-    Hogyan indult a pályafutásod?

-    Budapesti vagyok, édesapám nagyon szerette volna, ha valamit sportolok. Először elvitt úszni, majd karatézni, de igazán egyik sem fogott meg. Édesapám egyik barátja kézilabda kapusedző és alkalommal megkérdezte tőle, hogy miért nem visz el kézizni? A beszélgetést tett követte, mert apu levitt a Fradiba, ahol nagyon megtetszett, amit láttam. Így kezdtem el hat évesen a Ferencvárosban kézilabdázni.

-    Tehát a Ferencváros volt a nevelőegyesületed. Innen utad jó pár év múlva a legnagyobb riválishoz, a Győri ETO-hoz vezetett.

-    Igen, 14 éves koromiga Fradiban játszottam, amikor a Győri ETO legendás edzője Róth Kálmán megkereste apukámat, hogy engedjen el Győrbe.

-    S milyen volt belecsöppeni, ha ifistaként, is a világsztároktól hemzsegő győri közegbe?

-    Nagyszerű élmény volt, nagyon sokat tanultan itt. Az pedig külön ajándék volt, hogy az ún. válogatott heteken, a valamilyen oknál fogva éppen Győrben maradó felnőttekkel, a példaképeinkkel együtt edzhettünk.

-    A csapatsportágakban a legtöbben olyan játékosok szeretnének lenni, akik lövik a gólokat. Te miért választottad a kapus posztot?

-    Nem tudom igazán, talán annyit mondhatok, hogy amikor edzéseken a mezőnyben játszottam, ott soha nem éreztem otthonosan magamat, míg a kapuban a kezdetektől fogva igen.

-    Kapusként, hogy véled, mik az erősségeid és miben kell fejlődnöd?

-    A leginkább, hogy sohasem csüggedek, a legrosszabb helyzetben is próbálok pozitív maradni. Amiben pedig fejlődnöm kell az a szélről való lövések hárítása illetve a higgadtság megőrzése minden szituációban.

-    Milyen a kapcsolatod a kapustársaiddal?

-    Balogh Jucussal és Fritz Noémivel is nagyon jól kijövünk, mindenben támogatjuk egymást. Jucus nagyon sokat segít, elmondja, hogy ő hogyan látja az aktuális teljesítményemet és gyakran ad nagyon hasznos tanácsokat. Nyugodt szívvel mondhatom, hogy nincs közöttünk semmiféle irigység.

-    Két évig voltál az ETO kötelékében, amikor megkerestek Szombathelyről.

-    Igen, éppen 2018-ban kerültem ide, amikor az első szezonját játszotta az SZKKA az NB I.- ben. Az ifjúsági csapathoz kerültem, de kemény munkával sikerült elérnem, hogy átkerüljek a felnőttekhez.

-     Itt élsz, most már 5. éve, hogyan érzed magadat Szombathelyen. Egy budapesti lánynak hogyan tetszik a vidéki élet?

-    Könnyen megszoktam az itteni életet, talán jobban is szeretem, mint a nagyvárosit. Minden közel van, nem megy el sok idő utazgatással. te Most már szinte úgy tekintek Szombathelyre, mint az otthonomra.

-    A szüleid Budapesten élnek, de gondolom, tartod velük a kapcsolatot.

-     Természetesen, a mai modern világban ez nem lehet probléma. Amikor lehet, akkor a meccseinkre is el szoktak jönni.

-    Visszatérve az SZKKA-ra, a csapat az idény előtt az azonnali visszajutást tűzte ki céljául. Ebben a kihívásban rád is nagy szerep hárul, főként, hogy mára egyértelműen te lettél az első számú kapus. Milyennek látod az eddigi szezonbeli szerepéseteket?

-    Kicsit döcögősen indult a bajnokság, ebben közrejátszott néhány sérült játékos hiánya valamint még az első fordulóban elszenvedett váratlan vereség. Szerencsére mostanra kiegyenesedtünk, összeállt a gárda. Éppen azt szeretem a leginkább a csapatban, hogy mindenki mindenkivel jóban van, s ez a pályán is meglátszik. Ha valakinek nem úgy megy a játék, ahogyan szeretné, akkor a többiek bíztatják és segítik. Úgy gondolom, hogy ez nagyon fontos tényező és ettől is lehetünk sikeresek.

-    Erről a csapaton belüli kohézióról korábban többi társad is említést tett. Van-e olyan a csajok között, akivel bensőségesebb a viszonyod, akivel akár a magánéletbeli gondolataidat is meg tudod osztani?

-    Tavaly a felnőttek mellett még az ifjúság csapatnál is játszottam, s ezzel többen voltunk így. Elsősorban ezekkel a lányokkal, Győri Vikivel, Szmolek Apollóniával, Kulcsár Dorkával, Horváth Annával szorosabb a kapcsolatom, de hangsúlyozom, hogy minden csapattársammal rendkívül jól kijövök.

-    Tavaly egy óriási sikerben is részed volt. A szlovéniai junior világbajnokságon ezüstérmes magyar válogatott tagja voltál! Milyen érzésekkel gondolsz vissza erre a nagyszerű eredményre? Hogyan élted meg a vb-t?

-    Nagyon örültem  hogy ott lehettem  a világbajnokságon. Rengeteg  hasznos  dolgot tanulhattam az ottani szakemberektől is valamint csapattársaimtól. Most is megmelengeti a szívemet, ha visszagondolok erre. Utánpótlás éveim alatt nagy álmom volt, hogy magyar válogatott legyek. Igaz, nem volt túl nagy szerepem az érem megszerezésében, de úgy vélem így is büszke lehetek. Hálás vagyok a lányokra, akik végig küzdöttek és harcoltak ezért a szép eredményért, aminek a magam módján én is részese lehettem. jó lenne majd a felnőttek között is hasonló élményeket megélni.

-    Nyilvánvaló, hogy a kézilabda tölti ki az életed, ám azért a jövődre is gondolnod kell.

-    Így van. Győrben a Becsényi Gimnáziumba jártam, majd Szombathelyre kerülve a Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizetem. Most pedig jelentkeztem az itteni egyetemre. A pályafutásom befejezése után szeretnék kapusedző lenni.

-    Az élsport egész embert kíván. A kevés szabadidődet mivel töltöd szívesen?

-    Áltatában a lányokkal közös programokat szervezünk. Elmegyünk együtt moziba vagy beülünk valahová kávézni, néha pedig csak nagy sétákat teszünk.

-    Mit gondolsz, most húsz évesen, hol fogsz tartani 3-4 év múlva? Bizonyára, mint minden sportolónak vannak kitűzött céljaid.

-    Bízom a legjobbakban. Nagyon szeretnék egyszer a Bajnokok Ligájában játszani, ehhez lépésről-lépésre kell haladni. Elsőként szeretnék stabil NB I.-es játékossá válni, majd a következő lépcsőfokként lehet innen továbblépni. Úgy érzem, hogy ezek megvalósításhoz most a legjobb helyen vagyok.