Mindenszentek napját november elsején ünneplik a keresztény kultúrkörben, ekkor szokás kilátogatni a temetőbe és a feldíszített sírok mellett gyertyát gyújtva emlékezni az elhunyt hozzátartozókra. Azonban napjainkban egyre inkább kezd begyűrűzni hozzánk a kelta hagyományokból kialakult ünnep, a Halloween, amelyet leginkább az angolszász országokban tartanak. A legenda szerint október 31.-én, azaz Mindenszentek előtti éjszakán a világ és a túlvilág közti határ elvékonyul, sőt megnyílik, a holtak és a természetfeletti lények átjöhetnek az emberek közé. A két ünnep kezd összefonódni, így a halottakra való emlékezés szerves része lesz a koszorú beszerzése mellett a töklámpás kifaragása is. Egyre többen öltenek magukra vicces vagy ijesztő jelmezeket, és sok helyen a gyerekek is bekopogtatnak a szomszédsághoz némi csoki vagy cukorka reményében. Sokan ördögtől valónak tekintik ezt a fajta ünneplést, mások pedig alig várják, hogy beöltözhessenek. Nézzük, a szombathelyi huszonévesek mit gondolnak a dologról!
Nincs rá szükség
A fiatalok körében is elég megosztó ez a kérdés. Éva például élből elutasítja ezt a „bevándorló” ünnepet. „Szerintem ez egy elég idióta szokás, én nem bírom. Csak egy kelta mítosz lebutított változata és nem a mi kultúránkhoz tartozik. Ne vegyünk már át mindent, megvan nekünk a saját hagyományunk.” András is úgy gondolja, hogy nem illendő ilyen szinten összekeverni a hagyományokat. „Beöltözünk mi Farsangkor, akkor kergetjük el az ártó szellemeket, nem kell még egy ilyen mondvacsinált ünnep. Én a csendes emlékezés híve vagyok, nem kell a dorbézolás. A boltok biztos jól járnak, baromi jó üzlet lehet ez a sok műanyag denevér meg töklámpás.”
Van, aki szereti
Kifejezett rajongói is vannak ennek az újdonsült ünnepnek, ők azok, akik ijesztőre sminkelik magukat, valamint kis tálcán kikésztik a csokit és a cukrot, hátha betoppan néhány "Csokit vagy csínyt?” –kunyeráló kiskölyök. Gyuri már kiskorában is csodálta ezt az akkor még csak az amerikai filmekből ismerős szokást, és felnőttként sem hagyná ki. „Én nagyon szeretek beöltözni, minden évben rendezünk Halloween bulit is, nagyon jópofa jelmezek szoktak lenni. A gyerekeknek is szoktam kitenni édességet, csak az a baj, hogy nem sokan jönnek.” Lacinak leginkább a csoki szerzés tetszik ebben a dologban. „Kár, hogy amikor gyerek voltam még nem volt ilyen. Tuti körbejártam volna a fél várost édességért.”
Semleges nézetek
A legtöbben nem állnak egyik oldalra sem, nem ünneplik, de nem zavarja őket, ha valaki más ilyenkor jól érzi magát. Dia inkább a Mindenszentekben hisz, de a Halloween sem zavarja különösebben. „Nem ünneplem, szerintem a Mindenszentek menőbb! Nem vadászok cukorkákra és nem öltözök ribiboszinak vagy szexicicának október végén a hideg éjszakában. A körmeimet talán halloweeni témájúra csinálom, ha időm engedi, de ezen kívül nem érzem át a dolgot. Tököt vágni is inkább a szüleim szoktak.” Anna nem zárkózik el semmitől. „Nem szokás nálunk, ezért is lehet furcsa. Én nem ünneplem, de amúgy bírom az ijesztegetős dolgokat meg a csokit.” Noémi szerint megvan a hangulata. „Nem szoktam ünnepelni, bulikba sem szoktam elmenni, de minden évben faragunk 1-2 tököt, amiben minden este meggyújtunk egy mécsest. Olyan hangulatos.” Áron szerint elfér a kettő egymás mellett. „Hát engem nem zavar, tőlem megfér mindkettő. De azért ne feledjük, hogy a keresztények rakták a pogány ünnepekre a sajátjukat és nem fordítva.”
A Halloween tehát jelen van, de úgy néz ki, nem lett még bevett szokás nálunk ebből az átvett hagyományból. Akár így, akár úgy, ezeknek a napoknak a lényege az emlékezés és ezt mindenki tegye úgy, ahogy neki a legjobb.
