A középkorban még virágzó térségből a 20. századra hanyatló vidék lett, de a kedvezőtlen folyamat most visszafordulhat, és új lendületet vehet a környék fejlődése. A natúrpark munkaszervezetét az Oszkói Hegypásztor Kör elnöke, Kovács István vezeti, akit arra kértünk, hogy meséljen az előzményekről, és mondja el azt is, miért járnak jól ezzel az itt élő emberek.
Mihez kezdhet egy elnéptelenedő vidék?
Még a Wikipédia „Natúrpark” szócikkének felsorolásában sem szerepel, és talán a tinta sem száradt meg a szerződésen, annyira új a Vasi-Hegyhát Natúrpark. Az erről szóló megállapodást nemrég Budapesten írta alá az agrárminiszter és a helyi munkaszervezet vezetője. Milyen volt itt régen az élet, és milyen lesz most? – Jórészt parasztgazdaságok működtek a térségben, de 50-60 évvel ezelőtt a téeszesítés után már nemigen láttak perspektívát ebben az emberek, ami töréshez, sőt elnéptelenedéshez vezetett. A vasvári járás településein nagyjából harmadára esett vissza a lakosságszám. Nézzük csak Oszkót: ott a háború előtt 1600-an laktak, most körülbelül 600-an, és még így is a nagyobb falvak közé tartozik – mondta a Frisss.hu-nak Kovács István, aki maga is oszkói, és már az 1990-es évek óta hivatásszerűen foglalkozik térségfejlesztéssel, és
gyakorlatilag azóta gondolkodik azon, hogy hogyan juthatna egyről a kettőre a környék, mire lehetne támaszkodni.
A választ hamar megtalálta. – Igaz, hogy itt a gazdaság sokáig nem fejlődött, de legalább a természeti értékeink jobb állapotban vannak, mint a megye iparosodottabb részein – mutatott rá a lényegre. Onnantól kezdve már minden kistérségi programjukban megjelent a turizmus. – Tudtuk, hogy kezdenünk kell valamit a természeti értékeinkkel, a kulturális örökségünkkel, és megvolt hozzá a bázis is, az akkor már régóta működő Hegypásztor Kör, amely ilyesmivel foglalkozott. Régi zsúpos pincéket újítottunk fel, táborokat szerveztünk, volt is egy szállóige, miszerint a rozs, illetve a zsúp a Hegyhát aranya. Még szó sem volt a kulturális értékeink tőkésítéséről, de már innen vitték az ország skanzenjaiba a zsúpot – jegyezte meg az elnök.
Fókuszban a szőlőhegyek
Hogy mégis hogyan fordították hasznukra a lábuk előtt heverő természeti szépséget, a kezük ügyében lévő kulturális értékeket a hegyhátiak? – Sokáig 10 százalék feletti munkanélküliségi ráta jellemezte a térséget, erre válaszképpen zsúpkészítő műhelyt hoztunk létre, ahol képzések folytak, és a tartósan állástalan fiatalok számára munkát biztosítottunk. Egyre több ilyen kezdeményezés volt, és egyre hangsúlyosabb lett a turizmus is. 2012-ben Szőlőhegyek gazdagsága címmel indítottunk programot, szorgalmaztuk a tájfajta gyümölcsösök telepítését, a régi pincék megmentését, azt szerettük volna, hogy a pusztulófélben lévő földekre lehetőségként tekintsenek az emberek. Ez akkor még csak egy civil akció volt, de később kiszélesedett a kör, és a polgármesterek, hatóságok és más szereplők is bekapcsolódtak az együttgondolkodásba – fogalmazott Kovács István. Közben működött egy nagyon aktív borbarát kör, a gazdák új szőlőket telepítettek. Sőt, a szaktárcának is látókörébe került az itt zajló munka, s abban, hogy a figyelem a Vasi-Hegyhátra irányult, nagy része volt V. Németh Zsolt vidékfejlesztési államtitkárnak, országgyűlési képviselőnek is. – Kialakult az a koncepció, hogy
a legfontosabb tájértékünk a szőlőhegy, és arra jutottunk, hogy ha egy tartós térségi keretet szeretnénk adni mindennek, akkor a lehetséges szervezeti formák közül a natúrparki keret lesz a megfelelő.
Nem hatóság, inkább közösség
Mi is az a natúrpark? – Olyan, több települést érintő térség, amelynek komolyabb kiterjedése van, vannak védett természeti értékei, és lényegében összefogja a területén lévő önkormányzatokat, civil szervezeteket, vállalkozásokat, sőt a lakosságot is. Jó tudni, hogy nincs hatósági funkciója, és a címmel nem jár direkt módon pénz. Négy pilléren nyugszik a működése: a természeti és kulturális örökség védelme, a környezettudatos nevelés és szemléletformálás, az aktív és ökoturizmus – másképp fogalmazva érték alapú turizmus –, illetve a vidékfejlesztés. Ez utóbbi jelenti a helyi termékek, élelmiszerek, kézműves termékek és szolgáltatások fejlesztését, népszerűsítését. Lényeges alapelv: nem az a szándékunk, hogy idecsábítsunk sok turistát, akik elköltik a pénzüket, és ezt beruházásokkal ösztönözzük, ami aztán fejleszti a gazdaságot, hanem fordítva!
Úgy fejlesztjük a gazdaságot, hogy ezáltal az értékeinkre alapozott programokat hozunk létre, és ezzel tudjuk elérni, hogy vonzó célpont legyünk. A vendégek persze hagynak itt pénzt is, de ezt arra fordítjuk, hogy az értékeinket fenntartsuk, megőrizzük.
Együttműködünk egyébként a Vasi-Hegyhát-Rábamente Egyesülettel, amelynek tagjai az önkormányzatok, és velük együtt biztosítjuk a szervezet hátterét – tudtuk meg a Hegypásztor Kör elnökétől.
Újra eljöhet a térség ideje
A natúrparkot húsz település hozta létre – 14 a vasvári, 6 a körmendi járás területéről –, de a partnerségnek része még az erdészet, a nemzeti park, civilek, vállalkozások is. De mi lesz a munkájuk eredménye? Mit lát majd mindebből az itt élő ember? – Hosszú távon megállíthatjuk az elszegényedést, az elnéptelenedést, sőt a folyamat iránya megfordulhat. Ami a konkrét célokat illeti, lesznek képzések, ösztöndíjprogramok. A természetesebb életre vágyók használható tudáshoz juthatnak, és talán lesznek, akik letelepednek itt. A járvány egyik hatása az volt, hogy az emberek a természetes élettereket keresik. A szőlőhegyek fókuszban maradnak: programok épülnek majd a szőlőhegyi élményekre, ízekre, szüretekre, ilyen a már meglévő Hegyháti Tájoló is. Jó lenne, ha megszűnnének a gondozatlan területek, és élet költözne a szőlőkbe. Remélem, hogy lesznek táborhelyszínek, a pincékben lesznek kivehető apartmanok, fejlődnek a szolgáltatások, és eljön az idő, amikor egy turista akár egy hétre elegendő élményt talál itt.
A 105 fős Döröske polgármestere, Dománé Tóth Erika büszke a falu adottságaira. – A településünk távol a főúttól, dimbes-dombos vidéken, erdőkkel körülölelt szőlőhegyeivel egyre inkább kedvelt nyaralóövezetnek számít. Fontos feladatunk, hogy a tájat megóvjuk, de ugyanígy vigyázunk épített örökségünkre, az Árpád-kori templomra, és van egy mérleggyűjteményünk is, ami kuriózumnak számít. Bízunk benne, hogy a mostani natúrparki szerveződéssel nagyobb nyilvánosságot kapunk, és talán a fejlesztésekre is több forráshoz juthatunk – fogalmazott a polgármester asszony. Mint mondta, sokan keresik ingatlanjaikat, és egyébként is céljuk, hogy fiatalokat ösztönözzenek a letelepedésre.