Minek köszönhető, hogy ilyen gyorsan lett költségvetése a városnak?

Három éves tervet készítettünk 2010 novemberében, pontosan tudtuk, hogy pénzügyi szempontból mely feladatokat kell megoldani. Az első évet teljesítettük, ez a második év, és ugyan úgy, ahogy a 2010-es helyzetjelentés és a 2011-es költségvetés, ez is is őszintén, valósan tárja fel a helyzetet. A bevételi oldal tervezése megalapozott. Azt a korábbi hibát nem szabad elkövetni, hogy a bevételeket felül, a kiadásokat alul tervezzük, hisz már akkor mindenki tudta, hogy ez nem lesz tartható. Ezért mi most saját magunk szigorítottunk a feltételeken, és valós alapokra helyeztük a költségvetést. A bevétel akkor költhető el, ha már befolyt, a kiadási oldalon pedig csak akkor lehet többet költeni, ha ahhoz máshol forrást találunk. Annyit lehet elkölteni, amennyi van, külső forrásokat nem lehet bevonni a működési kiadások finanszírozására. Most ott tart az önkormányzat, életében először, hogy a kamatokat önerőből kell fizetnie. S most először lesz olyan is, hogy a város kizárólag tőketörlesztésre fog hitelt felvenni. Minden mást saját erőből kell megoldani.

Akkor az önkormányzat nem az ÖNHIKI-re támaszkodik?

Mi saját erőből akarjuk megoldani a problémáinkat, és nem külső segítséggel. A kormányzati nagy átalakítások annyiban változtattak meg a helyzetet, hogy a második és a harmadik év programja összecsúszott. Az első lépcsőfokot (2011) túlteljesítettük, de a másik kettőt egyben végrehajtani képtelenség, ezért  az államhoz fordulunk. Nem folyamatos, hanem egyszeri segítséget kérünk.

Ennek a nehéz helyzetnek az a pozitívuma, hogy a döntés a mi kezünkben van, és a bizottsági vitákon döntjük el, hogy a meglévő pénzből mit fedezünk. A  mi felelősségünk, hogy ezeket a kompetenciákat  itt tudjuk tartani, hiszen ha már külső segítséget kell bevonni, nem mi döntünk arról, hogy mi a fontos, mi az érték a városban. Olyan költségvetést fogadtunk el, amellyel a vállalt kötelezettségeinket teljesíteni tudjuk.

Ilyen a Savaria Szimfonikus Zenekar is?

Minden kérdés ma három szempontból vetődik fel. Van egy politikai, egy szakmai, és egy pénzügyi része. A politikai-szakmai kérdéseket  viszonylag könnyű meghozni, a rendelkezésre álló szűkös pénzügyi források miatt azonban a pénzügyi döntések meghozatala rendkívül nehéz. Én akkor nem azért nem szavaztam meg az átvételt, mert nem értek vele egyet politikailag, vagy szakmailag, hanem ott, abban a helyzetben, pénzügyi forrásként egy későbbi, állami pályázatokból befolyt összeg volt megjelölve. Mikor én a pénzintézetekkel tárgyalok, fenn kell tartanom a pénzügyi hitelességet. A saját bevételeken túli működési költség teljes egészében állami támogatás, ha azonban az valamiért nem sikerül, és valamennyit hozzá kell tenni saját forrásból, akkor nekünk kell előteremteni a fedezetét, ami csak úgy megy, ha valahonnan máshonnan elvesszük.

Ez a helyzet a Mesebolt Bábszínházzal is?

A Mesebolt Bábszínház sokkal kisebb költségvetésből működik, és az eddigi felépítése és működése miatt sokkal közelebb van az önfinanszírozáshoz. Most elsősorban azért volt szükséges az önkormányzati támogatásra, mert ez alapozza meg a későbbi állami támogatást.

Mennyire igaz, hogy a sport és a kultúra az idei költségvetés két nagy áldozata?

Vannak pénzügyi korlátok, vannak kötelező és nem kötelező feladatok. Egyes ágazatokban, például az oktatáséban és a szociálisban, tavaly komoly átalakítások történtek, és ezek hoztak is jelentős eredményeket. Az egészségügyi ágazat csak minimális önkormányzati támogatásra szorul. Ha ezeken a területeken további csökkentéseket eszközöltünk volna, az már a napi működést veszélyeztetné. Maradt ez a két ágazat, mely tele van nem kötelező feladatokkal. Jómagam azonban úgy szoktam fogalmazni, hogy attól, hogy állami szempontból nem kötelező, vannak helyi szempontból kötelező feladatok, és ezekre meg kell teremteni a fedezetet.

A sportban annyiból szerencséses a helyzet, hogy az öt látványsportágban, nagyon komoly forrásokhoz lehetett jutni pályázatok révén, és nem biztos, hogy rosszabb helyzetbe jutnak attól, hogy az önkormányzat kevesebb pénz tud adni.

Szombathely kulturális rendszere hatalmas változáson van túl. A már meglévő nagy intézményrendszerhez csatlakozott a Weöres Sándor Színház, az Iseum, a Savaria Szimfonikus Zenekar és a Mesebolt Bábszínház. Most újra kell gondolni a koncepciót, hisz szűkösebb anyagi helyzetben egy sokkal nagyobb rendszert kell eltartani. Nem könnyű feladat a döntéseket meghozni. Amennyire csak lehet, meg kell próbálni a rendezvényekhez külső forrásokat hozzárendelni.

Mit tapasztal majd mindebből egy helyi polgár? Kell létszámleépítésektől tartani?

Az adott intézménynek, adott szervezetnek kell eldöntenie, ha kevesebb pénzből gazdálkodhat, és nem tudja más bevételekkel pótolni, akkor tud-e, és ha igen, milyen formában, költséget csökkenteni. Hogy lesz-e létszámcsökkentés, vagy sem, erre most nem tudok válaszolni. De ha lesz is rá példa, tömeges elbocsátásoktól nem kell tartani.

Mi lesz a fejlesztésekkel?

Az elmúlt időszakban a város rendkívül erőltetett fejlesztési programot hajtott végre, sok még az előző ciklusban indult, és most fejeződött be (Iseum, színház- szerk.). Ezek  jelentős hiteleket igényeltek, és a működtetésük is sokba kerül. Ezt meg kell emésztenie, fel kell dolgoznia a városnak, utána újra emelkedő pályára lehet lépni. Az ilyen időszakok arra jók, hogy elő lehet készíteni a jövőbeni terveket, meg lehet fogalmazni milyen várost szeretnénk 5, 10, 15 év múlva.