- Épp a városba készültem reggel, mikor a családom felhívta a figyelmem: ebből bizony ma nem lesz munka – emlékezett vissza Ifj. Fekete László, gyanógeregyei lakos. A kocsit felesleges lett volna elővenni, ezért a családdal úgy döntöttünk, hogy magunkra szánjuk ezt a napot. A kislányomat elvittük szánkózni, volt hógolyózás, és azt kell, hogy mondjam, ebben a zord időjárásban is megtaláltuk a lehetőségeket! Összességében talán a gyerekek élvezik legjobban az ilyen alkalmakat. Nekünk, felnőtteknek természetesen a hólapátolás, és a csúszós felületek veszélye is ott van a fejünkben. Mindenesetre volt egy kis időnk egymásra: beszélgetni, játszani és ez remek dolog! – értékelte a napot László.

Gyanógeregye mindkét bejáratát erős havazás bénította meg, ráadásul a friss csapadékból könnyen épített komoly akadályokat a szél, így gyakorlatilag hiába próbálkoztak gépekkel az út takarításában, néhány perc elteltével újra és újra megjelentek a hatalmas hóbuckák.

− Már az előző napokban is esett a hó, de aznap rég látott mennyiséget kaptunk belőle. Mivel mi nagyságrendileg hasonló távolságban vagyunk az összes környező várostól, felénk még ritkábban jutnak el a hókotrók – magyarázta Bikali Balázs, majd egy személyes történettel folytatta: A kialakult helyzetben aznap édesanyám is elcsúszott, hatalmas fájdalmai voltak, s mint utólag kiderült több helyen is eltörte a lábát. Két órás műtéttel sikerült csak helyreállítani a kórházban. Gyanógeregyéből hívtuk a mentőket, akik miután megtudták a helyszínt, elmondták, hogy minimum két óra, de valószínűbb, hogy nem tudják megközelíteni a falut. Végül útnak indítottak egy egységet, ami másfél óra próbálkozás után kénytelen volt feladni, mivel a kocsi elromlott. Sajnos időközben a szombathelyi központban elfogytak a bevethető mentők, így valamilyen alternatív megoldás után kellett néznünk. Szerencsénkre az ismerősöktől hamar segítséghez jutottunk, így miután ideiglenes sínbe rakták édesanyám lábát, elindulhattunk a megyeszékhely irányába. Az utak olyan rossz állapotban voltak, hogy csak egy traktor és egy négy-kerék meghajtású terepjáró segítségével tudtunk eljutni Vasszécsenyig, ahonnan már mentővel haladtunk tovább a főútvonalon. Ezúton is szeretnénk megköszönni a gyors segítséget Balázs Lászlónak, Király Zsigmondnak, Rozs Róbertnek, Sejber Tibornak és feleségének, a falu polgármesterének, Jutkának - tette hozzá Balázs.

- Ekkora hó már nagyon régen esett! Talán a hatvanas években voltak ilyen kemény telek. Nem egyszer előfordult, hogy reggel, mikor kinyitottuk az ajtót, a méteres hófal mind bedőlt a lakásba! Persze, akkoriban fel voltunk készülve az ilyesmikre! – nosztalgiázott több idősebb gyanógeregyei lakos is.

A múlt heti, hirtelen jött szabadidőnek a többség örült. Olvasás, filmezés, családi téli programok álltak a rangsorok élén, no persze csak miután mindenki rendbe tette a saját háztáját, ami – mint kiderült – sokszor embert próbáló feladatnak tűnt.