Fotó: www.wssz.hu
Mikor járt utoljára a Weöres Sándor Színházban? Mikor járt utoljára könyvtárban, vagy épp könyvesboltban? Nem is kell válaszolnia, mindketten tudjuk, hogy régen. Kifogás mindig van, de most az egyszer, ma, mikor épp erről van szó, nézzünk magunkba mindannyian! Erdélyben a legkisebb település, legeldugottabb házikójában is, a legnagyobb becsben őrzik a magyar kultúra legapróbb maradványait is. Mi miért nem értékeljük ennyire? Talán, mert természetes? Vagy épp ciki? Netán, mert kicsit meg kellene erőltetni magunkat? Lehet. De most itt az alkalom: játsszunk egyet!
A kedvemért tegye meg, hogy összeírja magának kedvenc magyar képzőművészeti, zenei, irodalmi, és építészeti alkotásait. Olvassa el, hallgassa meg, és gyönyörködjön benne! Ha máskor nem is, legalább kedvenc sorozatának reklám szünetében, akár a Google keresőjét használva. Csak álljon meg, gondolja végig, és pár perc erejéig becsülje meg ezeket a remekműveket! Az élmény, ha egy évig nem is, de pár napig biztosan kitart majd, és talán újra felfedezhetjük magunknak a kulturális élet gyöngyszemeit!
Az én listámon az első helyen ők állnak: Liszt Ferenc zeneszerző, Ady Endre költő, Madarász Tibor festő, Alpár Ignác építész. De ahogy végiggondolom, még jócskán tudnám bővíteni a sort, hiszen imádom Székely Bertalan képeit, József Attila verseit, és a népzene fennmaradt remekeit is. Hangulatfüggő, holnap valószínűleg teljesen más tagjai lennének ennek a felsorolásnak. De ez így van rendjén, így lesz minden nap, a magyar kultúra napja számomra. Csak ne feledkezzünk meg róla!
