Egy természetvédelmi blog közösségi oldala osztotta meg a minap a hírt, hogy "új rendelkezések láttak napvilágot" az eurázsiai hóddal kapcsolatban. Eszerint a Magyar Közlönyben megjelent jogszabálymódosítás arról rendelkezik, hogy "az eurázsiai hód bekerült azon fajok közé, melyek közegészségügyi okból, a légiközlekedés biztonsága, az erdő- és mezőgazdasági termelés biztosítása, valamint a közérdeket sértő vízkárok megelőzése, mérséklése érdekében riaszthatók, elejthetők, gyéríthetők, állományuknak szabályozása engedélyezhető". A kilövést a természetvédelmi hatóság engedélyezheti október 1. és március 31. között.

Egy szakcikk szerint a hódokat a 19. században irtották ki elődeink, mert húsukért, bundájukért vadászták. 1990 után Ausztria felől jelentek meg újra az országban, de szándékos telepítési program is zajlott hazánkban.

Jelenlegi itthoni állománya már meghaladja a 10 ezer példányt!

A vízügyi igazgatósághoz Vas megyében is gyakran érkezik bejelentés arról, hogy hód pusztítja a vízfolyások mentén lévő fákat, és az állatok gátakat építenek, ám mivel védett fajról van szó, és természetes ellensége felénk nincs, egyre szaporodik, terjeszkedik.

A kutatók szerint a hód tevékenysége számos esetben különösen értékes, ha a gátépítés egy szomszédos mély fekvésű terület elárasztásával jár. Ilyenkor akár többhektáros vizes élőhelyek is létrejöhetnek, ezek pedig számos védett faj számára biztosíthatnak fontos táplálkozó- és szaporodóhelyet. Így leltek új otthonra bizonyos kétéltűek és madarak.

Vas megyében is van olyan terület, ahol olyan védett fajok jelentek meg hódok által megemelt vízszintű területen, melyek sok évtizede eltűntek a megyéből.

A hódgátakkal megemelt vízszint haszna lehet az is, hogy magasabb lesz a környező területek talajvízszintje is.

Szinetár Csaba biológus a Frisss.hu-nak azt mondta, az elmúlt években közellenséggé tették az eurázsiai hódot. – Anglia déli területein most végzik a visszatelepítését abból a célból, hogy megemelkedjen és kiegyensúlyozottá váljon a talajvíz szintje.

A folyóvizek szakaszos, kismértékű duzzasztásával megemelik a patakok vízszintjét, és ezáltal javítják a környező területek vízgazdálkodását.

Ezek a kisléptékű duzzasztások nem hasonlítanak az ember által létesített nagy kiterjedésű víztározókhoz. Ráadásul a hódgátak csak időszakosan állnak, így megvan a dinamikája a jelenségnek. A parton persze emiatt lehetnek elárasztások, és aki oda ültette a haszonnövényeit, szitkozódik. Őket szükséges lenne kompenzálni, és a művelési ág megváltoztatására ösztönözni, ha kell, anyagiakkal is. A legtöbben nem veszik észre, hogy hosszú távon az a helyzet állhat elő, hogy nem lesz alkalmas a terület a növénytermesztésre - fejtette ki érdeklődésünkre az ELTE SEK tanára. Nagyon szomorú, hogy az Alföldön már most azzal kell a gazdáknak szembesülni, hogy gyökeresen meg kell változtatni a Kárpát-medence vízgazdálkodását ahhoz, hogy ne csak arasznyi méretű kukorica nőjön, ami kizárólag csak veszteséget terem.

Tapasztalatai szerint Vas megyében kiváló példák vannak arra, hogy a korábban szabályozott patakokra visszatelepült hódok kis léptékű, dinamikusan változó hódgátjai a talajvízszintet jótékonyan megemelték. Igaz, hogy a szántóföldi gazdálkodáshoz ez nem a legoptimálisabb, de például legelők fenntartásához vagy a gazdag élővilággal rendelkező lápok, mocsarak fenntartásához ideális.

A biológus úgy véli, tudomásul kell venni, hogy amit elvettünk a folyóinktól, annak egy jelentős részét vissza kell adni ahhoz, hogy élhető legyen ez a valaha vízjárta medence, ahonnan pazarló módon ma is kikergetjük a folyók szállította éltető vizet.

Kép: Facebook