CBR: „Megjelennek a ruháinkban, és elviszik a show-t”

Haitzmann Ágnes • 2021. november 02., kedd •
Egymásnak adják a kilincset a vendégek a csinos kis szombathelyi szalonban, ahol szebbnél szebb esküvői ruhák és ingek szegélyezik a helyiséget. Beszélgetőtársunkat, Czubor Zsuzsannát szólítja át rendre a sok tennivaló a szomszédos műhelybe, ahol pedig kosztümök és mutatós alapdarabok libbennek az ajtó melletti vállfákon. A kettő egy kerek egész, vagy még annál is több: a pici szabóságtól a nívós márkáig – avagy a bizonyíték, hogy csodát tesz az emberrel egy rá igazított ruha!
CBR: „Megjelennek a ruháinkban, és elviszik a show-t”

Cz. Zs.: Próbákkal, szabással, varrással telik a nap, és nincs ebben semmi rendhagyó, sőt mintha kicsit visszafogottabb is lenne a forgalom a szokásosnál. De még ennél is sűrűbb itt egy átlagos nap! Ilyenkor a szalagavatók, nyáron pedig az esküvői szezon miatt nagy a pörgés.

Jól tudom, hogy nemcsak üzletasszony vagy, hanem kifejezetten ezt tanultad?

Cz. Zs.: Textilmérnökként végeztem, de a legtöbb tudás és gyakorlat inkább később, az évek során rakódott rám. Ami a kezdeteket illeti: gimnazistakorom óta álmom volt, hogy varrjak, alkossak, legalábbis motoszkált bennem. Édesapám faipari mérnök volt, nagyapám asztalos, és én gyerekként folyton körülöttük sürögtem-forogtam. Az első varrógépemet anyukámtól kaptam, és onnantól kezdve aztán mindent kipróbáltam. Eleinte előfordult, hogy a nadrág szárát úgy varrtam fel, hogy nem lehetett belebújni, de a kudarcok árán tanultam meg egyre jobban bánni a géppel. Képes voltam darabjaira szedni egy ruhát, hogy lássam, milyen részekből áll. Az első komolyabb művem egy blézer volt, és amikor az elkészült, akkor éreztem úgy, hogy na, tudok varrni! Édesanyám hordta is sokáig! 16 éves lehettem ekkor, és el is dőlt a továbbtanulásom. Egyre többet varrtam, de sokáig csak otthon, magamnak és a családnak.

Mikor fogant meg benned a gondolat, hogy továbblépj?

Cz. Zs.: Amikor az egyik barátnőm megkért rá, hogy varrjak neki meg egy ruhát, és ki is fizette. Aztán a következő lépcsőfok az üzlet megnyitása volt húsz évvel ezelőtt. Nem volt könnyű, közben született négy gyermekem, és otthon voltam, de a család és a karrier között megtaláltam az egyensúlyt.

Az üzletet már közösen viszitek férjeddel, Czubor Ferenccel. Ő is itt ül velünk, amikor beszélgetünk… Mi a te dolgod?

Cz. F.: Az ügyvezetés, a marketing és a beszerzés. Kicsiben kezdtük, a Mátyás király utcában volt egy kis szabóságunk, és csak később költöztünk ide, az Uránia udvarba.

Mindig azt vallottam, hogy az egyedinek, az ízlésesnek van létjogosultsága, és bár egy keskeny rétegről van szó, egymásra találtunk a vevőinkkel.

Figyelembe vesszük a személyiségüket, a gondolataikat, az egyéniségüket.

Határozott elképzelésekkel érkeznek hozzátok a vevők, vagy tanácsokra szorulnak?

Cz. F.: Változó, de egyre hangsúlyosabban jelen van a szolgáltatásaink között a stílustanácsadás. Van, akinek nagyon határozott elképzelései vannak, de előfordul, hogy kénytelenek vagyunk elbizonytalanítani, elgondolkodtatni az ő érdekében, mert az a célunk, hogy végül elégedett legyen. Visszatérő törzsvendégeink vannak, akik már a mi márkánkat keresik, és hogy egyedi legyen a ruhájuk, kis szériában varrjuk csak azokat. Megesett, hogy valaki a szalagavatóján a mi kosztümünket viselte, aztán párt talált magának, velünk készíttette az esküvői ruháját. Kismama lett, és erre az időszakra is lehet nálunk ruhát bérelni vagy varratni. Sőt a szalonunk fotóstúdióként is működik, így meg is lehet örökíteni itt ezt az állapotot.

Milyen különleges megbízásaitok voltak?

Cz. F.: Az Iseumi Szabadtéri Játékokon játszott Aida című előadás művészeinek öltöztetése egy nagy „vizsgamunka” volt. Komoly, erős karakterekkel dolgoztunk, mégis tudtunk rájuk hatni. A teljes produkció összes ruháját mi készítettük, 150 főt öltöztettünk fel. Varrtunk a Sümegi Várjátékokon fellépő testőrség számára is jelmezeket, ez szintén egy nagy kaland volt. Legutóbb pedig a Zaporozsec zenekar tagjait öltöztettük egy videokliphez. Egyébként a vevőink többsége az üzleti életből, a befolyásosabb körökből kerül ki, de kapcsolatban állunk például hotelekkel is, amelyek a shopjaikban árulják a termékeinket.

Zsuzsa, te vagy a tervező, és másodmagaddal varrsz. Meg lehet ismerni a ruháidat? Mi jellemzi általában a kollekciót?

Cz. Zs.: Szeretem a sportosan elegáns vonalat. Le kell szögeznem, hogy a mi vevőkörünk nem a gimnazisták közül, hanem inkább a harmincas-negyvenes korosztályból kerül ki, és ők is ezt keresik. Legyen kényelmes, minőségi, elegáns, de mégis vagány a ruha – ez az alap, és ettől lehet egy picit eltérni az egyéniségtől függően. Minden vásárló más, nem szeretem rájuk erőltetni az elképzelésemet, de természetesen a véleményemet megmondom, ha kérdezik.

Hogyan születik meg egy esküvői ruha? Meséld el, kérlek, a történetét!

Cz. Zs.: Mindig a menyasszonnyal együttműködve valósítjuk meg a házasulandó álmát. Az anyagkiválasztástól kezdve a próbákon keresztül a végső ráigazításig és a nagy napig hosszú az út, sok teendő van vele, és ezért ez ki is teszi a legnagyobb részét a munkánknak. Az első találkozás egy ötletelés, és vannak menyasszonyok, akik már ekkor nagyon tudják, hogy mit akarnak. Előfordul, hogy még az sem dőlt el ekkor, az illető kölcsönözni vagy varratni szeretne-e, ilyenkor több beszélgetésre van szükség, hogy megismerjük egymást, sőt ő is megismerje magát.

Nem sajnálom erre az időt, mert ha csak én beszélem rá valamire, mellényúlhatunk.

Kiakasztottunk pár ruhát, amelyeket fel lehet próbálni kiindulásképpen, hiszen van, hogy valaki tüllös ruhát szeretne, de felveszi, és akkor jön rá, hogy mégsem.

Cz. F.: Megtörtént, hogy egy menyasszony bejött Kate Middleton esküvői fotójával, aki egy 300 millió – a gyémántokkal együtt 780 millió - forintot érő ruhában ment férjhez, és azon gondolkodott, hogy olyat szeretne. Az igazság az, hogy szem előtt kell tartani a reális ár-érték arányt. Nyitottunk egyébként egy kis könyvet, amelybe a kuncsaftok bejegyzéseket írnak. 

Cz. Zs.: Igen! Volt, hogy úgy érkezett hozzánk egy menyasszony, hogy már két helyen lefoglalt egy-egy ruhát, de egyikkel sem volt maradéktalanul elégedett, végül ide is beért. Később ezt írta: „Tettem egy próbát, hátha varrással sikerül megvalósítani az amerikai álmomat. És sikerült! Az első pillanattól kezdve mintha olvastál volna a gondolataimban… köszönöm minden menyasszony nevében!”

A vőlegényekkel is foglalkoztok?

Cz. F.: Egyre inkább! Vannak ingeink és kész öltönyeink is, de méretre is elkészítjük szívesen. Vannak, akik olyan öltönyt keresnek, amelyet nemcsak az esküvőjükön, hanem később, alkalmakon is viselhetnek.

Fontos számotokra a visszaigazolás?

Cz. F.: Nagyon! Ilyen az, amikor a vevőink később üzennek, hogy bárhol megjelennek a ruháinkban, elviszik a show-t, dicsérik, faggatják őket, hol varrattak, mert olyan az öltözékük, mintha Milánóból csöppentek volna ide. Ők a CBR-nagykövetek! Ezt eredményezi, ha valakinek az egyénisége találkozik azzal, amit visel, mert akkor ragyogni tud, magabiztos, jól érzi magát.

Cz. Zs.: Az is egy szép visszaigazolás, amikor egy magával elégedetlen menyasszony kap egy csodálatos, pontosan rá szabott esküvői ruhát, és azt mondja: „nem gondoltam volna, hogy tetszeni fogok magamnak, de te megcsináltad!” Ez rettentően jólesik.

Tulajdonképpen az egész ünneplő családot felöltöztetitek egy esküvő előtt...

Cz. Zs.: Így van, az örömanyákat és -apákat, de még a koszorúslányokat és a vendégeket is. A hírünk az ilyen ünnepeken szinte szájról szájra terjed. A minap történt, hogy

betért egy hölgy, aki két évvel ezelőtt örömanya ruhát vásárolt nálunk, és most elhozta a több száz kilométerre élő barátnőjét, mert annyira meg volt elégedve velünk.

A másik asszony pedig vállalja, hogy többször eljön majd próbálni, mert úgy gondolja, hogy érdemes. Ez számomra nagyon nagy dolog, és Budapestről, Bécsből, Grazból is van több kuncsaftunk, aki nem sajnálja az idejét, energiáját erre.

Mennyire hat rád a divat?

Cz. Zs.: Igyekszem figyelni rá, hogy mi az, ami aktuális, mik az újdonságok, de nem vagyok különösebben trendkövető. A mai kor azt diktálja, hogy „vedd meg, használd, dobd el”! Ennél időtállóbb ruhákat szeretnék készíteni. Nyilván nem egy kínai termék árszínvonalán dolgozunk, de nem is kell kidobni fél év múlva a ruháinkat. Figyelem a divatot, de fontosabb a hölgyek saját stílusa. Az a lényeg, hogy jól érezze magát benne. A méretre készített ruhában hagyunk pár centit, tehát a konfekcióval ellentétben később kissé át is alakítható.

Honnan szerzitek be az anyagokat?

Cz. Zs.: Mindenhonnan, ebben nyitott vagyok. A bécsi első kerülettől a szombathelyi méteráruboltig sok helyen vásárolunk, a lényeg, hogy megtaláljam, amit keresek. Vigyáznom kell, mert a textíliák minősége nagyon változó. Dolgozunk igazi selyemmel, gyapjúval, kasmírral is, ezek azonban nagyon költséges alapanyagok.

Sikeresek vagytok, de észrevehetően megmaradtatok manufaktúrának. Miért?

Cz. Zs.: Nehéz bevonni valaki mást a varrásba, ha az illető nem látta a próbán a ruhát. Nem szívesen adom ki a kezeim közül a munkát, ezért ez határt szab a növekedésünknek. A legkisebb gyermekünk talán folytatja majd, amit elkezdtünk, mert őt érdekli ez a terület, de nem tudni, mi lesz a jövő.

Cz. F.: Az egyediségünk a védjegyünk. Egyrészt ezt meg szeretnénk őrizni, másrészt sok minden másban is gondolkodunk, ami kiegészítheti az eddigi tevékenységünket.

Elképzelhető, hogy nemsokára teljesen fel tudunk valakit öltöztetni a táskától a ruhán át a szemüvegig, ezen dolgozunk.

Célunk még, hogy a jövőben klasszikus szalonként, klubként működjünk, azaz társadalmi eseményeknek is helyszíne legyünk, és egyfajta közösséget építsünk. És úgy látjuk, hogy a kuncsaftjaink körében is megvan erre az igény. Annyi értékes ember van közöttük, jó lenne, ha ők is megismerhetnék egymást!

https://www.facebook.com/czuborcollection

Tel.: +36-20/496-8029

 


 

kapcsolódó galéria


közösség

további frisss

lap tetejére