Mint azt korábbi cikkünkben írtuk, Béla számkivetettként a lengyel fejedelem udvarában talált menedéket. Ám a pogány pomeránok megtagadták az adófizetést a lengyel Mieszkónak, és csak akkor voltak hajlandóak adózni, ha a fejedelem legyőzi az ő bajnokukat. Béla ekkor vállalta, hogy a fejedelem helyett megvív a pomerán bajnokkal életre-halálra, és le is győzte. Mieszkó hálából hozzáadta a lányát, és a pomeránok adójának felét. Akár egy mesében!

Azonban nem csupán e lovagias tett miatt érdemelte ki, hogy Bajnokként emlegessék. Ugyanis amíg ő Lengyelországban vitézkedett, Orseolo Péter felajánlotta a Magyar Királyságot a német királynak (a későbbi III. Henrik császárnak) hűbérül. Ekkor a magyarok hazahívták Vazul két fiát: Andrást és Leventét, akik végül megmentették az ország függetlenségét. A lázadók megfosztották a tróntól Pétert, és helyette Katolikus vagy Fehér András nyerte el a koronát.

Ám a veszély még korántsem múlt el. A császár arra készült, hogy Magyarországot a hűbéresévé tegye, és bosszút álljon Péterért. Most a magyar királynak volt szüksége egy bajnokra. András hazahívta Bélát, és nagyon megörült neki. Az országot három részre osztotta, ebből egyet Bélának adott.

Béla hadvezérként keleti, lovasnomád módra taktikázott: elvonultak, mindent kiürítettek a sereg útjából, elvágták az összeköttetést a dunai hajókal. 

A következő csel pedig akár egy akciófilmben is megállná a helyét. Egy német hírvivő levelet vitt Gebhart püspöktől, aki azért jött, hogy Henrik császár segítségére siessen, ám a hírvivő szerencsétlenségére összefutott András király kóborlóival. A magyar király a császár nevében egy hamis levelet íratott a püspöknek, és arra utasította, hogy vonuljon el. A Krónika szerint ez állt a hamis levélben: 
"Tudd meg, kiváló Gebhard püspök, birodalmunk nagy és veszedelmes ügyei arra kényszerítenek minket, hogy Magyarországból Németországba térjünk meg: ellenségeink ugyanis megszállották birodalmunkat. Eredj hát sietve, rontsd el a hajókat, amilyen gyorsan csak tudod, és siess utánunk Regensburgba; Magyarországon ugyanis te sem vagy többé biztonságban."

Miután a németek nem kaptak segítséget, a magyarok mérgezett nyilai kezdték tizedelni őket.

III. Henrik császár, a korabeli Európa egyik legjelentősebb uralkodója csúnyán megbánta, hogy fegyverrel lépett Magyarország területére. Az egyik legemlékezetesebb győzelmet Pozsonynál aratta a magyar király (1052-ben), amelynek emlékét Búvár Kund vagy Zotmund mondája is őrzi. Endre és Béla serege valóban fényes győzelmet aratott a túlerő felett. A Krónika szerint a „németek ereje odaveszett. Férfiatlanul, erejüket vesztve, hazatértek.”
III. Henrik végül éhező, vert hadai élén kullogott haza, és kénytelen volt békét kérni Katolikus András királytól.

Bajnok Béla másik ragadványneve a Barnakopasz volt. Jogosan tehetjük fel a kérdést: hogy lehetett barna hajú, ha egyszer kopasz volt? Talán a bőre, vagy a szeme volt barna? Mindenesetre Barnakopasz emlékét őrzi Szekszárd város neve is, amelyet ő alapított. A „szög” ugyanis a régi magyar nyelvben barnát, a „szárd” pedig kopaszt jelentett.
I. Béla (1060-1063) és bátyja, a „győzhetetlen” Endre a magyar történelem méltatlanul elfelejtett hősei közé tartoznak.