A Fogjunk Össze az Egészségügyért Alapítvány (FOEA) által rendezett konferencián hozzátartozók, orvosszakértők osztották meg tapasztalataikat arról, hogyan lehet megkönnyíteni az érintettek mindennapjait - írta összefoglalójában az index.hu.

A WHO adatai szerint a világon 55 millió ember él demenciával, évente 10 millió idős embernél diagnosztizálják a betegséget, ami nagyjából minden harmadik 85 év felettit érint. „Ma egy 60-as éveiben járó beteg fiatal betegnek számít, a 90-es korosztályra inkább jellemző. Előfordulási gyakorisága a kor előhaladtával jelentősen nő, az elöregedő társadalmakban a demenciában élők száma növekszik, ami itthon becslések szerint 250-300 ezerre tehető” – kezdte előadását Németh Zsófia Klára, a Budapesti Uzsoki Utcai Kórház osztályvezető főorvosa. Mint mondta,

az Egyesült Államokban ötmillió ember küzd a betegséggel, minden harmadik aggkorú ebben hal meg, ami meghaladja az emlő- vagy a prosztatarák halálozási arányát.

Sokáig nem derül ki, hogy baj van 

A belgyógyász, neurológus szakorvos arra is kitért, hogy vannak bizonyos kockázati tényezők a betegség megjelenésére, mint például az elhízás, a diabétesz, a szív- és érrendszeri betegségek, az elmagányosodás. Ebből adódóan a nem Alzheimer-hátterű esetek akár egyharmada megelőzhető lenne, korai diagnózissal, életmód-terápiával az állapotromlás pedig lassítható lenne – jegyezte meg a szakember.

A betegség első jelei nem markánsak, felismerését számos dolog nehezíti. Egyik betegük egy idős geodéziaprofesszor volt, a kórházba kerülése előtti napokban előadást tartott az egyetemen, ami előtt feleségének kellett felöltöztetni, de ezt a házaspár mindkét tagja csupán a szeretetből eredő gondoskodásként fogta fel.

„A férfiosztályunkra kerülve már kevés dologra emlékezett, nem tudta, milyen nap van, de mikor a katedrán előadott témáról kérdeztük, megváltozott az arca, gond nélkül tudott beszélni a földméréstanról” – szemléltette a szakorvos. Egervári Ágnes neorológus elmondta, hogy

a szüleiktől távol élőknek még nehezebb felismerni a mentális hanyatlást, ugyanis a nagymama a vasárnapi ebédre összeszedi magát, miközben a hétköznapokban már számos problémát okoz neki a mentális állapota.

A magány fokozza a rizikót

Az elszigeteltség fokozza az aggkorúak szellemi leépülését, Németh Zsófia Klára kiemelte: a Covid-járvány alatt elképesztően magas lett a demencia kialakulása, az arctalanság még inkább fokozta a rizikót. Az időskori kiegyensúlyozott mentális státuszhoz nemcsak verbális, de taktilis kapcsolatra is szükség van, az érintésnek, ölelésnek, nyugtató kézfogásnak kiemelt jelentősége van ebben – világított rá. Ficzere Andrea, a FOEA alapítója, az Uzsoki Utcai Kórház főigazgatója megjegyezte, hogy tisztában vannak azzal, állapotromlásuk megakadályozásához milyen fontos az idősek mentális támogatása, „csak amíg 40-50 ágyra két nővér jut, nekik az infúzió bekötésére is alig van idejük”.

Éppen ezért náluk önkéntesek bevonásával igyekeznek szebbé tenni a magányos idősek kórházban töltött napjait. Többek között beszélgetnek velük, felolvasnak nekik, akiknek állapota megengedi, azokkal a parkban sétálnak.

Állapotromlás idegen környezetben

Egervári Ágnes az intézményben töltött napokról elmondta, hogy sokszor a hozzátartozók nem értik, miért lesz zavartabb az illető, miután kórházba kerül.

Ha a kezdődő demenciához jön valami, elesés, lázas betegség, hirtelen állapotromlás következik be. Nemzetközi adatok szerint a kórházi osztályokon 20 százalékban észre sem veszik a demenciát, az akut eseteket látják el

– részletezte a neurológus. A demensek számára mindeközben az idegen környezet is bizonytalanságot okoz – említette, amit egy nemrég megtörtént esettel szemléltetett. Egy idős férfi az éjszakás nővérnek ellentmondva alvásidőben többször is a folyosón járkált, mikor harmadszorra is ágyához kísérték, dühösen lökte el az ápoló kezét, majd a legközelebbi növényhez sietve könnyített magán. Az ismeretlen helyen addig hiábavalóan kereste az illemhelyet. „A demenseket gondozóknak mindig át kell gondolniuk, nem éhes-e, nem szomjas-e, nem kell-e mosdóba mennie” – mutatott rá a neurológus, hozzátéve: ezért fontos az ilyen betegekkel foglalkozók demenciára specializált képzése.

Nehéz megfelelő idősotthont találni

„Az utolsó pillanatig lehet jó életminőséget biztosítani, ha ismerjük a betegséget, és tudjuk, mit kell tenni” – hangsúlyozta. Egervári Ágnes arra is kitért, hogy ha intézményi ellátásra van szükség, milyen szempontokat vegyenek figyelembe a hozzátartozók: az otthonlakók napközben fel legyenek öltözve, az ott élők tekintete ne mutasson zavartságot. Fontos még, hogy napközben értelmes tevékenységekkel legyenek elfoglalva, a kézműves foglalkozások, zeneterápia, táncterápia mind a mentális hanyatlás hátráltatását szolgálja. Az aktivitás, mozgás, séta számos élettani előnnyel jár, a szellemi frissességhez is hozzájárul. „Az állami intézmények listája a szociális ágazati portálon elérhető, de a magánintézményeket illetően nincs ilyen lista” – tette hozzá. Ezzel szembesült Tímea is, mikor 87 éves édesanyja a betegség miatt elhelyezésre szorult.

Sok helyen nem fogadnak demenseket, vagy 1,5-2 éves várólisták vannak

– említette. Mikor a családtagok szembesülnek a betegséggel, már 24 órás felügyeletre szorul az érintett hozzátartozó, ha az aktív dolgozók nem tudják megoldani az otthon ápolást, az elérhető idősotthonok tekintetében nehéz helyzetbe kerülnek. Tímeáék a mielőbbi gondoskodás érdekében magánintézmények felé fordultak. „Észak-Budapest agglomerációjáig mentünk, 300 ezer forintos havidíjtól indult minden” – árulta el. Egy 30-as listát állítottak össze a szóba jöhető otthonokból, tíz felkeresése után végül, a figyelmes ápolószemélyzet miatt, sikerült megtalálni az édesanyja számára megfelelőt.

A különböző szempontok szerint – ágyszám, személyzet, programok, elérhetőség, szakmai vezető személye, orvosi ellátás, árak – felállított lista azóta körbejár ismerősei közt.

„Segítség lenne, ha egy hasonló adatbázis elérhető lenne az érintettek számára” – fogalmazott. Németh Zsófia Klára, az Uzsoki Kórház belgyógyász főorvosa megjegyezte, hogy miután a képalkotók és pszichológusok igazolják betegeiknél a demenciát, a környéken lévő idősotthonok listáját tudják átadni a betegeknek.

A hozzátartozókat is megviseli

A szakorvos rámutatott: mivel a betegség visszafordíthatatlan mentális hanyatlással jár, a hozzátartozókat is megviseli, hogy „akit szerettek és ismertek, a szemük előtt válik idegenné, már életükben elveszítik őket”. Mikor az otthonba kerülve a zongora mellé ültették a neves zongoraművészt, már nem tudta, hogy az mire való – osztotta meg az egyik szomorú esetét Egervári Ágnes neurológus. Volt olyan nyolcvan feletti nő, akiről ugyan otthon tudtak gondoskodni szerettei, de minden délután az óvoda felé akart sétálni, hogy hazavigye – akkor már nyugdíjas – gyermekeit. A neurológus elmondta, hogy az érintettek többségéről otthon gondoskodnak. Az életútját ismerve lehet magyarázatot találni sok irracionális cselekvésre. Ilyenkor bele kell helyezkedni a világába, a betegséggel való szembesítés dühöt vált ki a betegekből – tanácsolta az idősellátásban több évtizedes tapasztalattal rendelkező szakorvos.

A demenciát személyes ihletésű könyvek mellett egy hollywoodi film is feldolgozza, igaz, az igen ritka, fiatalabb korban jelentkező Alzheimer-kóron keresztül. A Megmaradt Alice-nek Julianne Moore alakításával egy neves nyelvészprofesszorról szól, aki az 50. születésnapja után kezd elfelejteni szavakat, dolgokat. Az Uzsoki főorvosa szerint arra, hogy mit éreznek maguk az érintettek, a film főszereplőjének alábbi kijelentése világít rá a legjobban:

Nem szenvedek, harcolok azért, hogy kapcsolatban maradhassak azzal, aki voltam.