„A mostani kötelezettségszegési, majd az azt követő bírósági eljárás során várhatunk-e olyan lépést az Európai Uniótól, amely veszélyt jelent Orbán Viktor hatalmára?
Európában több ország ellen is folyamatban van ilyen eljárás, így ha szűken, eljárásjogilag nézem, akkor nincs itt semmi látnivaló. Ennek a politikai körítése izgalmas. A kormánynak jó oka lenne puhítani ezen a javaslaton, hiszen a homo- és heteroszexuális magatartás megkülönböztetése álláspontom szerint, a magyar jogban alaptörvény-ellenes lépés: egyszerűen nem kezelheti másként a magyar szabályozás a hetero- és a homoszexuális magatartást.
Ha a javaslatukban a homoszexualitás népszerűsítéséről és megjelenítéséről szóló passzust elfelejtenék és a 12 éven aluliak számára a jelző nélküli szexualitás bemutatását hagynák benne a tilalmi körben, az uniós relációban is egy méltányos kompromisszum lenne. Már a decemberi viták során is komoly erők mozdultak meg annak érdekében, hogy az EU bizonyos döntései fájjanak az Orbán-kormánynak. Szerintem a miniszterelnök bekalkulálta ezeket a lehetőségeket, egyébként is szereti a kockázatos játékokat. Ha most tippelnem kéne, azt mondom: nem fog bekövetkezni a legfájóbb szankció, mert a kormány – hosszú huzavona után – lazítani fog ezen a törvényen.
Ez a pedofiltörvényt érintő EU-s érzékenység magyarázható a pedofília és homoszexualitás összemosásának vádjával?
Az politikailag könnyen, uniós jogi, vagy alkotmányjogi szempontból viszont nehezen megragadható, hogy egy pedofilellenesnek csomagolt törvényjavaslatban a homoszexualitásra vonatkozó rendelkezéseket tesznek. Ez rendkívül erkölcstelen és veszedelmes húzás kormányoldalról. Ha a törvény jogilag nem is, de a jogalkotást övező kommunikáció értékközvetítő funkcióján keresztül a kormány mégis szánt szándékkal összemossa a homoszexualitást és a pedofíliát. Ez természetesen erősíti stigmatizációt a homoszexuálisokon és transzneműeken.
Időről időre napirendre kerül a vita, hogy átléphet-e az Európai Unió nemzeti hatásköröket. Korábban Németországban, most épp Lengyelországban láthatunk arra példát, hogy az államok miként ellenállnak az EU nyomásgyakorlására. A magyar kormány is azzal érvel, hogy Brüsszel beleszól gyermekeink nevelésébe. Most akkor kell, vagy nem kell az uniós segítség egy jogsérelem esetén?
Minden ország alkotmánya az adott nemzeti jogrendszer egészére kiterjedő igénnyel mond ki különböző normákat és támaszt követelményeket. Az unió jogrendszerén belül vannak olyan jog- és közpolitikai területek, amelyeken kizárólagos nemzeti hatáskör áll fenn, vagy csak nagyon korlátozottan van illetékessége az Európai Uniónak. A jogállamiság fogalmát lehet kiterjesztően is értelmezni a nemzeti alkotmányjogban,ugyanezt az uniós jogban véleményem szerint nem lehet megtenni. A kiterjesztő értelmezéssel az Unió átléphet olyan területre is, ahol nincsen keresnivalója.
Ilyen például a közoktatás. Még a gyermekvédelem és a médiaszabályozás is döntően nemzetállami hatáskör. Ezért aztán attól, hogy valami szerintem egyértelműen alaptörvénybe ütközik, még egyáltalán nem biztos, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartája alapján ezek kifogásolhatók. Nem egy szuperállamban élünk, hála Istennek még nincsen Európai Egyesült Államok, osztott hatáskörök vannak.”
forrás: mandiner.hu
