A modern ember ma élő legközelebbi rokonai – köztük a csimpánzok – könnyen, néhány óra alatt, segítség nélkül hozzák világra utódaikat, míg az embernél a folyamat hosszadalmas, néha napokig tartó, gyakran beavatkozásokat igénylő folyamat – írja a BBC hírportálja.

A Bostoni Egyetem kutatócsoportjának vezetője, Natalie Laudicina antropológus szerint az 1,95 millió évvel ezelőtt élt Australopithecus sediba nevű emberelőd “viszonylag könnyen szülte meg kicsinyét”.

“A magzat fejének és vállainak bőven volt helye, hogy az anyai szülőcsatornának akár a legszűkebb pontján is áthaladjon. Ma egészen másképp néz ki a folyamat: a felegyenesedett járás miatt kialakult modern medencecsont és az emberi magzat nagy mérete nehezíti meg az utat” – mondta a kutató.

A csecsemőnek többször is meg kell fordulnia a test hosszanti tengelye körül a szülőcsatornában ahelyett, hogy egyenesen jönne ki rajta.

A tudósok az ember ősi rokonainak medencecsontjait tanulmányozták – a több mint hárommillió évet felölelő evolúció idejéből hat maradványt -, hogy képet kapjanak arról, milyen lehetett a szülés az emberi családfa hajdani ágain.

A rekonstrukciók azt mutatták, nem igaz, hogy a szülés egyre nehezebb lett az evolúció során. Az Australopithecus afarensis, népszerű nevén Lucy nehezebben hozta világra kicsinyét, mint az Australopithecus sediba, pedig nagyjából egymillió évvel korábban élt.

“Arra gondolhatnánk, hogy az emberi szülés evolúciója a mai emberszabású majmokra jellemző könnyűtől a modern ember nehéz vajúdása felé haladt. Azonban mi nem ezt tapasztaltuk” – mondta Laudicina, aki a kutatásról a Plos One tudományos lap friss számában számolt be.

Az emberi felmenők családfájának minden egyes fosszíliájából az derült ki, hogy mindegyik fajnak a saját kihívásaival kellett megküzdenie a szüléskor – mutatott rá. Ma is sokféle a szülés: vannak nők, akiknél villámgyors, mások szélsőséges fájdalmak között akár húsz órán át is vajúdnak, mire világra jön a baba.