkodás jobbításához, a tudományhoz és a kultúrához.

És most didaktikus leszek: Ungár Pétert kedvelhetjük, utálhatjuk, egyéni döntés kérdése. Ugyanakkor objektíve megítélve a mi Péterünk, már csak a fiatal kora okán is, eddigi egyetlen nagy haditette az volt, hogy bejelentette azt a bizonyos coming out-ot.

Nomármost én nem irigykedek. Ha kitüntetik, tüntessék. Ha megtörténik - akkor álljon itt zárásul egy újabb Rejtő-idézet, már csak azért is, mert ebben az országban minden is egyszerre megtörténhet az önmaga ellentettjével:

"Altábornagy úr!

Alázatosan jelentem, hogy magasabb katonai érdekből szökésben vagyok a századomtól, és útban a Próféta Szandálja felé az Alfa Romeóval. Őfelsége, Baba Paladala uralkodónak azt fogom mondani, hogy ön csókoltatja.

Az orani Fort-St.-Thérèse-ben távolmaradásom igazi okát természetesen eltitkolom, efelől biztos lehet, altábornagy úr.

A két igazi bűnöst átadom őfelsége Padalati Malátada néger uralkodónak, meg a többi jámbor csirkefogót, ha kérhetek ennyi jutalmat velem szembeni jóságukért, kegyeskedjék szabadon bocsátani a mellékelt teherautóról, mert az ő segítségük nélkül már régen a portugál konkurrenciáé lenne az Alfa Romeo.

Azon reményben, hogy távollétemet a Fort-St.-Thérèse-ből, altábornagy úr jóindulata révén, nem veszik majd túl szigorúan, zárom soraimat, igaz nagyrabecsülésem kifejezésével.

Altábornagy úr lelkes híve:

Gorcsev Iván
27-es közlegény”

Mit vétettünk mi, szegény bűnösök, hogy ez az ország ide jutott?

Kép: Virtuális Diafilmmúzeum