Miért döntöttél úgy, hogy Amigo leszel?

Korábban elég sok rossz döntést hoztam, amire nagyon nem voltam büszke. Amikor egy barátom felajánlotta, hogy lépjek be az Amigoshoz, én azt mondtam neki: "Te hülye vagy? Én, meg a jótékonyság?" Aztán találkoztam az egyetemen a toborzóikkal, és végül úgy voltam vele, ha már ahhoz túl szegény vagyok, hogy adakozzak, belőlem meg egy is túl sok, akkor adok magamból, és így talán jobb hely lesz a világ.

Honnan jött az ötlet, hogy kórházban fekvő gyerekeket látogattok? Hogy született meg az Amigos?

Az alapító, Sára, nagyon sok időt töltött gyermekkorában kórházban, amit mindenki utál, főleg egy gyerek. Amikor idősebb lett, kitalálta, hogy alapít egy szervezetet, amely a kórházban lévő gyereknek segít, de először csak a barátaival ment. Olyan tanulóknak szerettek volna segíteni, akik sok időt töltenek a betegágyban. Felvetésükre a kórházban azt felelték: már vannak oktatóik, de a nyelvek terén nem állnak túl jól. Ezért alakult úgy, hogy játszva tanítunk, főleg idegen nyelven.

Milyen nyelveket tanítotok?

Egyelőre angolt, németet, és van köztünk egy olaszos is. Nemrég érkeztek újak is, valószínűleg akadnak, akik más nyelvet is beszélnek.

A gyerekek hogyan fogadják, amikor mentek hozzájuk tanulni, játszani?

Nálunk, Szombathelyen inkább a játékon van a hangsúly. Szerencsére a gyerekek itt nem töltenek annyi időt a kórházban, hogy felzárkóztatni kelljen őket. Általában örülnek nekünk, hiszen egész nap a kórteremben vannak, és végre hoz valami izgalmat a mindennapokba, ha találkoznak valaki mással. Olyasvalakivel, aki nem is felnőtt, és nem is gyerek, inkább valahol a kettő között van, aki megérti őket, és tud tanácsot adni, ha arról van szó.

Gondolom, ti is fellelkesülve mentek haza a kórházból egy ilyen nap után!

Persze, ha az ember önként csinál valamit, akkor azt vagy örömből tegye, vagy sehogy...

Az oldalatokon azt írtátok, hogy „ha megígértük, ott vagyunk”. Ebből nekem úgy tűnik, hogy Amigónak lenni nemcsak egy hobbi, hanem egy fajta életmód. Jól látom?

Az ígéretünk betartását azért vesszük olyan szigorúan, mert a gyerekek nagyon érzékenyek, és nem valami szerencsés nekik csalódást okozni. Az a világon a legrosszabb érzés! Sokszor előfordult már olyan, hogy valaki, aki megígérte, az adott napon nem tudott ott lenni, de mindig találtunk valakit, aki helyettesítette. Rugalmasak vagyunk, de tartjuk a szavunkat. Ez az Amigo-lét egyik alapeleme.

A szülők és az orvosok hogy fogadnak benneteket?

Az orvosok már megszoktak minket, az Amigoson kívül más szervezetek is járnak oda. Általában örülnek nekünk, de nem azért, mert levennénk a vállukról a munkát, hanem mert egy orvos tudja a legjobban, melyik gyerkőc mennyi időt tölt ott, és mennyire rossz számukra, hogy nem láthatják a szülőket, a rokonokat, a barátokat. Éppen ezért az orvosok értékelni szokták a mi munkánkat. A szülők pedig azért szeretik, hogy ott vagyunk, mert nekik is fárasztó, hogy minden szabadidejüket ott kell tölteniük a betegágy mellett. Igazából ez nekik pár óra szabadságot jelent, mert addig a gyerek jó társaságban van, és nem hiányolják őket. A szülők pedig addig élhetik a saját életüket.
 
Megrázó lehet, ha nagyon beteg gyermekkel találkoztok! Ezt hogyan tudjátok feldolgozni? 

Egyszer volt egy eléggé felkavaró eset, amelynek végül az lett a vége, hogy a beteg gyerek néhány héttel később jobban lett, hazamehetett. De hogyha több ilyen eset lenne, azt együtt dolgozzuk fel az Amigosszal. Országos szinten több pszichológussal és szakemberrel van lehetőségünk beszéni, ha nem is személyesen, akkor videóhívásban, és teljesen rendben van az is, ha valakit olyan élmény ér, ami miatt el szeretne menni egy pár hét szabadságra, hogy ezt kipihenje. Persze, vannak megrázó dolgok, de minden adott, hogy segítsük ezeket feldolgozni.

A karantén idején hogy tudtátok megtartani a foglalkozásokat?

Minden rossz dolog hoz magával valami hasznosat. Például amíg az iskolákban távoktatás folyt, az Amigos is hasonlóan működött. Kicsit bővítettünk a körön. Nemcsak kórházban fekvő gyermekekkel foglalkoztunk, hanem olyanokkal is, akiknek eleve elkelt a segítség, de még nehezebb helyzetben voltak, mert iskolába sem tudtak menni. Most én is egy ilyen programban veszek részt az Amigosnál, hétközben ugyanis alig van időnk kórházba járni, viszont ez egy így rugalmasabb. Szerencsére az én kis diákomnak is jó a hétvége. Ez azért is jobb így szerintem, mert több Amigót tudunk foglalkoztatni, több gyerekhez tudunk eljutni, és megvan a varázsa, hogy fél éven keresztül csak egy gyerekre koncentrálunk. Egyébként a kórházban is megoldottuk a segítségnyújtást, a játékos foglalkozásokat táblagépen keresztül tartottuk, illetve egy vagy két Amigo egy kisebb csoportra figyelt.
 
Szombathelyen elég sok fiatalt látni amigosos pulcsiban, amigosos táskával. Ezzel szeretnétek megmutatni, hogy jót tenni menő?

A pulóvert minden Amigo megkapja egy aktívan eltöltött fél éve után. Ez olyan, mint egy beavatás, mi nem fekete övet adunk, hanem zöld pulcsit. Ez egyébként frappáns és praktikus, mert puha és melegen tart, másrészt pedig elég feltűnő. Igazából nem azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy mennyire menő segíteni, ezek a zöld színű ruhák inkább az összetartozást fejezik ki. Van zokni, póló, pulcsi – én mondjuk hiányolom a sapkát. Karácsony környékén szoktak lenni Amigos brandes plüssállatkák is. Az eladásukból befolyó összeget vagy egy kórház, vagy pedig az Amigos kapja. Az Amigók is tudnak amigosos cuccokat - telefontokot, karácsonyi kötött pulóvert - rendelni, ezeknek az ára is jó helyre megy. Tehát kétféle dologról beszélünk: van, amit a tagok kapnak, hogy érezzék, egy közösséghez tartozunk, ugye, ennek legalapvetőbb része az egyenruha. És vannak azok a dolgok, amelyeket bárki meg tud vásárolni, viszont az ezekből származó bevétel mindig visszajut valahogy az Amigoshoz.

Említetted az összetartozást. Az Amigos név is erre utal?

Egyrészt ez a nevünk, mert mindenki tudja, hogy ez barátot jelent. Szerintem azért kifejező, mert benne van, hogy „barát”, és utal az „idegen nyelvre” is. Nem csupán az angolra vagy a németre, mert sok olyan Amigo van, akik nagyon sok izgalmas nyelvet tanítanak. Szintén fontos, hogy az Amigók általában tényleg barátok, hiszen képzeld csak el, milyen rémes lehet azokkal dolgozni, akik ellenszenvesek vagy épp semlegesek...

Nagyon tetszik, hogy a látogatásaitokat „bevetéseknek” hívjátok. Van olyan emléked egy bevetésről, amit szívesen megosztanál?

Az egyik kedvenc emlékem a koronavírus előtti karácsonyhoz köthető. Ünnepek előtt általában jobban örülnek a gyerekek, mert elég rossz, hogy a téli szünet idején kórházban vannak, és nem látják a barátaikat vagy a családjukat. Úgy éreztem, hogy igazán nagy szükség van ránk. Hideg is volt, hamar sötétedett, ha csak kinézett az ember az ablakon, rossz kedve lett. Ilyenkor jól jön, ha van valaki, aki felvidít. Igazából ugyanúgy társasoztunk és beszélgettünk a gyerekekkel, mint máskor, de az ünnep szelleme, a nagy hideg és sötét emlékezetessé tette ezt a napot. Kint sötét volt, bent pedig jó hangulat, ez határozottan megmaradt bennem...