A megemlékező szentmise után verses-zenés összeállítással készültek a Premontrei Gimnázium diákjai a 163 évvel ezelőtt történtek emlékére. Felidézték az aradi tizenhármat: Lázár Vilmos, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Schweidel József, Poeltenberg Ernő, Török Ignác, Láhner György, Knezich Károly, Nagysándor József, Leiningen-Westerburg Károly , Aulich Lajos, Damjanich János , Vécsey Károlyalakját , valamint Batthyány Lajos emlékét.
2001-ben a polgári kormány nemzeti gyásznappá nyilvánította október 6-át, az aradi vértanúk emlékét azonban már 163 éve őrizzük. Ezekben a napokban, ahol magyarok élnek, rájuk emlékezünk- fogalmazott Ágh Péter országgyűlési és városi képviselő ünnepi beszédében. Nekünk, szombathelyieknek, megvan a magunk hőse közöttük- folytatta. Batthyány Lajos igazi vas megyei hős, különösen büszkék lehetünk rá, hiszen nem félt életét adni azért, amiért harcolt. Ikerváron töltötte gyermekkorát, majd államférfi lett. Nemcsak a párttisztséget, hanem a halált is vállalta- idézte fel életének fontosabb állomásait.
Ágh Péter megemlékezett azokról a névtelen, fiatal hősökről is, akik a harcmezőn vesztették életüket. A magyar történelem mindig úgy alakult, hogy a fiatalok élen jártak az ország szekerének előre tolásában. Így volt ez ’48-ban, ’56-ban, és ’89-ben is. Bebizonyították, hogy nemcsak hinni, de tenni is kell- mondta.
Ma, mi is azon dolgozunk, hogy újjá építsük az országot, de nekünk már nem kell életünket adni érte- vont párhuzamot. Nekünk mindennapi küzdelmeinket kell megvívnunk úgy, hogy részesei legyünk annak a történelemnek, melyre utódaink büszkék lesznek- mondta Ágh Péter. Ne féljenek! Ne legyenek kishitűek, tekintsenek előre, és haladjanak azon az úton, amit kijelöltek maguk előtt- zárta ünnepi beszédét.
Az ünnepi műsort koszorúzás zárta.
