Valahovits Szilvia írása a Mandineren.

Néhány nappal ezelőtt érkezett haza Törökországból a Csepregi Annamária és Nova, Pinkóczi Diána és Kevlár mentőkutya-vezető és mentőkutya páros, valamint Égető Szilárd speciális mentő. A csapat további tagjai, Balla István és Kutlaca Marko pedig az autók és a felszerelés visszaszállításában segítettek. A felkészülés és az itthoni munka folyamatos, a heti tréningek máris elkezdődtek. A Mancs a Kézben egyesület tréningpályáján a szokásos vasárnapi gyakorlásukon vettünk részt. Ismerjék meg a mentőkutya-vezetők mindennapjait!

***

A helyszínen Pinkóczi Diána, az egyesület vezetője fogadott minket, a csapat egyik része pedig egy eltűnt idős személy keresésére indult. A vezetőt itthoni és törökországi munkájukról kérdeztük.

Mikor jött létre a Mancs a Kézben Mentőkutyás Egyesület, és mivel foglalkozik?

A csapat törzstagjai több mint húsz éve ismerik egymást,

az egyesület egy baráti társaságból alakult, de az évek során persze többen csatlakoztak hozzánk.

Olyan önkéntesek, akik a szabad idejükben mentőkutyás segítőmunkát szeretnének végezni. Kimondottan mentőkutyák képzésével foglalkozunk,  fő profilunk a terület- és romkutatás, valamint a nyomkövetés és a mantrailing, de van például vizsgázott lavinamentő kutyánk is, ami igazi ritkaságnak számít itthon.

Hány tagot számlál az egyesület, és hány mentőkutyával dolgoznak?

Harminc kutyavezető, speciális mentő és önkéntes negyvenhárom már képzett és még képzés alatt álló mentőkutyával dolgozik hétről hétre.

Hogyan választják ki, hogy melyik kutyából válhat jó mentőkutya?

Tudatosan és célirányosan tenyésztőtől vásároljuk a kölyökkutyákat. Lehetőség szerint olyan helyről, ahol a szülők vagy nagyszülők már dolgoztak munkakutyaként. Hazavisszük a tíz hetes kiskutyát, és elkezdődhet a hosszú képzési folyamat.

Az ön kutyája, Kevlár mióta van önnél?

Kevlár egy kilencéves belga juhászkutya, aki nyolchetes kora óta nálam van. Négyéves kora óta a legmagasabb szintű, a rom- és területkutatáshoz szükséges vizsgával rendelkezik. Tenyésztőtől vásároltam, ő egy sokadik generációs mentőkutya, így az életmentés mondhatni a vérében van.

Mennyi ideig tart egy mentőkutya kiképzése?

Élethosszig tanulnak. De amíg az első minősítésüket megszerzik, az két-három év folyamatos munka.

A budapesti tréningpályájukon kívül még hol tudnak gyakorolni?

Zsámbékon, a helyi önkormányzattól kapott területen létrehoztunk egy kifejezetten romos kiképzőpályát, de sajnos már többször megrongálták, ez megnehezíti az ottani gyakorlásunkat. Jó lenne egy saját, az egyesület tulajdonában lévő hely, ahol akár öt-tíz év munkáját belefektetve ki tudnánk alakítani egy minden szempontnak megfelelő terepet. Magyarországon Jászberényben van ilyen kiképzőpálya, de mi Budapesten élünk, szeretnénk a közelben létrehozni egy komplexumot, ehhez keresünk támogatókat.

Hogy kell elképzelni egy napjukat, ha éppen nem a mentés helyszínén dolgoznak?

Talán nem is a kiképzés a legfontosabb, hanem az, hogy hogyan élünk a mindennapokban a kutyákkal. Tudni kell rólunk, hogy minden önkéntesünk a saját kutyáját képzi mentőkutyának, de a hétköznapokban átlagos családi környezetben élnek. Minden szerdán itt találkozunk, ezen a tréningpályán, ahol az engedelmes munka gyakorlása zajlik, és hétvégente vannak a kifejezett keresőtréningek. Több helyszínre visszük a kutyákat Európa- és országszerte, hogy minél változatosabb helyszíneken tudjanak gyakorolni. Az élet egy mentőkutyával huszonnégy órás elfoglaltságot jelent, tulajdonképpen egy életforma.

Miben tudnak a mentőkutyák segíteni?

Nálunk az összes kutya élő személyt keres.

Az a nagy előnyük, hogy rövid idő alatt nagy területet tudnak átvizsgálni, és jelzik, ha élő embert találnak.

A csapat egyik része innen nem messze most is keresésen vesz részt, mert eltűnt egy idős férfi.

Romkutatásnál hogyan kezdik a munkát a kutyákkal? Mi az első lépés?

Először meggyőződünk arról, hogy az épület biztonságos. Tudom, ez egy földrengés után furán hangzik. Körbejárjuk az épületet, megkeressük a lehető legbiztonságosabb bejárási útvonalat, majd megnézzük, hogy statikailag hol a legkevésbé veszélyes beküldeni a kutyákat. Hagyjuk őket önállóan dolgozni, de természetesen figyelünk arra, hogy éppen hol járnak. Ha élő személyt éreznek, a lehető legközelebb igyekeznek jutni hozzá, amiben a fejlett szaglásuk van a segítségükre, majd ha bepontosították az eltűnt helyzetét, ugatással jeleznek a kutyavezetőnek.

A törökországi mentésnél melyik volt a legmeghatározóbb pillanat, amelyre mindig emlékezni fog?

Intenzív volt az egész hét, amit odakint töltöttünk. Egy mentés soha nem egy ember érdeme, hanem mindig az egész csapaté. Én a Baptista Szeretetszolgálat égisze alatt vettem részt a munkában, a csapatunk tizenegy élő személyt talált meg, és hét embert mentett ki. Felemelő érzés volt, amikor egy 22 éves lány a bontási munkálatok után gyakorlatilag segítség nélkül ki tudott jönni a romok alól, és ott várta a családja. Ezek a pillanatok meghatározók, erőt adnak, hogy menjünk tovább.

Hogyan dolgozzák fel a látottakat?

Már a hazautazás előtt, a táborhelyen átbeszéljük a csapat tagjaival, ki mit látott, hogyan élte meg,

senki nem fekszik le úgy aludni, hogy ne kapna segítséget.

Itthon is bármikor számíthatunk egymásra, ha úgy érezzük, beszélnünk kell valakivel a kint átélt dolgokról, sőt pszichológus segítségét is kérhetjük, ha esetleg valakinek erre lenne szüksége.

Balla István technikai feladatot látott el, ő most nem a kutyájával vett részt a mentési munkálatokban. Arról kérdeztük, mi volt odakint a feladata, és hogy milyen egy jó mentőkutya.

„Talán nem látszik elsőre, de az, hogy a magyar mentők kiutazzanak a helyszínre, egy rendkívül összetett csapatmunkának az eredménye. Nem lenne elegendő, ha csak kimennének a kutyákkal, és megmutatnák, hogy hol jeleznek az ebek élő embert. Szükség van több felszerelésre, orvosokra, statikusokra, akik megmondják, bemerészkedhetünk-e egyes helyekre, illetve kollégákra, akik a romok bontásában vesznek részt.

Támogató hátteret kell biztosítanunk a kutyás mentőcsapat részére.

Az én feladatom az volt, hogy többedmagammal autóval hazahozzam a kinti felszerelést, hogy ne a mentésben kimerült társakra háruljon ez a feladat. Számos egyéb módon is igyekszünk a mentésnél szolgálatot teljesítők munkáját segíteni: szolgáltatókkal egyeztetünk, hogy működjön kint a telefonjuk, vagy vigyázunk az itthon maradt kisállataikra.”

Balla István kutyája, Benson már 13 éves, és a nyugdíjas éveit tölti családi körben, a kanapén pihenve. Egészségi állapota nem teszi lehetővé, hogy mentőkutyaként dolgozzon. S hogy milyen a jó mentőkutya? István szerint stabil az idegrendszere, egészséges, könnyen motiválható, szeret dolgozni, irányítható, de önálló döntéseket is tud hozni, és szereti az embereket.

Közben befut Csepregi Annamária is Novával. Novát nem lehet nem észrevenni, mindent elsöprő energiával, boldogan száguld végig a pályán. Emberek iránti szeretete látszik a szemén. Amíg Annamáriával beszélgetünk, odaül mellénk.

Hogyan talált Novára?

Nova tudatos választás volt. Tenyésztőtől vásároltam, mindenképpen munkakutyát szerettem volna. Egyévesen kezdtem vele a munkát az egyesületnél, most lesz nyolcéves.

Miért lett önkéntes?

Egy barátom meghívására jöttem el az egyesület egyik találkozójára, és mondhatni itt ragadtam.

Melyik pillanat volt a legmeghatározóbb a törökországi mentés során?

Nehéz megragadni egyetlen pillanatot, mert gyorsan kell menni előre, hogy minél több bajba jutott embernek tudjunk segíteni. Minden perc számít. De az mindig megható, egyben felemelő érzés, amikor valakit kihozunk a romok alól, és az a nagy szeretet, ahogy az ott élők fogadnak minket. Nagyon bíznak a mentőkutyáinkban, megsimogatják őket, kedveskednek nekik.

Nova jelzett embert odakint?

Ő leginkább épületkizárásokon vett részt.

Ez mit jelent?

Kutyával a legegyszerűbb és leggyorsabb átkutatni egy területet. Végigmegyek Novával egy területen, és ha ő jelez, akkor azonnal hívjuk a további mentőcsapatokat. Ha nem jelez, akkor műszerrel is átvizsgálják az épületet, majd ha az sem vezet eredményre, elkezdik a romok elbontását munkagépekkel.

Csepregi Annamária és Nova a Mandiner Stratéga Extra vendége volt, munkájáról még többet megtudhatnak, ha megnézik az adást:

Tokodi Tíciát, a csapat egyik örökbe fogadott kutyájának, Ashley-nek a gazdáját is kérdeztük a tapasztalatairól. Tícia előbb lett a közösség tagja, mint hogy kutyája lett volna, és nem azért fogadta örökbe, hogy mentőkutya váljék belőle. Három évvel ezelőtt egy lovas versenyen egy gazdátlan kutyára lett figyelmes, akit senki nem szeretett volna hazavinni. Neki megtetszett, jó karakternek tartotta, így lett Ashley-ből egyesületi kutya. Két éve kezdték meg vele a közös munkát, hogy majd egyszer élesben is bevethető legyen. Jelenleg alapfokú területkereső vizsgája van, most készül a következő megméretésre.

Tícia elmondta,

a mentett kutyák esetében a legnagyobb nehézség az ismeretlen előéletük: előfordulhat, hogy félnek az emberektől, mert korábban bántalmazták őket.

Az ő kutyájánál is épp az az időszak maradt ki a kiképzéséből, amikor a legfogékonyabb a tanulásra: nagyjából nyolc hónaposan került hozzá, a mentőkutyás képzése pedig egy évvel később kezdődött.

Búcsúzáskor az egyesület elnökét arról kérdezem, hogyan tudjuk segíteni munkájukat: „A szervezetben mindenki önkéntes alapon dolgozik, van civil foglalkozásunk, így a kutyák képzését és ellátását mindenki saját maga biztosítja. Ha valaki támogatni szeretne minket, arra kérjük, hogy ajánlja fel egyesületünknek az adója 1%-át, az mindig nagy segítséget jelent.”

Fotók: Vadnai Szabolcs
Forrás: mandiner.hu