Azt a rendszert váltottuk le, melynek a felépítésében mi is részt vettünk, illetve sikertelenül javítottunk meg – beszéde elején a miniszterelnök ezzel a 2010-es választási győzelemre utalt, majd egy székely mondással folytatta: Hová visz ez az út – kérdezték az öreg székelyt, mire az öreg:: Nem visz ez sehová, mi megyünk rajta.

A 2010-es választási időkre emlékeztetve így folytatta: a munkának nem volt becsülete, nem volt tisztességes bér, százezrek kerültek a devizacsapdába, az árakat egy láthatatlan kéz korbácsolta egyre feljebb, a rezsi csak nőtt és nőtt. 2010-ben betelt a pohár és újra a rendszerváltás mellett döntöttünk, mindent újra kellett kezdeni, egy erős Magyarországot kellett építeni, ezért kellett új Alaptörvény, köszönet Schmitt Pálnak. Új megállapodást kötöttünk a falvakkal, a városokkal, de bevezettük a közmunkát is. A nép üdve a legfőbb törvény – idézte a latin mondást. A közösség megerősítését emeltük a legfőbb céllá, ez volt a második rendszerváltás lényege – fejezte be ezt a gondolatmenetet, melyet nagy taps fogadott.

Ezt követően a közelgő választásokra tért rá. Két út, a jövő és a múlt között kell változtatni: a jövőépítés vagy a posztkommunista restauráció – tette fel a kérdést. ,,Írva vagyon: elveszi az Úr a nyájat azoktól, akik magukat legeltetik és nem a nyájat!” – idézet a jól ismert igazságot. Most is úgy lesz, hogy a választók mondják ki a végső szót – tette hozzá.

A 2010-es választási győzelem óta eltelt időszak eredményeit csokorba szedve tette fel a kérdést: a 2/3-ot mire használjuk, használtuk fel? A régi rendszer foldozgatására vagy a teljes rendszer megújítására? A kérdés nem jogi természetű, mert megkaptuk a felhatalmazást, inkább erkölcsi természetű. Helyes-e 100%-ig élni a számunkra biztosított lehetőséggel? Mivel mi nem megérdemelt sikernek, hanem a köz felhatalmazásának tekintettük a 2/3-ot, azt gondolom, jól végeztük dolgunkat – válaszolt a miniszterelnök.

De hová is juthatunk? Ki kell tartanunk, a keresetlen és világos beszéd mellett. Lassan visszatér az önbizalmunk. Magyarország nem gyarmat és nem is hagyja, hogy azzá tegyék – ezt a mondatot újra nagy tetszésnyilvánítás fogadta.

Igazi forradalom és igazi rendszerváltás zajlott és, ez már nem ugyanaz a Magyarország, mint négy éve. Ki gondolta volna, hogy éppen hazánk adóztatja meg a bankokat, hogy éppen itt csökken a munkanélküliség, és nő a foglalkoztatottság – folytatta Orbán Viktor.

Más jövőnk lesz, mint ahogy azt a brüsszeli jósdák tervezik – ha a választók is úgy gondolják.

Több harcot, menetet is megnyertünk, de a háborút még nem. Nagyon sok embernek adtunk már munkát, de még mindig sokan várakoznak arra, hogy dolgozhassanak. Mit kell tennünk? Meg kell védenünk mindazt, amit elértünk – emelte ki Orbán Viktor.

Történelmi lehetőség nyílik számunkra. Célul tűzhetjük, hogy még kevesebbet kelljen adózni, kevesebbe kerüljön az energia, többen dolgozhassunk, mindenki annyi gyereket vállalhasson, amennyit csak szeretne – folytatta a miniszterelnök.

Most van itt az ideje, hogy egymást bátorítva belépjünk a jövőbe, mutassuk meg, hogy nem gazsulálunk senkinek, hogy a saját utunkat járjuk.
Mit kell tennünk ezért? – kérdezte a beszéde végén Orbán Viktor. Fújjátok meg a kürtöket, nyergeljetek, mert holnap reggel indulunk. Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!