- Mondhatjuk, hogy magától értetődő volt, hogy kézilabdázó legyen belőled?
- Amióta az eszemet tudom, a kézilabda mindig a középpontban állt otthon. nem köteleztek ugyan, hogy csináljam is, de én ki akartam próbálni. Bevallom, hogy eleinte nem ment túl jól a játék, de egy idő után tényleg beleszerettem. Miután az akkori csapattal megnyertük az első országos bajnokságot, a sikerélménynek köszönhetően is, végképp elköteleztem magam a kézivel.
- Hány évesen kezdtél el sportolni?
- Hat évesen vittek le, de igazából nyolc éves voltam, amikor valóban sportszerűen kezdtem el játszani. Azután, ahogyan említettem, jöttek a sikerek és lépésről-lépésre haladtam előre. Amikor az SZKKA feljutott az első osztályba, akkor én még nem voltam a felnőtt keret tagja, de később megadatott, hogy én is pályára léphessek az NB I.-ben. Ez, ilyen fiatalon óriási megtiszteltetés és öröm volt számomra.
-
- Mi az, amit a leginkább szeretsz a sportágadban?
-
- A legjobban magát a küzdést, és azt is, hogy csapatsportág lévén, ha nem megy a játékostársaimnak, akkor segíthetek nekik illetve ez fordítva is működik.
-
- Most az élsport tölti ki az éledet, de nyilván vannak a tanulással kapcsolatban is terveid.
-
- Így van, először a Gothárd Jenő Általános Iskolába, majd a Nagy Lajos Gimnáziumban a sporttagozatos osztályba jártam. Ez azért is volt jó, mert könnyebben tudtam összeegyeztetni a tanulást és a sportolást. Itt érettségiztem, most pedig az ELTE szombathelyi sportszervező szakán folytatom tanulmányaimat. Szeretnék hosszú távon a sport közelében maradni és dolgozni.
-
- Mennyire téma egyébként otthon, családi körben a kézilabda. Sokat beszéltek róla vagy inkább mellőzitek?
-
- Próbálunk nem beszélni róla, de egy-egy meccs után mégis előkerül, ilyenkor megbeszéljük a tanulságokat.
-
- A mára térve: a szezon előtt egyértelmű célként fogalmazták meg a vezetők az azonnali visszajutást az NB I.-be. Jó úton is jártok, te – aki sajnos sérülés miatt több hónapot kihagytál – hogyan látod az esélyeiteket?
-
- A tavalyi kieséssel már régóta nem foglakozunk, tényleg minden idegszálunkkal arra koncentrálunk, hogy sikerüljön a kitűzött célt megvalósítani. A szezon első fele nem a legjobban alakult, de még mindig a kezünkben van a sorsunk. A hátralévő meccseken már nem lehet hibázni, azokat meg kell nyernünk, ezen dolgozunk nap, mint nap.
-
- Ha sikerül, akkor ismét olyan csapatok ellen léphettek pályára, mint az ETO vagy a Fradi. Miután már belekóstoltál egyszer az első osztály levegőjébe, mit gondolsz mi a leglényegesebb különbség az NB I. és az NB I. B között?
-
- Az NB I.- ben erősebbek és gyorsabbak a játékosok és maga a játék is sokkal gyorsabb. Remélem, hogy hamarosan ismét megtapasztalhatjuk ezt, mert ez azt jelentené, hogy visszakerülünk az első osztályba.
-
- A néha hullámzó teljesítménybe nyilvánvalóan az is közrejátszik, hogy nagyon fiatal a gárda. Ilyenkor fontos, hogy legyen egy vezéregyéniség, aki a csapat élére áll. Nálatok ki számít annak?
-
- Egyértelműen a testvérem, Rebeka. Egyrészt nagyszerű játékos, másrészt megvan benne az a képesség, hogy segítsen a többieket átlendíteni a meccs közbeni holtpontokon.
-
- Az előbb említettük, hogy egy komoly sérülés miatt csak az őszi szezon hajrájában térhettél vissza a pályára. Milyen érzés volt kívülről nézni a társakat?
-
- Nagyon rossz, nem is kívánom senkinek. Most voltam először hosszabb ideig sérült és valóban idegőrlő volt, hogy nem tudok segíteni a társaknak. Éppen ezért nagyon komolyan vettem a visszatéréshez szükséges munkát, hogy mielőbb ismét a pályán lehessek.
-
- Gondolom, hogy az edzések és a főiskolai tanulmányok miatt túl sok szabadidőd nincsen. Ha mégis marad egy kevés, azt mivel töltöd, van - e esetleg valamilyen hobbid?
-
- Nagyon szeretem a kreatív tevékenységeket, amikre mostanában tényleg nem nagyon jutott időm. Szeretek rajzolni és festeni is. Szívesen sétáltatjuk Rebekával együtt a kutyáinkat is. Ezen kívül, mint minden fiatal, én is szeretek a barátaimmal együtt lenni.
-
- Nagyon fiatal vagy, számos szép sikerben lehet még részed. Mit gondolsz, hol fogsz tartani 3-4 év múlva?
-
- Szeretném, ha addigra rendszeresen az NB I.-ben játszanék, mégpedig az SZKKA színeiben, meghatározó játékosként.
