A Szülőföld Könyvkiadó története tíz évvel ezelőtt kezdődött, és azzal a nem titkolt szándékkal alapítottam, hogy a történelmi Vas vármegye értékeit feltárja. Egyrészt felkarolja azokat a szerzőket, akik itt munkálkodnak, másrészt teret ad azoknak az írásoknak, amelyek a vidékünkről szólnak. Minden kiadónak van egy bizonyos tematikája, a mi profilunk Vas vármegye minél különlegesebb bemutatása: eddig már több mint 300 könyvünk jelent meg, ezek túlnyomó része helyi szerzők munkája, vagy helyi témák feldolgozása. Még egy szempontom volt: segíteni az elsőkönyves szerzőket.
Korábban milyen sorsuk volt azoknak az írásoknak, amelyek azóta a kiadó gondozásában megjelentek?
Jobbára a fiókban lapultak a kéziratok. Az elmúlt tíz évben sokat tettem azért, hogy ezek előkerüljenek, nyomtatásban megjelenjenek, és azóta több olyan szerző van, aki elsőkönyvesként kezdte, de már a sokadik műve is elkészült kiadónk jóvoltából.
Hogyan talál rá a szerzőkre?
Megtaláljuk egymást, főként személyes ajánlások alapján. Van, hogy ismerős keres meg azzal, hogy tud egy kiadásra váró írásról, és olyan is előfordul, hogy én hallok egy készülő műről. Az elmúlt tíz évben azonban bekerült a köztudatba a kiadó léte. Eleinte az egyedi kötetek mellett volt egy településtörténeti sorozatunk, a Magyarország kincsestára. Jelenleg öt tematikus sorozatot gondoz a kiadó. Felkeresnek különböző települések önkormányzatai, szervezetek, sport- és egyéb egyesületek, amelyek értéket teremtettek, és valamilyen évfordulójuk közeleg, hogy a jubileumra könyvben is megjelenjen a történetük. Több olyan szerző művét is megjelentettük, akik nem publikáltak, vagy nem publikálhattak a rendszerváltozás előtt.
Ennyi könyvből biztosan sok olyan van, amelyhez különleges történet is fűződik…
Mind emlékezetes volt! Nagyon szeretem a könyveket, így aztán a kötetek megjelenése tényleg felér egy ünneppel. De valóban vannak igazán különleges kötetek. Ilyen volt a Gesta Hungarorum, Szombathely kiváltságlevele, vagy a most készülő Schönvisner István által összeállított városunk monográfiája. De megemlíthetem a kőszegi Székely apátplébános naplóját is, amelyet 1938 és 1952 között nem azért írt meg, hogy publikálják, a szerző saját magának jegyezte le a történéseket, a gondolatait. Aztán előkerült, és elolvasva kiderült, hogy tele van olyan megjegyzéssel, amelyet egyszerűen nem lehetett nyilvánosságra hozni. Bátor vagyok, sok mindent benne hagytam így is, de amikor az írás még élő, ismert személy felmenőiről árul el olyan dolgot, amit valószínűleg nem tud senki, vagy egykor élt, de utólag is beazonosítható emberek életébe enged bepillantást, akkor a kiadónak mérlegelnie kell. Mit van jogom nyilvánosságra hozni, és mit van joga tudni az olvasónak? Ez a kiadói felelősség, hiszen ott van az impresszumban a nevem. Ha most végignézném a Szülőföld kiadónál megjelent könyveket, mindegyikről tudnék mesélni, mert mindről őrzök valamilyen történetet. Ez a munkám szépsége! Azért szeretem annyira, amit csinálok, mert a hobbim is, a mindenem.
Tíz év alatt sokat változott a nyomtatott könyv státusza, megjelentek az e-book olvasók, elterjedtek a digitális tartalmak. Megbecsülik még a könyvet 2020-ban?
A ’80-as években 50-60 ezer példányban is készültek könyvek, voltak kiadványok, amelyeket többször kellett újra kiadni, akkora volt rá az igény. Ma ilyen már nincs, de azért még mindig olvasnak az emberek. Tartottam az e-könyvektől, mert számolni kellett azzal, hogy átveszik a nyomtatott könyvek helyét, de nem érzem, hogy akkora veszélyt jelentene. Nyilván csökkent a könyvek iránti érdeklődés, főként a 20-as és 30-as éveikben járók körében, ők használják főként a digitális eszközöket, de a könyv illata, az, ahogy kézbe lehet venni, lehet lapozni, az egy élmény. Nem mondhatnám azt sem, hogy a nyomdák panaszkodnak, hogy kevés a megrendelés, vagy nem jelennek meg könyvek.
Milyen visszajelzések érkeztek az elmúlt tíz év alatt?
Számomra a szerzői és az olvasói visszajelzések az igazi elismerések. Nagyon örülök annak, hogy minden igényt ki tudok szolgálni a munkámmal: a kisgyermekekhez szóló leporellóktól, mesekönyvektől kezdve a felnőtteket megszólító könyvekig széles a skála. Tematikában is változatosak: egyházi téma, fantasztikus regény, krimi, sok történelmi témájú könyv, verses kötet, településmonográfia, személyes életrajzok, műszaki ismeretek, képes albumok, gasztronómia, felsorolni is nehéz. Ez azért lehetséges, mert az én tematikám maga a szülőföld. Persze az is büszkeséggel tölt el, hogy szlovén, horvát és lengyel nyelven is jelentek meg köteteink.
Megünnepli a kiadó a jubileumot?
Ha a járványhelyzet engedi, szeretnék egy találkozót szervezni a szerzőinknek, hogy együtt ünnepeljünk.
Mi várható a közeljövőben?
A II. János Pál pápa iránti tisztelettől vezérelve állítunk emléket a világszerte rajongott pápának, aki 100 évvel ezelőtt született. Nagy jelentőségű az ő pápasága, mosolya, közvetlensége, az ifjúság iránti szeretetéről máig megemlékeznek. 1991-ben és 1996-ban hazánkba is ellátogatott, kifejezve ezzel is barátságát, közelségét a magyarsághoz. 1991 -es szombathelyi látogatása mély nyomot hagyott a városban. Ő volt a legtöbbet utazó pápa, 104 külföldi látogatása során 129 országot keresett fel. Ezekről az utazásairól kiállított bélyegeket gyűjtötte össze Steindl Rezső, a MABÉOSZ Vas megyei elnöke, aki a pápasága jelentős állomásai anyagával keresett meg. Ebből állítottunk össze egy csodálatos albumot, amelynek a bemutatója augusztus 17-én 17 órakor lesz a Székesegyházban. Ami pedig a következő tíz évet illeti, az egy szép kihívás. Nekem is, és a velem együtt dolgozó szerzőknek, szerkesztőknek is van jövőképük: tovább dolgozunk azon, hogy a könyvolvasók népes táborát gyarapítsuk. Bízom benne, hogy ez sikerül, és a nyomtatott könyvnek nem áldozott még le.
