A szebb napokat is megélt szombathelyi lovassági laktanya egykor a város dísze volt. Az 1889 októberében átadott, több mint 40 kataszteri holdon elterülő, közel három tucat épület majd negyedszázadon keresztül adott otthont a cs. és kir. 11. huszárezrednek, Vas vármegye egyik háziezredének. Felépülésével a vidék lakosságának egyik legsúlyosabb, évszázados terhét sikerült végleg megszüntetni: az egyenkénti beszállásolást.
A lovassági laktanya felépítésének gondolata lényegében az 1867-es kiegyezéstől kezdődően folyamatosan napirenden volt, azt azonban csak az 1879-es beszállásolási reform tette lehetővé. Noha a vármegyei közgyűlés már 1881-ben határozott a felépítéséről, az végül csak nyolc évvel később készült el. Ennek oka az anyagiak mellett az volt, hogy Szombathely mellett más települések is aspiráltak a laktanyára: Kőszeg és Rohonc, ahol az 1880-as években a lovasság állomásozott, nem szerette volna elveszteni helyőrségét. A vármegye közgyűlése a döntést végül 1885-ben hozta meg az akkori Magyarország egyik legnagyobb laktanyájának a felépítéséről. Noha méretei már átadásakor impozánsak voltak, a világháborúig még több alkalommal bővíteni kellett.
Az előadás során a hallgatók nemcsak a laktanya építésének történetével, a körülötte folyó vitákkal, kialakításával, későbbi bővítéseivel ismerkedhetnek meg, hanem annak eddig kevésbé ismert hátterével: a katonai beszállásolás korabeli gyakorlatával, jogszabályi hátterével és annak Vas vármegyei jellemzőivel, végül pedig a laktanyaépítés monarchiabeli jellegzetességeivel. (Tangl Balázs ajánlója)
